Milyen a blogom/történetem első fejezete? 12/L

1

Van olyan pont, ahol már semmi nem érdekel. Nem foglalkozol sulival, tanulással, sőt, már a kedvenc időtöltéseddel sem. Tudod mikor van ez?

Mikor haldoklasz. Akkor már semmi sem fog érdekelni. Várod az elkerülhetetlent. A halált. De az nem jön olyan könnyen. Ki kell érdemelni.

Félted a szeretteidet, nehogy összeomoljanak, mikor bekövetkezik.

Én is így érzek. 16 éves vagyok. Végstádiumú agyrákos.

Sosem leszek szerelmes, sosem lesznek gyerekeim, sosem megyek férjhez. Születési nevemet írják rá a síromra : Tóth Hajnalka. Nincs visszaút. A temetési ruhám is ott van a szekrényben. Az orvos is megmondta. Legfeljebb fél évem van hátra.

De akár ebben a pillanatban is meghalhatok. Higyjétek el, szívesen meghalnék most, minthogy tovább szenvedjek. Véget vetnék a depressziónak, a ráknak, a fájdalomnak. De nem teszem.

Sokan azt mondják, hogy egyes emberek azért nem halnak meg olyan könnyen, mert még elintéznivalójuk volt. Nekem is ez van.

Még nem érhet véget az életem. Nem így. Még néhány dolgot el kell intézzek...

Ha tetszik, kövess be Wattpaden, a nevem DorcyTheBooklover :3

Puszi!