Mit gondoltok az apokalipszis könyvem részletéről? Magyarországon játszódik fiktív magyar helyszíneken.

Az érdekelne, hogy mennyire zavaróak a magyar nevek? Tudom hogy van néhány helyesírási hiba (vagy sok, nem értek ANNYIRA hozzá). És persze a legfőbb, összességében mennyire élvezhető, mennyire tudjátok elképzelni kész könyvként?

- Aslannak mi kellett most?

- Két karton dohány, a többi most ital. Nem tudom kiket talált vevőnek, de rengeteget visznek a szeszből… - Morogja Csonti.

Legutóbb ő intézte az eladást, sokkal többet tudott a mostani Aslanhoz intézett fuvarról mint Gábor maga, pedig ő ismertette meg a feketekereskedelem szakmáját Csonti barátjával.

Ugyanúgy elhaladtak a pláza, a boltok és a bevásárlóközpont előtt, majd a városon áthaladva kiértek a tömbházakkal borított északi végén a főútra. Négysávos, de most alig van rajta forgalom. A vasárnapi napok legtöbb esetben ilyenek. Gábor rettentően ódzkodott attól hogy bárkivel is helyet kelljen cserélnie azok közül akik most kötelezően a munkahelyükön aszalódtak.

Ilyenkor már sem a víz, sem a hűtött italok nem segítettek az emberen. Már mind a két fuvaroson alaposan kiütközött a veríték, s úgy lihegtek mint a kutyák de nem volt menekvés, légkondícionálót keresve sem találhattak a kisbuszban.

Elszórtan fák és veteményesek, egy-egy kisebb gazdaság és a hozzá tartozó házak. Ezek kerítették be a főutat, semmi más. Domb következett domb után, aztán több száz méteren át puszta, megint domb. Az egyik ilyen dombról leérve pillantottak meg egy hatalmas kocsisort. Legalább száz gépjármű sorakozott a jobb oldali sávban, és egyre csak több érkezett a bal oldalin ahogy visszafelé mentek Almándok irányába. Minden bizonnyal az Óbarosra utazók nagy része nem azon a településen akart megállni, csak átutazóban volt. Az a kis falu a környék sok településének szolgált elosztóként, onnan sokfelé mehetett az ember és mivel mégsem volt olyan zsúfolt az ide vezető főút mint az autópálya sokan választották ezt. Ennek köszönhették hogy most akkora torlódás volt itt amilyen komolyabb baleseteknél szokott lenni.

- Mi a franc van már itt? Nagyon remélem hogy nem akarnak majd leigazoltatni vagy belenézni a kocsiba… - Morogja baljóslatúan Csonti.

- Majd én elintézem neked… Várj csak. Legrosszabb esetben fel kell hívnunk Aslant hogy nem tudunk lemenni az elzárás miatt. Másik útvonalon nem fogom megközelíteni mert akkor biztos hogy délutánra érünk csak haza.

Gábor kipattant a kocsiból, és a közvetlenül mellettük lévő farm kerítésének esett ahogy megbotlott az útmenti árok szélén lévő kőben.

- Jól vagy? – Szólt ki hangosan Csonti.

- Persze… - Morogta Gábor az oldalát dörzsölve, majd bepillantott a telekre.

Érdekesnek találta hogy az itt lévő több mint százötven birkából most egy sem volt kint a nagy legelőterületen amit elkerítettek… Jól ismerte ezt a területet. Itt soknak kellett volna lennie, de most egy sem fordult itt elő.

- Mit akarsz? – Kérdezte ismét Csonti.

- Semmi különös. – Morogta az ablakon Gábor mikor sikerült visszamásznia az árok széléről a kisbusz mellé. – Megkérdezek valakit.

Ahogy ezt befejezte elölről megkerülte az autót és kiállt a jobb oldali sávhoz. Éppen egy családi autó közeledett felé, majd intett hogy álljon meg.

- Bocsánat hogy feltartom magukat. Annyi volna, hogy szeretném megtudni miért nem halad a sor. – Hajolt le a letekert ablakhoz Gábor.

Egy idős házaspár ült az autóban, a rádióban régi sláger szólt nem éppen halkan, alig lehetett érteni amit mondtak.

- Semmi gond… De itt nem jut át. Hova menne? Kerülőutat kell találnia. – Mondta a vezetőülésen helyet foglaló bajszos, idős férfi.

- Miért? Elzárták? Rendőrök? Mi történt?

- Valamiféle támadásról beszélnek… Nekünk sincs ötletünk hogy mi lehet ez, de jobban jár ha ki sem várja a sorát, mert csak leigazoltatnak, és egyedül azt engedik be aki óbarosi lakos.

- Köszönöm. – Morogta végül Gábor, majd visszament a kisbuszhoz.

A fejében azon két másodperc alatt míg odaért az anyósülés felőli ajtóhoz és beszállt Csonti mellé rengeteg minden fordult meg. A támadás miatt nem lehet bemenni óbarosra… Tényleg rettenetes felhajtás lehet most abban a községben…

- Na mi van? – Kérdezte végül Csonti, s levette baseball sapkáját, majd végigsimította csillogó, sima fejbőrét.

Gábor mindenről beszámolt barátjának, Csonti elképedve hallgatta.

- Akkor most?

- Nem tudom… Induljunk el vissza Almándokra… Nincs jobb ötletem. Hiába mennénk oda, mondom. Akkor engednek csak be ha a lakcímkártya igazolja hogy ott élünk…

- Francba… Hívd addig fel Aslant. – Morogja Csonti, majd kiint az ablakon hogy a mögöttük álló egyedüli autó tolasson kicsit hátra hogy megfordulhasson.

Már visszafelé mentek mikor Gábor megtalálta Aslan telefonszámát, s megkezdte a hívást.