Szerintetek mitől lesz sikeres egy könyv?

Az első bekezdés alapján azt mondhatom, te még elég tévesen ítéled meg a saját tehetségedet. Ismerős, nem hozzáértő blogolvasó nem garancia semmire. Ha az Akadméia borul le előtted abszolút pozitív véleménnyel, hát azt mondom, ne szerénykedj, de ennyi még édeskevés. Lehet, hogy tudsz írni, lehet, hogy tehetséges vagy, de ezek alapján ne ringasd magad álomvilágba, még nem merészkedtél igazán veszélyes vizekre.

Sikeres, népszerű attól lesz egy könyv, hogy azt mondják rá. Ez a nagy helyzet, a marketing bármit elvisz (vagy szerinted a Szürke50 akkora irodalmi alkotás, hogy megérdemelte azt a hatalmas olvasottságot? nem véletlenül a leggyakoribb, egy olvasás után eldobott könyv). Ehhez jó kiadó kell, amelyiknek van erre tőkéje és neve. Regénytől függően idehaza is van választék, a Líra kiadócsoport kortárs regényekkel foglalkozik főleg, a Könyvmolyképző inkább a fiatalabb korosztályt célozza, stb. Nincs egységes vázlat, hogy mi kell az embereknek. A tinirománcok szerelmesei mást keresnek, mint a szomszéd néni, aki a vallási témájú könyveket szereti. Azt hiszed, majd itt megkapod az Egy Igaz Választ, vagy statisztikailag hasznosítható válaszokkal fognak traktálni az emberek? Nem, legfeljebb mindenki elmondja, hogy ő ezt, vagy ő ezt nem. Húha, és az illetők közül ki akarná megvenni tényleg a te könyvedet? (Senki.) Írj úgy és azt, ahogy és ami neked tetszik. Van minden zsánerben pár bevűlt klisé, amivel könnyebb eladni, de ezek némi olvasottsággal könnyen kiszúrhatóak.

Az más kérdés, mire van nagy kereslet. (Szépirodalomra is van vevő, csak nem elég sok.) Az említett tinirománcokat viszik, mint a cukrot, egy x+1. ugyanilyen regényt is nagy valószínűséggel vinnének. Az ilyenekben érdemes gondolkozni, egyszerű ponyva, hiszen ez a tömegtermék. Ebből meg lehet élni idehaza is, csak legyél kiváló iparos. (Nem kell hozzá különleges tehetség, szorgalom és kitartás annál több. Meg némi marketing-érzék.) Ha képes vagy évi hat regényt állandó színvonalon legyártani, ami meg is találja a közönségét, kialakul egy neved. Ez a brand pedig eladja a többit. Tehát: női magazinok (Nők Lapja?), ha ott beveszik a novelláidat, romantikus művek kiadói, akár az Aranymosás pályázat is jó kezdés lehet. Mert a románcokra mindig lesz biztos kereset. De ez nem művészet, ez csak irodalmi tömegtermék. (Ettől még meg lehet belőle élni, és neked ez a fontos.)

Itthon közepesen sikeres szerző nem tud önállóan az írásból megélni, Sikeres szerző viszont igen. Mondjuk, ha jól csinálod, rengeteg irodalom-közeli állás van még, kisebb-nagyobb egyéb projektek, szóval még egy elvetemült szépirodalmár is meg tud élni Mo.-n "csak az írásból" (de nem csak a regényei után fizetett honoráriumból).

De a második bekezdés utolsó kérdésére is hadd válaszoljak: engem leköt, ha a szerző valamit át akart adni az írással, és ezért írta a regényt (vagy bármit). Ez még az amúgy értékelhetetlenül rossz fűzfapoémákat is meg tudja javítani. (Olvastam elég amatőrt, látszik, kinek volt mondanivalója, és ki csinálja csak a show kedvéért.)

Szerintem akkor lesz kereslet a könyvedre, ha meg sem próbálsz olyasmit írni, amire kereslet van. Milyen az a történet, ami feszít belülről, és egyszerűen muszáj megírnod, mert különben megőrülsz? Ha van ilyen, azt írd meg, és ha technikailag is elég jó vagy, és esetleg lesz egy kis szerencséd, akkor elképzelhető, hogy sikeres lesz. Ha nincs ilyen, akkor hagyd az egészet, mert az írás rengeteg időt és energiát felemésztő hobbi. Nem úgy megy, hogy "írjunk még egy vámpíros vagy romantikus könyvet, mert azt veszik, mint a cukrot". A helyzet az, hogy nem veszik. Csak egy töredékét veszik annak, ami kikerül a piacra.

Nem állítom, hogy nem lehet megélni az írásból, csak szerintem egyszerűen nem érdemes. Túl sok stresszel jár. Tegyük fel, hogy egy kiadónál elfogadják a kéziratodat. A legtöbben már idáig se jutnak el, de az igazi problémák itt kezdődnek: a kiadók soha nem fizetnek időben, de határidőre várják a folytatást, miközben a kritikusok és az olvasók sületlenségeket mondanak (és írnak) a könyveidről. Jó nagy bajban lennék, ha csak akkor tudnék enni adni a családnak, amikor a kiadóm épp úgy dönt, hogy fizet, és minden kritika, ami megjelenik az írásaimról, „vérre menne”, vagyis a várható eladásokon keresztül közvetlenül befolyásolná a megélhetésemet. Hidd el, elég nyűgös pálya ez anélkül is, hogy az ember mindenáron ebből akarna megélni; én a helyedben megtartanám azt a jól fizető állást.