Ti ha egy könyves boltban/könyvtárban járnátok, és ezt olvasnátok a könyv hátulján, érdekelne-e titeket a könyv?
"A költözés sok bonyodalommal jár, ez nincs másképp a Wright család életében sem. Amikor a 16 éves Evelyn a padláson pakol, véletlen rátalál az évekkel ezelőtt öngyilkosságot elkövető nővére naplóira. Egyre többet tud meg az öngyilkosságot megelőző történésekről, melyeknek igyekszik maga is utána járni, ám senki sem akarja felbolygatni a múltat.
Evelyn nem adja fel, de minél több minden derül ki, annál nehezebben viseli el. Válaszokat szeretne, és kezdi elhanyagolni tanulmányait, barátait és családját.
Mindent megtesz azért, hogy megérthesse a 12 évvel ezelőtti tragédia okait, de ebben nem kap segítséget, emiatt egyedül érzi magát, így egyre jobban átérzi nővére akkori helyzetét."





Köszönöm a válaszodat! Felpontozom! :)
Esetleg nem túl sablanos a téma? Mert nem egyszerű újat mondani, épp ezért nem tudom mennyire lenne érdekes a történet.
De gyakorlásnak meg fogom írni, valahogy fejlődni kell...





Nem tudhatjuk ennyiből, mennyire sablonos. De ha már neked kétségeid vannak a saját történeted érdekességére vonatkozóan, az nem jó hír. Mond újat a témában írt regényekhez képest? Ha igen, az jó.
Az elsővel egyetértek abban, hogy a második két bekezdés nem kell, ne lődd le a poént az olvasónak.
Még csak ma álltam neki. Persze van egy körvonalazódott történet a fejemben, főleg, hogy sok ihletet a saját életemből merítek majd. Talán így viszonylag hitelesen fogom tudni leírni.
Akkor az utolsó két bekezdés felejtős. Esetleg valamelyikőtöknek írhatok, ha befejeztem az első fejezetet, hogy mi a véleménye? (Suli időben nem tudok írni, nem vagyok gép közelben)
Köszönöm második neked is!





Én is írok, és ha kétségeid vannak, az igenis jó jel, attól leszel jó író. Ez tipikusa oylan sztri, ami lehet nagyon gáz tinibalf..ság és jól kidolgozott, igazi regény is, olyan Szabó Magdá-s.
1. voltam.





Egyetértek vele, hogy pont elég lenne az első bekezdés.
De azt elég furának tartom, hogy a könyv hátulját írod meg először, aztán meg az egész könyv megírását az elejétől kezdve valami lineáris folyamatnak képzeled. Én biztos nem merném megmutatni az első fejezetet senkinek addig, amíg nincs kész az egész, mert lehet, hogy a hatodik fejezet írása közben jövök majd rá, hogy valamit még bele kéne írni az elsőbe ahhoz, hogy ez a rész itt a hatodikban még jobb legyen, vagy valamit éppenhogy ki kéne húzni belőle, vagy át kéne írni valamilyen dolgoknak a sorrendjét az első fejezetben, stb.
Ha egyedül akarnám megírni, akkor nem mutogatnám senkinek, amíg nincs kész az egész, csak akkor, amikor szerintem már jó. Akkor jöhetnének a kritikák, hogy mit lehetne még variálni rajta, mielőtt mondjuk nyomdába küldöm. Ha nincs kész az egész történet, csak mondjuk egy fejezet és megmutatod valakinek, akinek a meglátásait el is fogadod, és az ő ötleteit is beépíted, akkor szerintem már ketten írjátok. Úgy én már nem érezném teljesen sajátomnak.










Van egy óriási hiba.
,,véletlen rátalál az évekkel ezelőtt öngyilkosságot elkövető nővére naplóira"
,,Mindent megtesz azért, hogy megérthesse a 12 évvel ezelőtti tragédia okait"
Padláson tárolás azt feltételezi, hogy nem éppen a legjobb körülmények között vannak tárolva a naplók. 12 év meg baromi sok idő, rossz körülmények között tárolva szétmenne annyi idő alatt a lapok, baromi könnyen szakadna meg, ha nem megfelelő tintával írták akkor olvashatatlan is lenne (ceruzát meg, ha nem nyomják rá nagyon erősen, akkor alig látszódna az írás 12 év múlva) az írás, stb.
A sztori alapötlete érdekes, de a kidolgozási módon óriásit bukhat.





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!