Milyen hatást keltene bennetek, ha egy magyar író külföldi neveket használna a regényeiben? Pozitív vagy negatív?

Alternatíva lehet: nézz körül itt:

[link]

Hihetetlen, hogy milyen neveket lehet manapság adni a gyerekeknek. Köztük nagyon sok egyáltalán nem hangzik magyarnak.

A koncepció (magyar író, nemmagyar karakterek) nekem önmagában teljesen semleges. Vavyan Fable se magyar neveket, karaktereket használ, az álneve se nagyon hangzik magyarnak, mégis szeretem - alapvetően nem a nevek teszik a könyvet jóvá vagy rosszá.

Ezzel viszont, hogy hozzád közelebb áll, nagyon kezdő benyomását kelted - azzal meg pláne, hogy nem nagyon akarod, hogy számítson, hol játszódik a történet. (Annak legalábbis a nevekből ki kellene derülnie.) Javaslom, hogy válassz magadnak területet, és annak alapján add a neveket; nem feltétlen kell magyarnak lenniük. De, mint előttem is írta valaki, ne legyen indokolatlanul más kultúrából való a név.

Szerintem a becenevek alkalmazása egyfajta megoldás lehet.

Nyilván a leírtak alapján rétegregényt szeretnél írni. azaz kizársz a külföldi nevekkel egy sor olvasót. De Beáta helyett Bea, Tibor helyett Tibi, stb. teljesen korrekt. Vagy ha nagyon szeretnéd nyelvünket két lábbal taposni, használhatsz nyafkásított magyar eredetű neveket, mint pl. Zsuzsi helyett Zuzu, vagy Zsu, Kálmán helyett Káli, Kálmi, stb.

Az a baj, hogy egy könyv esetén ott a kezdő oldalon, hogy ki fordította, milyen nyelvből. Ez esetben hottentotta neveket is adhat a szerző, hisz átlag magyarnak tökmindegy. Idegen életstílus, idegen emberek, behelyezzük az "akármi is lehet" gyűjtőbe.

Ha viszont nincs ott a fordító és az eredeti nyelv, akkor tudjuk, hogy hazai író követte el. Ez esetben viszont baromira zavaró a Susie, Karen, stb. Egyrészt nem szép nevek ezek sem, másrészt fantáziaszegények, primitívek. Hisz mindenhol ezt a nyugatmajmolást látom, miért pont a hazai irodalomban vágyakoznék mégis utána?

Ettől persze lehet a regény jól összerakott, a sztorija izgalmas és megkapó, mi több magával ragadó, letehetetlen olvasmány, de nálam pl. kapásból érzelmi hátránnyal indul egy eredeti ötletre épülő, hazai körülményeket ábrázoló, ilyen nevekre épülő reális alkotás mellett, amiről nem az rí le, hogy "mert ez műanyag"...

Egy tanács: A történet nem játszódhat soha "akárhol" vagy "akármikor". Minden kornak és helynek, mai szóval a téridő bármely koordinátájának megvan a maga hangulata, színe, íze, töltete, árnyalata. Ez teszi a regényt hitelessé. Ha ezt kiveszed, ott marad a fröccsöntött műanyag, vagyis az amerikai giccs. Tudom, volt divat a gipsz kerti törpe is, de attól még sem nem érték, sem nem maradandó, sem nem műalkotás. Egy ipari tucattermék, afféle fogyasztási cikk. Lehet, most ez nem győz meg, de szerintem később egyszer még igazat fogsz adni. :)