Most készítem életem első blogát és érdekelne véleményetek? Online olvasnivaló életem bepillantásába egy könyvön keresztül, fejezetekre bontva. Kritika jöhet maximálisan.

"Miként hatott az életemre arra, hogy az előkelő és a jóléti család kényszerítette a szinte gyermek házasságot?"

Hatalmas baj, ha rögtön az első mondat megállítja az olvasót, mert nem érti, mit akarsz közölni vele. Ez a mondat értelmetlen, mintha gépi fordítóval készült volna. Olvasd vissza (legalább most, mert úgy néz ki, eddig nem tetted meg), te is látni fogod.

Nagyon szépen akarsz fogalmazni, de nem megy. Költői akarsz lenni, de csak feleslegesen túlbonyolított mondatokat alkotsz és teszel egymás után, amelyeknek legnagyobb része teljesen értelmetlen, mert olyan részletek vannak bennük, mint "Milyen volt egy nehéz kövekkel kirakott utam", "Ott, ahol minden a pénzkört forog", "Mennyi gyötrődés közben lettem boldog és ez a boldogságnak mennyi árat kellett fizetnem azért, hogy később gőgös mosollyal felényesen mélypontra taszítson?" vagy "Egy dekoratív, etikus álom házas, hogyan lettem egy maffia tag diszkrét férjé?".

Ezek nem elgépelések, véletlen hibák, amelyekre azt lehetne mondani, hogy hoppá, előfordul. Ezek csak egymás után dobált szavak, amelyekből nem tudtál komplett, kerek és értelmes mondatokat összeácsolni, igazából még azt se nagyon értem, az egésznek mi a mondanivalója. Abból, amit láttam, azt a következtetést vontam le, hogy ez nagyon gyenge próbálkozás. Azt, hogy tudsz-e jobbat, nem tudom, talán próbálj meg valami mást. Valami egyszerűbbet, sokkal egyszerűbbet, amit meg is tudsz fogalmazni, mondjuk egy kétoldalas novellát a saját, valós életedről és ha az sikerül, továbbléphetsz. De ebben a stílusban nem érdemes folytatni.

Látom, menet közben feltettél egy másik verziót, ami nem szerencsés, mert a különböző időpontban válaszolók nem ugyanazt látják és nem tudnak ugyanarra reagálni. A borzalmasan kusza mondatokat javítottad, legalábbis sokkal olvashatóbbak lettek, mint az első változatban, de még mindig túlbonyolítottnak látom őket. Egyszerűen sok. Ha egyszerűbben fogalmaznál, visszafogottabban (gondolok itt például a kártyaváras mondatodra), sokkal inkább egy érett és gondolkodó nő benyomását keltenéd, aki már ezerszer végiggondolta az életét és már képes logikusan és objektíven elemezni azt. Így van benne egy érezhető színpadiasság, túljátszott drámázás, ami szerintem nem tesz jót a szövegnek.