Mit gondoltok erről a részletről? Csak gyakorló írás amit feltöltöttem ide, mert érdekel mások véleménye.

Ez nem könyvből van, csak gyakorlás írás, de érdekel hogy mennyire vagyok jó benne úgy alaphangon.

Csak állok a ház előtt, és mélyet szippantok a végigégett cigarettámból. A kerítésre támaszkodva lassan kifújom a füstöt az orromon, majd néhány másodpercig csak pihentetem a tekintetem az ablakon. Nem látni semmit ami odabent van. Teljes a sötétség az utcán, teljes a sötétség a házban, és bennem is. A bosszúvágy hideg lánggal perzsel engem belülről, a harag összeszorítja a mellkasomat, a szívemet, és az ujjaimat is a vadászkés markolatán.

Fehér villanás, a fejembe nyilalló tompa fájdalom. Megszédülve, és állati ösztönök szította gyilkolási vágyban úszva térek magamhoz. Szinte látom ahogy a szemem vérbe fordul, arcom elkomorul, és ahogy lehajtott fejjel állok a bejárati ajtó előtt, még sötétebbnek tűnnek a karikák a szemeim alatt.

Kárt tenni... Kárt tenni másban, magamban, vagy a környezetemben.

- Menj csak! - Suttogja mögöttem valaki vidám, elnyújtott hangon. A hanglejtésből szinte érezni lehet hogy miközben ezt kimondja, vigyorog.

Hátrapillantok a vállam fölött. Nem látom, de tudom hogy akarja, követeli hogy megtegyem.

Meg is fogom. Ha most látnám magamat, ahogy egy testetlen hangnak engedelmeskedve meg akarok gyilkolni valakit, aki történetesen a családom egy tagja. Az a baj, hogy nem látom magamat. A zár kattan ahogy lenyomom a kilincset miután feloldottam a mechanika védelmét a saját kulcsommal. Az édesanyám... Megkeserítette az életemet. Megérdemelné hogy hetekig gyötörjem, a felismerhetetlenségig eltorzítsam a testét, de nem tehetem meg. Ettől függetlenül ügyelni fogok rá, hogy ne távozzon túlzottan gyorsan ebből a világból. Lassú, hangtalan léptekkel szállok be az előszobába, és az ajtót résnyire nyitva hagyva őrszemnek állítom az utcáról bevetülő vékony fénycsíkot melynek az utcalámpák adtak életet...

Röviden ennyi, csak a hangulata miatt érdekel, hogy jól átadok minden érzést? A nyelvtani hibák (vessző pl) tudom hogy vannak, igyekszem begyakorolni hogy hogy legyenek mindig jó helyen.

Bő válaszokat zölddel jutalmazok!