Mit szóltok a horror könyvem részletéhez?

Nyers verzió, még át fogom nézni. Maga az élmény érdekel, amit nyújtott. Aki véleményez zöldet kap!

Mostanra tisztán kivehető, hófehér, csont sovány testét, és az arra ráerőszakolt repedezett bőrét semmi sem fedi. Csak áll a szörnyeteg a végrehajtó, azaz az én testem előtt, és bámulja. A következő pillanatban mellkasa felrobban, s vöröses masszában fürdő csápok száguldanak ki belőle. Egyenesen az Én testemre!

Ő felordít.

- Tessék! Gyilkold le! Nem nehéz! – Üvölti teljes erejéből, majd eszeveszett, mániákus röhögést hallatva hirtelenjében azt érzem, hogy pokoli erő tölti el az egész testemet.

Még mindig elmagyarázhatatlan érzésként jut el hozzám hogy mindent úgy érzek mintha a saját testemben lennék. Ugyan olyan jól tudok mozogni, tájékozódni, minden ugyan olyan jól megy mint azt megelőzően hogy ebbe a világba kerültem volna. A démon mellkasából előtörő vörös csápok teljesen körbekulcsoltak engem, karjaimat a testemhez szorítják, de mikor elönt engem az ördögi élvezet és harag perzselő keveréke, úgy szaggatom le magamról a ragacsos masszával borított csápokat, mintha egyszerű zsinegek volnának. A szörnyetek felrikolt, majd vérző szemgödrei mélyén felparázslik valami. Hátrál néhány lépést, látszik, fél. Most én jövök…

Ő ismételten élvezettel dúdol a fülembe.

- Csináld ki! – Hallom a gyilkolás látványára váró, remegő hangot. Szinte beleremeg a kaszabolást megelőző halálos csendbe.

A pokolfajzat nyüszít, elesik, majd csont sovány lábaival és karjaival próbálja magát mind hátrébb és hátrébb vonszolni előlem. Végül a folyosó végére érve a falnak ütközik. A testemet irányítva felemelem a kés pengéjét, két kézzel markolom. Egy szemvillanásnyi időbe telik csak, mire markolatig döföm az izzó, bordázott pengét a lény mellkasába.

Éppen azon hely mellett találom el a szörnyeteget, ahol kirobbantak belőle a csápok. Ezzel újabb sebet nyitok rajta, a vér a maszkra spriccel, ha most abban a testben lennék, mely éppen elvégzi a mocskos munkát, nem látnék semmit. De így? Gyerekjáték az egész. Kívülről szemlélve valahogy minden könnyebb… A kést nem kihúzom a sebből, hanem a démon jobb bordái felé rántva kitépem a törékeny testből. Milliónyi rovar, féreg, és ehhez hasonló pokolfajzat tör elő belőle, miközben belső szervei és vére ellepi a padlót, a vörös nedv, ami előtör belőle, pedig hosszú csíkban felfröccsen a falra. A rém ismételten nyüszíteni kezd, majd hirtelen, mintha eddig valami ragacsos anyaggal lett volna borítva az arca, kinyílik egy száj…