Mi a véleményetek a könyvemről eddig?

Látom sok pozitív kommentet kaptál, én szigorú leszek, de nem rosszindulatból. Ha úgy érzed, nem bírod az erősebb kritikát, inkább ne is olvasd. ;)

1. fejezet

Első bekezdésben nem jó előre elspoilerezni, mi fog történni.

Hosszú leíró résszel kezded, ami unalmas. A szereplőket ne úgy ismerjük meg, hogy elmondod róluk, milyenek, hanem mutasd be a történéseken keresztül. Ne ugrálj a szereplők között, egyszer a lány, egyszer az anyja szemszögéből írva, csak úgy hirtelen.

Plusz: ez nem egy fejezet. Ez még egy egypercesnek is kevés. Ami nagyobb baj, hogy nem csak terjedelme, kerete sincs. Miért pont ott végződik, ahol? Teljesen ötletszerűnek tűnik.

2. fejezet

"Nem, nem – felelte Hillary" Honnan tudjuk, hogy így hívják? Az előbb még csak egy idegen asszony volt.

"Nyakába tette a bámulatos ékszert, de egy pillantig sem csodálhatta, mert egy hatalmas, nyüzsgő téren találta magát." Csak így hipp-hopp, jön Vuk?

"Ez nem is volt olyan különös mint az, hogy mindenki ókori római kori ruhákat és kiegészítőket viselt. " Persze, nem különös egyszerre csak valahol ott teremni. Itt pl. a "Még különösebb volt" találóbb kifejezés lenne.

3. fejezet - és mintha mi sem történt volna, hősünk teljesen nyugodtan folytatja tovább az életét, mintha csak piknikezni vitték volna. Ebben nincs semmi realitás. Rengeteg minden beleférne egy ilyen cselekménybe, de te egyáltalán nem fejted ki. Mindent pár mondatban elintézel, az érzelmekről szinte alig ejtve szót. Gondolj már bele, ha te hirtelen az ókori Rómába csöppensz, hogy viselkednél?

Plusz megint se füle-se farka a fejezet.

4. "Egy középkorú nő állt mögötte, a bolt tulajdonosa, Camilla." Mi értelme itt leírni a nevét? Még ha bemutatkozna, jó. Keltsd jobban életre a szereplőket, egy név önmagában nem mond semmit.

"így csak annyit mondott:

- Köszönöm. " De mit köszönt meg???

Az is érthetetlen, hogy miért csak másnap kezdi keresni Hilariát?

"Claudia nem értette ezt a túlzott óvatosságot, de úgy gondolta, biztosan alapos okuk van rá. "

Claudia semmit nem ért, de szinte semmit nem kérdez, mindent elfogad. Ez lenne a "A mindig vidám, mosolygós és közvetlen természet"?

"aki Claudiát rögtön a régiségárus Hillary-re emlékeztette" Akinek mellesleg a leírtak alapján ő nem tudhatja a nevét.

"Claudia vagyok, és egy bizonyos Hillary kérésére jöttem." Viszont Hillary sosem mutatkozott be neki.

6. "Ígérem, hogy megtalálom azt az embert, még ha a föld alá bújt is....és ha kell, saját kezűleg végzek vele." Egy idegen meséje után egy londoni fiatal lány máris kész lenne gyilkolni?... Kicsit jobban tisztában kellen lenni adott korok erkölcsi és neveltetési normáival, biztosíthatlak, egy fiatal lánynak sem fordult meg ily könnyedén a fejében a gyilkossá válás gondolata. A valódi szüleiről először hallott, nincs semmi érzelem, ami indokolná ezt, maximum felindulás, szenvedély mondat ilyet hasonló helyzetben.

Az alapötlet nagyon jó és lennének ötleteid is a cselekménnyel kapcsolatban, de sok a következetlenség és felületesség. Hogy valami nagyon pozitívat is írjak, van fogalmazáskészséged - bár még bőven van mit fejleszteni és csiszolni rajta, de ehhez kell a gyakorlás - tehát adottságod megvan az íráshoz, és a helyesírásod is sokkal jobb, mint amivel általában találkozik az ember (azért még ez sem tökéletes, vannak elírások, pár pontatlanság be-becsúszik). A baj a megoldásokkal van. Úgy gondolom, hogy még nagyon fiatal lehetsz, és az írástechnikai dolgokról nem sokat tudsz. Ez persze pótolható. Keress olyan embert, aki rendszeresen átnézi az írásodat, ún. bétát, és elég kritikus hozzá, hogy segítsen fejlődnöd. A sok "nagyon tetszik" és hasonló pozitív kommentből nem fogsz tanulni, sem fejlődni. Olvass sokat, regényeket is, de ha már történelmi korokról írsz, azokról is, a neten is rengeteg segítség van. Pl. ahol írtad a kényelmes karosszéket, egy római karszék kb. így néz ki: [link] Ez nem pont az, amit ma kényelmes karosszéknek írnánk, de még a két vhb közti Angliában sem. Viszont ha tudod, valami pontosan hogyan néz ki, akkor le is tudod írni.

Gyakorolj sokat, ha szeretsz írni, ne add fel, alap tehetséged van hozzá, és mindenki elkezdte valahol. Én az első "regényem" pár év múlva visszaolvastam, és összetéptem, majd kidobtam. XD