A Kőszívű Ember Fiairól mit gondoltok?

a mondani valója, a tartalma és a története is nagyon szép és érdekes

viszont én is unalmasnak találtam

akkoriban nagyon szerették viszont ma már teljesen más az emberek gondolkodása és szókincse szv ehhez mérten kéne változtatni a kötelezőolvasmányokon is

Nekem tetszett a könyv, bár én az átlagnál lényegesen jobban szeretek olvasni, és pl. a sokak által a legborzasztóbb valaminek tartott Szigeti veszedelmet is élveztem. A nyelvezethez nagyon gyorsan hozzá lehet szokni. Már ha nem folyamatosan azzal vagy elfoglalva, milyen érthetetlenek a kifejezések.

Biztos, hogy a tantervre ráférne egy alapos újragondolás, de azért azt nem árt észben tartani, hogy nem lehet csak a friss műveket olvasni. Ezer és egy oka van ennek, de talán a legfontosabb, hogy nyelvileg igényesebben vannak megalkotva pl. a romantika korabeli regények.

Nemrég újraolvastam, már csak abból a kíváncsiságból is, hogy milyen mai fejjel egy végigszenvedett kötelező.

Hát valamivel jobb volt, mint akkor, de azért messze nem ájultam el tőle. Nekem túl patetikus. A főszereplők szélsőségesen jók vagy rosszak, a jók természetesen nagyon megfelelnek (vagy meg akarnak felelni, akár az életük árán is) a társadalmi erkölcsnek; a farkas meg olyannyira elfajzott mocsadék, hogy az elhullott társát is fölzabálja (hát igen, akkoriban még nem volt film és nem élt David Attenborough, hogy kiderüljön, az ember a saját fantáziájából adódóan a saját tükörképét vetíti a farkasra és szellemiségében zabálja föl társait, a valódi farkas meg inkább megfelel annak a képnek, amit „emberinek”, de legalább „praktikusnak” szokás nevezni).

A szereplők író által, narrációban történő minősítésével nem értek egyet, inkább mutassa be őket a cselekedeteik által, és akkor kiderül, milyenek is valójában. Nem mintha Jókai ezt nem tette volna meg, igazából kár ecsetelnie, hogy Plankenhorst Alfonsine szépsége milyen romlott bensőt takar, mikor ez úgyis kiderül - mintha attól félne, hogy az olvasó, egy percig is szimpátiát érez iránta.

Ami javít ezen a jó-rossz harcon, az a Tallérossy Zebulon és társai szereplők. Ők a maguk faksznijaival együtt a leginkább emberi karakterek. Mindenváró Ádám: „Egyike a kiveszőfélben levő őslényeknek, kiket az újabb kor nem reprodukál.” Dehogyisnem. :) Vagy ha nem, akkor az időtlenségben nekik nincs hova kiveszniük. Őslény, méghozzá személyesen. Ha másért nem, ezért a fazonért, Boksáért és Zebulonért már megérte elolvasni (na jó, azért másért is). Van a regényben pár jó metafora, ami mintegy vezérvonalként viszi a történetet, pl. „»ama« magaslat” vagy akár a címadó „kőszívű ember”.

Nem Értem, Miért Írtál Minden Szót Nagy Betűvel A Könyv Címében.

Bevallom, 12 évesen én csak az első fejezetet olvastam el, annyira szörnyű volt, de huszonnyolc évesen újra belefogtam, és nem tudtam letenni, szerintem nagyon jó könyv, csak épp nem a legjobb korban olvastatják. Izgalmas is, néhol vicces is. És egy kicsit ponyva is.