Írótársaim! Eltudnátok nekem küldeni a műveiteket, amelyekre a legbüszkébbek vagytok?

A víziók világa

Ne próbálja kikapcsolni a készülékét.A hiba Önben van.Mi uraljuk az életét mind horizontálisan mind vertikálisan.Ez a dolgunk.Az Öné más.Lenne.De ideragadt.És néz.Néz,de nem lát.Nem látja mi folyik maga körül.Magát tesszük maga köré.Mi vetítjük a képeket,mi játsszuk le a hangokat.Mi mutatjuk a követendő példát.Mi teremtjük a divatot.Kivetjük a hálót és Maga beleúszik,mert a víz sodrását is mi irányítjuk.A víz a pénz és a víz az Úr.Bekapta horgot és Mi húzzuk a damilon.Az antennavezeték végén villog elvakítva.Villog az új mobillal,villog az új palm-toppal,villog a tablettel.A képernyők világában.A víziók világában.Pedig csak egy szürke világ szürke kreatúrája.Mi gyártottuk Magát.És olyan lett amilyet akartunk.Mert az akarat a Mi kezünkben van.Az a nap is eljön talán egyszer,amikor világossá válik,hogy végeláthatatlan vízióink végtelen verbalizálódásának véget vethetünk.Az a boldogság ami a víziók világában válik valósággá végessé válhat.Ha mi úgy akarjuk.De Ti még ébren álmodtok és Mi vetítjük az álmaitokat elétek.Aztán ha Maga felkelt,-elaludt- és mi már mást álmodtunk Magának,Ön újra álmodni kezd.Egy 8-as Iphone-ról.Még csak egy hatosa van és a 7es se lenne rossz.De ugorjuk át azt az álmot...Nem lehet.Az ébren töltött időnk nem elég,csak azt hisszük..Már tegnap is késő lett volna a megvilágosodásra...

A jogok kertje..

Társadalmunk egy gyomlálandó kert.Hatóságaink a gereblyék.A fűszálak az igaz emberek.A hazugok a gyomnövények.A régi bűnözők az avar.A súlyos bűnözők a sóder.A víz amivel locsolnak a pénz.Akkor gereblyézzünk hát...Börtöneink a zsákok,amikben a gyomok és az avar száradnak.Na de ki a kertész?

A kertész aki dönt.Ő dönt arról mikor és milyen erővel gereblyézzen,milyen sűrűn gondozza kicsiny kertjét.A kertésztől függ minden..Vagy mégsem ?

Ki dönt hát? A bíró.A szorgalmas és alapos bíró nem rest a kert felszíne alatt megbúvó súlyos betonkockák kiforgatására.Ők a szervezett bűnözés alapjai.Az eszmei szerzők.Ezeknek a súlyos nehéztégláknak ellenszenves egy ilyen szorgalmas bíró.Mit tesznek hát?Feláldozzák a fordított világ -alvilág- szemszögéből felettük "álló",de inkább hajlongó gyomokat a zsák megtöltésére;ezzel lobbizva a kertésznél.Hogy ugyan ne legyen már olyan szorgalmas.Adnak inkább vizet,hogy más kertjét gondozza.Csak Őket a föld alatt megbúvó betonkockákat ne forgassa ki a vagyonukból.A földből.

[link]

De ez fanfic. A gépemen volt sok minden, de a legjobb, legmélyebb történetemet (Grimoire) zárolásra került, én meg azóta sem tudok írni :(

-Pihenésre van szükségem….egy időre egyedül akarok lenni. Emlékszel, amit egyszer megígértél kisasszony?-kérdezte ebéd közbe Főnix, porcelán kanalával ette a levesét. Az előtte ülő leányzó már befalta a hosszú cérna tésztával, csirke szívével, májával és nyakával dúsított húslevesét. Kivételesen hosszú haja most szabadon lógott, szája sarkáról a leves leve csorgott le vékony csíkban.

Csodálkozó tekintetében őszinteség lapult, tengerkék szemei olyan mélyek voltak akár a kutak. Főnix jegeskék szemeiben fáradtság tündökölt, hamvas szőke haja borzasan lógott vállaira, hiába fésülte meg, mindig úgy nézett ki mint aki nem használná ezt az eszközt.

-Persze hogy emlékszem rá, hogy ne jutna eszembe néha úrfi?

-Hát, gondoltam rákérdek mielőtt elfeleded. A megállapodásunk az úgy volt, hogy ha én egyedül akarok lenni akkor te addig elhúzod a csíkot innen s addig nem jössz vissza amíg nem szólok neked!

-És mégis hová mennék?

-Azt maga tudja, de tudod jól hogy bárhol rád találok és ez igaz rád is. Mi megtaláljuk egymást, bárhol legyünk a világban.

-Oké, akkor kaja után befonod a hajam? Kissé útban lesz szerintem kiengedve….-kérte szépen Lyra, erre csak bólogatni tudott két falat rágása közt Főnix.

Kicsivel később…

A fiú óvatos mozdulatokkal fésülte ki lakótársa haját, gondolatai messzire kalandoztak. Gyakorlott mozdulatokkal lány haverja tincseit össze fogva, gyönyörű fonást alkotott. Így már csak a bokájáig ért, Főnix művészi alkotása Lyrának aki megköszönte a srácnak. Leszaladt az előszobába felvenni cipőjét, mögötte szép lassan lépdelt le a másik ember.

Miután elkészült az öltözéssel, Főnix egy halvány mosoly kíséretében odaadta társának az össze készített holmiját.

-Na készen állok!

-Egyet ígérjen meg kisasszony.

-És mi lenne az?

-Az, hogy nagyon nagyon vigyáz magára amíg a nagyvilágban csavarog. Rendben van?-kérdezte, kezeit rátette a lány vállaira. Körülöttük csak a csend puha hangjai süvítettek, Főnix megragadta Lyrat és egy jó szoros baráti ölelést adott neki.<br>

-Na most már mehetsz-mondta neki, kikísérte a bejárati kapuig. A házuk előtt fogott egy lovas taxit, felmutatta kártyáját a kocsisnak, az a tarka lovat az ostor csapással elindította. Nemsokára már csak a porhó nyoma látszódott.

(Lovas taxi annyit tesz, hogy a magyobb városokban és falvakban lovaskocsik fuvarozzák a lakosságot városon belül amerre akarnak menni némi pénzért.)