Szerintetek is nagyon rossz?

Unalmamban elkezdtem írni vmit :D Nem hiszem, hogy lesz folytatása, de azért kiváncsi vok a véleményetekre :D

- Ezt nem hiszem el, már megint ki hagyta itt ezt a rumlit? – Kiáltott fel Lisa az emeletre lányainak, mikor fáradtan hazaért a munkából. Válasz nem érkezett és meglepő dolgot vélt felfedezni az emeleten, ahogy ment fel a szobák felé. Nem csak az alsó szinten van rendetlenség, hanem a felső szinten is. Kereste lányait, de sehol nem találta őket. Ránézett a falon logó órára, ami már este 7 órát mutatott.

- Nem lehet, hogy a lányai nem értek volna haza az iskolából – gondolta magában, majd lement az alsó szintre, hogy felhívja egyik lányát, Renate-t. Úgy érezte valami nincs rendben, méghozzá a lánya telefonja is ki van kapcsolva. Másik lányát, Veronikat ritkán szokta felhívni, de most mégis úgy érzi, muszáj lesz felhívnia és reméli tud vele beszélni.

- Jajj anya, nem igaz, hogy neked most kell felhívni! – Válaszolta a lány látszólag feszülten.

- Veronika, nem érdekel a hisztid, tudsz valamit a húgodról és arról, hogy mégis mi a franc történt itthon? - A vonal végén nagy csönd, az asszony remegve várja a hírt.

- Nem tudom miről beszélsz, de most nem érek rá. Fontosabb dolgom is van! – A lány tisztában van vele, hogy az anyja rendmániás és azért is képes lenne felhívni, ha már valami nem úgy áll, ahogy ő elvárja. Mindig is felnézett anyjára, hogy mennyi ereje van munka mellett ennyi energiát fektetni a takarításba, hiszen ő anyjának ezt a tulajdonságát nem örökölte, apja lustaságát és trehányságát annál inkább. Amióta meghalt az apja, Walter, azóta viselkedik elutasítóan az anyjával és haragszik az egész világra, csak épp a barátnőjére Jessica-ra nem.

Lisának fogalma sem volt, miért rakta rá a telefont idősebbik lánya és egyre jobban aggódott lányai miatt. Leült kicsit a nappaliba és körülnézett a szépen berendezett helyiségben, tűz piros perzsaszőnyeg és a hófehér, bőr ülőgarnitúra pompásan mutatott együtt. Tehetséges volt Lisa a lakberendezéssel kapcsolatban és ezt nem csak ő gondolta magáról, mindenki aki belépett a házba és körülnézett.

Csörög a telefon, Lisa felveszi, nem szól bele senki. Kezd egyre gyanúsabb lenni minden, a rumli, a lányai és most ez a telefonhívás.

- Pontot kell rakni ennek a végére – gondolta magában, majd felment az emeletre körülnézni, hogy mégis mi történhetett. Látta azonban, hogy az aranylánca nincs meg amit még a nagyanyjától örökölt. Lerohant a földszintre és egyből a helyi rendőrkapitányságot tárcsázta, majd bejelentette a történteket. Nagyon meg volt rémülve, még enni sem tudott akármennyire is éhes volt.

Kis idő elteltével amikor körbe járta az egész lakást csöngetett valaki. Hirtelen eszébe jutott a mai telefonhívás és, hogy a kisebbik lányát azóta sem tudja elérni. Egy pillanatra öröm ült ki az arcára – Mi van, ha Renate nem vitt magával lakáskulcsot és ő csönget? – Lerohant, kinézett az ablakon és látta, hogy csak két nyomozó jött. Ajtót nyitott, majd bemutatkozott – Lisa Müller vagyok, én tettem az előbb bejelentést.

- Örvendek asszonyom, William Gross nyomozó vagyok - mondta az egyik barátságosan - mutatna a lányáról egy fényképet, hogy könnyebb dolgunk legyen?

- Persze – válaszolta a nő, majd felvezette az emeletre a nyomozókat és megmutatta lánya fényképeit, sőt még az eltűnt aranyláncról is kerültek elő képek. A nyomozók sorban tették fel a lányáról és az eltűnt ékszerről a kérdéseket.

- Mikor látta utoljára a lányát asszonyom? – Kérdezte William.

- Ma reggel láttam utoljára, még én vittem el az iskolába. Iskola után haza jöhetett, mert az iskolatáskája itthon van. – Feleli rémülten Lisa.

- Ne aggódjon asszonyom, a lánya épségben haza fog kerülni. – Nyugtatta.