Elkezdtem írni egy történetet. Vélemény?

a történet két szálon futna.....

Van egy fiatal, 23 éves fiú, Leo. Még kisgyerekként az édesanyját felakasztotta az apja, így a láthatósági jog és maga a gyám az apát illeti. Viszont a fater nagy alvilági fazon. Leot embertelen körülmények között tartja: láncra verve tartják egy pincében, állatként viselkednek vele, megalázzák és érzelmileg zsarolják. Kiképezték arra, hogy parancsra támadjon, öljön, így ha valahova menni készülnek rendet teremteni, vagy tárgyalni, akkor viszik Leot. Amolyan harci kutya. Viszont a fiú magától nem csinálna semmi ilyet, nagyon jószívű lenne. Írni és olvasni még éppen megtanult. Apja brutalitását követve Leoban kialakult egy bizonyos kép: ő nem egy ember, nem egy élő faj, neki élnie csak engedéllyel lehet, meghalnia viszont tilos. Fél, bizonytalan és teljesen tönkre lett téve.

Viszont egy apró malőrt követve - épp parancsot teljesítve - felrobbantanak egy épületet, amiben Leo tartózkodik és menekülése közben megment egy rendőrt. Vízbe esve tud elmenekülni, így tudja meg, h az apját börtönbe vetették. Leot , mint gyilkost, bűntársat körözik, míg ő védtelenül, teljesen kiszolgáltatva bolyong a város teljesen másik oldalán

A történet másik főszereplője egy fiatal lány, a 23 éves Delilah. Árvaként nőtt fel, részmunkaidős állásokban robotol egész nap, ahol nem csak nem fizetnek, hanem meg is alázzák, de rendesen. Nagyon okos lenne, de nincs pénze egyetemre járni, spórolni meg nem tud a keresetéből. Van egy barátnője, aki utcalány, és vele osztozik egy egyszobás lakáson, ahol a fürdőszobába is éppen beférni. A szoba a sokadik emeleten van, egy elég rossz hírű környéken. Egy kisebb vita után a szobatárs kidobálja a cuccait, így Deliláhnak az utcákat kell járnia szakadó esőben fedél után kutatva. Így találkozik az útpatkán üldögélő - és csuromvizes - Leoval. Megszánja, oda adja az esernyőjét, viszont a fiú követi, bár eddig mindenkivel kétkedő volt, ez az emberi gesztus elindított benne valamit. Közösen bérelnek egy motel szobát. Delilah megmutatja a legalapvetőbb emberi szokásokat, és olyannyira közel kerülnek egymáshoz, h Leo elkezdi "nővérkém"nek hívni. Beteges szeretet alakul ki a lány iránt, hatalmába keríti és nem engedi el az elméjét, ezzel teljesen magához láncolva Delilát, akinek az élete csak most fordult igazán rosszra. Leo mindenkin bosszút áll, aki valaha bántott a lánynak és az egyik ilyen alkalommal a rendőrség elfogja. A parancsnok lehetőséget kínál Deliláhnak: nem tartóztatják le egy körözött személy bujtatásáért, ha áldását adja, h a fiút bevigyék az elmegyógyintézetbe kezelni, így megúszva a börtönt. A lány beleegyezik és a parancsnoktól kapott pénzzel elutazik a városból új életet kezdeni. Várja a hívást, hogy mikor beszélhet újból Leoval.

Leot először a kórházba viszik és addig akarják ott tartani, amíg vallomást nem tesz az apja ellen, akinek a büntetését életfogytiglan helyett halálra kívánják emelni. Leo viszont keményen ellenáll, nehezen tud elszakadni az éveken át belé vert szabályoktól és attól, hogy hirtelen emberként kezelik. Állandóan begyógyszerezik, az ápolók és orvosok félnek tőle, hisz ki tudja mit tesz egy érzelmileg instabil ember ösztönös védekezésből? Egyetlen ragaszkodási pontja Delilah, viszont azt a hírt mondják róla, h halott. Hiába akarják elhitetni vele, hogy képzelte, sosem létezett, ezzel a lányt is védve, ez nem jön össze. Beteges ragaszkodása és a nyomás miatt szép lassan romlik az állapota és ha hamarosan nem tesz vallomást, az őrület útjára lép.

"Egy ember története, aki szörnyű bűnökre ragadtatta magát, holott akkora szíve volt, hogy az egész világ elfért volna benne."