Milyen ez az írómányom? 18/L

Noah közelebb hajol hozzám. Ajka súrolja az enyémet. Vágyakozva nyújtom előre a nyakam. Érezni akarom őt. Azt akarom, hogy megcsókoljon. Ujjai megragadják a derekamat, miközben a nyelvét finoman becsúsztatja a számba. Megkönnyebbülten felsóhajtok, és beletúrok a hajába.

A csók elkábít. Noah tökéletes. Imádom minden porcikáját. A selymes, bronzbarna tincseit. Fűzöld íriszeit. Ellenállhatatlan mosolyát, nevetését. Az apró anyajegyet az ajka fölött. Ez a fiú minden, amire valaha vágytam. És az enyém. A duci, szemüveges, csúnya lányé, akit mindenki kigúnyol.

Noah végig dönt az ágyon, és fölém mászik. Szája elszakad tőlem, mire én panaszosan felnyögök, ő azonban rögtön elhallgattat, amikor nedves, duzzadt ajka apró puszit lehet a nyakszirtemre. A gyengéd puszikat durva csókok követik. Fogai belevájnak a bőrömbe, és szívni kezd az érzékeny bőrt. A szemeim kikerekednek az eufóriától, amit a cselekedete okoz.

–A rohadt életbe! – szalad ki a számon a káromkodás. – Ez valami hihetetlenül jó!

–Reméltem, hogy tetszeni fog. – arcán büszke mosoly terül el. Hogy lehet valaki ilyen szexi? – Meg fog maradni a helye. – figyelmeztet. – De legalább mindenki, tudni fogja, hogy te már valakié vagy.

Elpirulok. Nem mondta ki, hogy azt szeretné, hogy az emberek tudják, az övé vagyok. Fáj, hogy még mindig nem hajlandó felvállalni, hogy van közöttünk valami, de az már haladás, hogy kimondta, nem akarja, hogy bárki másé legyek. Nem hibáztatom, hogy nem kürtöli szét, hogy kavarunk. Az ő helyében én is szégyellném, hogy egy magamfajta lánnyal kezdek ki. Nem vagyok csínos, nem vagyok különleges. Fogalmam sincs, hogy miért akar engem.

–Nem mintha olyan sok ember tartana igényt rám. – jegyzem meg gúnyosan.

–Hallgass! – rivall rám, és keze becsúszik a pólóm alá.

Ne! Ne érjen hozzá a hasamhoz, és a rajta levő felesleghez. Elfelejtette, hogy kövér vagyok? Egyszerre kezdek el félni a reakciójától, amikor kitapintja az alakom minden görbületét, és egyszerre jövők hihetetlenül zavarba. Még egy fiú sem akart megérinteni a ruhám alatt. Ami azt illeti, még a ruhám fölött sem akart megérinteni senki.

–Levehetem? – kérdezi vágyakozva meredve a felsőtestemre, és megráncigálja a pólóm anyagát.

–Nem is tudom… – motyogom bizonytalanul.

Az alsó ajkam kezdem harapdálni. Nem vagyok készen arra, hogy Noah előtt a felsőm nélkül, melltartóban parádézzak. Talán ha most nemet mondok neki, és holnaptól komolyan fogyózom, akkor a következő ilyen alkalomkor már egy fokkal csínosabban, és talán nagyobb önbizalommal állhatok előtte. És akkor meg engedem neki, hogy levegye rólam pólómat. De mi történik, ha nem lesz következő alkalom? Abba belehalnék, ha a visszautasításom miatt már nem akarna többet közeledni hozzám. Viszont annak az esélye is meg van, hogy ha igent mondok, és meglátja a hurkáimat, akkor örökre elmegy a kedve tőlem. Hiszen borzalmasan visszataszító alakom van.

–Tudom, mire gondolsz. – jelenti ki. – És hidd már el, hogy nem vagy csúnya. Szexi vagy. És kívánlak.

Az arcom szerintem lassan a paradicsoméhoz hasonló vörös árnyalatot vesz fel. Noah Perroy azt mondta szexi vagyok, és azt hogy kíván. Rohadt élet! Rohadt élet! Rohadt élet! Képtelen vagyok elhinni! Ez a fiú akar engem, így hát bólintok. Újra elmosolyodik. Diadalmasan és hihetetlenül dögösen.

Kissé felemelkedem az ágyról, amikor egyre fenébb gyűri az anyagot rajtam. A kezeimet a magasba emelem, ő pedig áthúzza a pólót a fejemen. A szemei csodálkozva pásztázzak a csupasz bőrömet, mire én zavartan húzogatni kezdem a felcsúszott melltartómat. Most biztos undorítónak talál. Köztudott, hogy Noahnak már több lánnyal is volt dolga. A szüzességét két éve vesztette el, az első barátnőjével, Melindával, aki csínos volt és sovány. Őt követte Rachel, Holly, Tamara és az a rengeteg csaj, akit bulikon fektetett meg. Az összesben az a közös, hogy mind nádszál vékonyak, ami azt jelenti, hogy az én szöges ellentéteim. Én nem tetszhetek neki.

–Állj! – ragadja meg a melltartóm kosarával babráló kezemet. – Azt szeretném, hogyha ezt is levennéd.

Noah a nyelvével benedvesíti telt ajkait, majd harapdálni kezdi őket. Nem várja meg, hogy átgondoljam és reagáljak a kérésére. Türelmetlenül megragadja a fehér csipkés fehérneműt, és kiszabadítja alóla a melleimet.

–Bassza meg! Bunkó vagyok. Sajnálom. De te olyan… – elharapja a mondatot. – Nagyon szép kerekek, meg formásak. Meg akarom fogni őket. Megengeded?

Nem kell kimondani ahhoz, hogy tudjam, éppen a melleimet dicsérte meg. Zavarban vagyok, de jól esnek a szavai. Látta a csupasz felsőtestem, és még nem rohant el elborzadva. Önbizalmat ad nekem. Úgy érzem, hogy jelenleg bármire képes lennék, azon kívül, hogy nemet mondjak neki. Kicsatolom a félretolt melltartómat és a levetett pólóm mellé hajítom az anyagot. Ez a mozdulatom újra megmosolyogtatja, és azt sugallja neki, hogy szabad a pálya. A tenyerei közrefogják a melleimet, amik tökéletesen illenek a kezébe, mintha arra teremtették volna őket, hogy Noah megérintse és kényeztesse őket.

Noah finoman cirógatni kezdi az érzékeny, megkeményedett mellbimbóimat. A számból jóleső sóhajok törnek fel. Meglepődöm a saját mozdulataimon, amikor elkezdem kigombolni a kockás ingét. Eláll a lélegzetem, amikor lekerül róla a ruhadarab, és megpillantom kidolgozott hasát, végighúzom az ujjaim a kemény hátizmain.

Hűvös van a szobában. Dideregni kezdek, csupasz testrészeim libabőrösek lesznek. Noah szinte rögtön észreveszi, hogy fázom, így felemeli a takarót, hogy mindketten bebújhassunk alá. A fejem a mellkasára hajtom, miközben ő magához ölel, kezével apró köröket rajzolva a bőrömre.

–Többé nem akarom, hogy csúnyának hidd magad! Gyönyörű vagy. Telt és formás. Nekem ez bejön. Nagyon bejön. – mondja egy puszit nyomva a homlokomra.