Ti szeretitek, ha egy történet tőbb szemszögből van leírva? Többi lent.

Én nagyon nem szeretem azt a könyvekben, ha mondjuk az egész történet szinte a főszereplő szemszögéből van leírva és egyszer csak beugrik valakinek a gondolatai. Szeretek kicsit magam gondolkodni az eseményeken, beleélni magam a főszereplő helyébe. Úgy a jó könyvet olvasni.

Viszont van egy másik technika is, amit sokan használnak. Két főszereplő van, két szemszögből. Az egyik fejezet az egyikről szól, a másik a másikról. Például Simone Elkeles, Kylie Scott és Elle Kennedy könyvei is így épülnek fel. Az inkább elfogadható, főleg, ha a főszereplők más neműek.

Szóval, csak azt akarom mondani, hogy engedd kicsit az olvasókat, hogy maguk gondolkodjanak az eseményeken. Nem kell mindenről tudni, csak, mint a főszereplő. Ha alkalmazod a másik technikát, ügyelj kicsit a titokzatosságra és arra, hogy túl sokszor ne ismétlődjön a dolog. Én írtam egy efféle könyvet, az ismerőseimnek tetszett, mert eleget tettem a szempontoknak.

Remélem, segíthettem, a véleményem miatt ne pontozz le!

Igen, a Sulijegyzetekre gondoltam:)

(Clare-nél meg ugye a Pokoli szerkezetek-Végzet ereklyéi-Gonosz fortélyok részekre, mást még nem olvastam tőle, csak az ezekhez tartozó kiegészítőket)