Érdekelne valakit egy igényes American Horror Story fanfiction? Lent részlet!

Az egyik ajtó félig nyitva állt, szinte hívogatott, hogy nézzek be. Egy lány állt nekem háttal, csak a fürdőszoba tükrében láttam az arcát, és hogy mit csinál. Szőkésbarna haja a szemébe lógott, ahogy a félig behajlított karja fölé hajolt. Bal kezében egy penge csillant meg, amiről egy csepp vér hullott a fürdőszoba – eddig makulátlan – mosdókagylójába.

Először nem akartam hinni a szememnek. A pszichiáter lánya – mert minden bizonnyal az volt – vagdossa az ereit. Hát ez óriási! Úgy látszik, dr. Harmon nem tart családi terápiát…

– Nem jól csinálod – szóltam közbe. – Függőlegesen vágd, úgy elvérzel.

Zavart, hogy nem veszi észre, hogy nézem. Valahogy tisztességtelennek éreztem, hogy a tudta nélkül bámulom. Ez így volt fair.

A lány meglepődve felkapta a fejét. A mozdulat hevében túlságosan mélyre mártotta a pengéjét, és a hegből kibuggyant a vér. Vöröses-fekete patakokban folyt végig karján, majd nagy cseppekben a mosdókagylóba hullott.

– Hogy jutottál be? – kérdezte ingerülten.

Zöldes barna szemei kíváncsiság, döbbenet, düh és félelem keverékét tükrözték vissza. Orrát összeszorította, és mérgesen fújtatott, mint a lovak. A szája meglepődöttségétől „o” betűre hasonlított.

Óvatosan köhintettem egyet, és a véres kezére pillantottam. Először nem értette, mit akarok, de mikor ő is lenézett a karjára, elkáromkodta magát. Egy mozdulattal kirántotta a vér által vörösre festett pengét, és két ujját a hegre szorította.

– És ha meg akarsz halni, zárd be az ajtót is – mosolyogtam rá szórakozottan.

Dühösen rám nézett, és már válaszra nyitotta a száját, de én gyorsan becsuktam az ajtót, és a leszaladtam a lépcsőn.

A bejárati ajtón kilépve felidéztem a lány döbbent arcát, és elnevettem magam. Nem volt szép dolog tőlem, hogy így megijesztettem, de azért be kell, hogy valljam, elég vicces fejet vágott.

Átvágtam a kerten, aztán az oldalsó ajtón keresztül a pincéhez vezető lépcső bejáratához mentem. Egy határozott mozdulattal benyitottam az alagsorba.

Lerobogtam a poros lépcsőn, és egy fallal elválasztott rész felé vettem az irányt. Vidáman lehuppantam a hintaszékbe, majd újra felidéztem a lánnyal való találkozásomat.

Egy kicsit azért megsajnáltam. Nem lehetett kellemes érzés, mikor teljesen belemélyedt a penge a karjába. Bár nem is vette észre, szóval nagy lehet a fájdalomküszöbe.

Jófej csaj lehet. Oké, aláírom, beteges, amit csinál, de meg tudom érteni. Régebben én is ezt csináltam, de voltak bizonyos előzmények. És gondolom ő sem azért vágta meg magát, mert nem kapta meg a legújabb IPhone-t.

Remélem, még találkozunk valamikor. Jó lenne megismerni. Mondjuk, már úgyis félig felemésztett a több éve tartó magány…