Volt olyan könyv az életetekben, ami megváltoztatta az életeteket vagy a szemléletmódotokat?

A négyessel egyetértek. Én inkább úgy mondanám, hogy azok a könyvek, amikből magam számára kihámoztam valami mondanivalót, nem a szemléletmódom változtatták meg, hanem elgondolkodtatott bizonyos dolgokról, amik vannak a világban. Megpróbálom elmondani, a legutóbbi könyv alapján amit olvastam.

Ian Watson: Az Űrgárdista. Ami lényegében egy igen erőszakos mese. De mi a lényege? Hogy létezik olyan, hogy emberek egy nagyon távoli bálványként tisztelt valaminek a nevében mindenkit legyilkolnak, aki a dogmák szerint nem méltó arra, hogy éljen, vagy nem abból a kottából játszik. Hogy ellenség-e avagy sem, az mellékes. És itt jön ki a történetnek az éle, hogy igazából nem kell semmi ok arra hogy gyilkoljunk, elég egy dogma, egy vallás, ideológia, kinek mi tetszik.

Vagy a morális kérdés. Ugyanebben a könyvben (kis spoiler ha vkit esetleg érdekelne a könyv). Van egy jelenet, ahol az eretnek kormányzó bolygóját ostromolják meg. És a főhős, még csak felderítőként, nem űrgárdistaként megy harcba. És van egy templom, ahol öregemberek imádkoznak ennek a kormányzónak a szobrához. A szerző leírja, hogy a széleken fegyveresek álltak, rgo a civileket fegyverrel kényszerítették a kormányzó imádásra, de mivel függetlenül külső tényezőktől a hivatalos dogma szerint eretnekek, ezért gránátot dobnak közéjük.

Hogy miért kell csupán valami dogma, vagy akár a gyilkolás kedvéért( a könyvben ez jelentős motivációs szál) kvázi presztízsből végezni fegyvertelen szerencsétlenekkel. Ugye a híradó zengi most ezt a brüsszeli esetet, ez pl pont ilyen. Allah nevében végezni a hitetlenekkel. Hogy embereket mennyire be lehet zombítani valaminek a szolgálatára.

Vagy a Metro 2033. Az a könyv megváltoztatta a szemléletmódomat, de oly módon, hogy elgondolkodtam, hogy az emberek tényleg hajlandóak-e bármire a túlélésükért.

Vagy a Twist Olivér. Hogy meg lehet-e maradni erkölcsösnek egy végtelenül erkölcstelen világban. Ahol ráadásul a szegénység, és az erőszak is nagy úr. Ugye Olivér (spoiler) az árva gyerek elmenekül az erőszak elől. De a világ ahova ez elől menekülve kerül, kvázi rosszabb mint az előző. És ugye a tézis, amire maga a regény fel van futtatva, hogy Olivér minden szenvedése, és őt ért külső negatív behatás ellenére megmarad olyannak, amilyennek. Azaz nem válik gátlástalan rablóvá, tolvajjá, esetleg gyilkossá.

Tehát szerintem erős az, hogy megváltoztatta az életét vagy a szemléletmódját valakinek egy adott könyv. Én inkább úgy kérdeztem volna meg, hogy volt-e olyan könyv, aminek amikor a végére értem, le tudtam vonni a konzekvenciát.

És például én ezért nem tudok olyan nagyon azonosulni ezekkel a manapság divatos könyvekkel mint az éhezők viadala és társai. Nem rossz könyvek, ezt nem mondom, olvastam is őket, de ha megnézem az éhezők viadala trilógia ívét, ott meg van oldva annyival, hogy jön a misztikus 13. kerület, az ottani Angyalföld a hatalmas haderejével és megnyeri a lázadást. Azaz a lázadást katonai erővel viszik sikerre. Egy stabil hátországból. Tehát a kerületek nem önerejükből döntik meg az elnyomó rendszert, hanem egy hátország támogatásával, ami az események alakulásában 95%-ban vett részt, míg a többi lényegében nem volt sehol. Ugye ezek az úgy mondanám ellenpólusok. Mert az nem valami epikus dolog egy könyvben, hogy meg kell dönteni az elnyomó rezsimet. Mert ez evidencia. És még ez a megdöntés se nagyon olyan, hogy a végén azt mondanám, hú ez igen.

És még sok ilyen könyv volt amit olvastam, nem írom le, mert amit írtam az is olyan hosszú hogy senki nem fogja elolvasni :)

Szintén a 4-es válaszolót tudnám támogatni ebben.

Nekem ez a Szentháromság című könyv volt Leon Uristól. Csodálatos és borzalmas könyv.

4-es vagyok

Egyébként nekem Erich Maria Remarque Nyugaton a helyzet változatlan című könyve volt nagyon meghatározó. A legpacifistább könyv, amit eddig olvastam.

Illetve Chery Strayedtől a Vadon volt az, ami sokat mondott nekem önmagunk elfogadásáról.

"Mert az nem valami epikus dolog egy könyvben, hogy meg kell dönteni az elnyomó rezsimet. Mert ez evidencia."

- Pláne Marcsa hova mész?

- Direkt megyek a vásárba!

-Pláne, Marcsa, hová mégysz?

-Sőt, menek a pékhőn.

-Pösti vagy, kislyány?!

-A' hát! Hát té?!

-Ja.

A háború előtt már volt rádió, a nagy állat és kirakodó vásárból egyenesen közvetítettek. Lehetett üzenni, haza, a rádión keresztül. Ez nagy dolog volt akkoriban.

- Kedves Édösapám! Itt vágyunk á vásárba, sok szép márhát láttunk, csák mágá hiányzik.