Könyv írassál próbálkozok! Mi a véleményetek róla? Érdemes folytatnom? Részlet lent!

Ok kezdjük. Előbb a stílus, mert most olvasom el, utána tudok véleményt mondani.

- Az orra hegyéig sem lát ez picit közhelyes.

- "Valami masszív tárgyon feküdtem." - Honnan tudja, hogy az? Milyen a felülete, milyen a tapintása? (mivel nem látja, mert sötét van)

- "Próbáltam felkelni de mozdulni sem tudtam. Nem éreztem a végtagjaim." -egy vessző elég közzé, nem kell a pont.

- "Uh, ez rossz jel, mi történik velem?" - hatásosabb, ha mondjuk így írod, és persze új sorba:

"Mi történik velem?" - gondolta kétségbeesetten.

Aztán próbálhatná felemelni a fejét (megy/nem megy) meresztheti a szemét a sötétben, hátha meglát valami árnyat legalább, vagy más módon próbál rájönni, hogy miért érzi úgy hogy majd szétszakad a teste.

- Aztán hirtelen érzés áradt szét a testemen, iszonyú fájdalom hasított belém. Mintha mágján égettek volna. - Na ezt egy pillanatig gondoljuk újra. Érzés -> milyen? Égető, fájó érzés, ami mondjuk kisugárzik valahonnan valahová. Hol fáj? (egyébként máglya ly-nal)

- ...égetik ereimet meg sebesen haladnak... -inkább "és" mint meg.

- Ordítani akartam fájdalmamban de torkomat egyetlen hang sem hagyta el. Nem volt mit tennem. Tehetetlenül feküdtem várva s reménykedve, hogy elmúljon. - "Nem volt mit tennem", én ez kihagytam volna, kissé feleslegesnek érzem. "De sajnos nem így volt." - ne szaladj előre, az olvasó úgyis rájön majd. Ez sem kell.

- "Hirtelen vakító fény világította meg a teret elmulasztva fájdalmamat." - hogy reagált a fényre? Csak úgy egyszeriben elmúlt minden fájdalma? Utóhatások vannak?

- "-Kelj fel Alexandra!- szólított meg egy bársonyos női hang én pedig ellenvetés nélkül engedelmeskedtem neki. Késztetést éreztem, hogy engedelmeskedjek neki akkor is ha egy idegen." - Csak úgy felkel, amikor az előbb majd belehalt a fájdalomba? A második mondatban itt azt írod, hogy késztetést érzett, holott egy mondattal előtte már felkelt. Lehetne mondjuk így: - Kelj fel Alexandra! - szólt egy bársonyos női hang, s a testem automatikusan engedelmeskedett akaratom ellenére.

Van a lányon mondjuk cipő, vagy érzi, hogy a hideg kő süti a talpát, vagy teljesen áll, vagy félig nekitámaszkodik még annak a masszív valaminek, amin feküdt az előbb?

- A fény lassan gyengült... rész, mehetne új bekezdésbe. vagy...gyengült, bocsi. :)

- "Kicsit körülnéztem de nem ismertem fel a helyet. Képtelen voltam megfejteni, hogy hol vagyok." - miért nem? mit látott?

- "-Nem kell félned, biztonságban vagy!-szólalt meg újra közel került hozzám aztán megállt velem szemben." - párbeszéd, ezért mindig új sorba kell írni. Ez a "szólalt meg újra közel került hozzám aztán megállt velem szemben" elég sutára sikeredett, ráadásul a szólalt meg után nincs is vessző, így egybefolyik. A közelkerülést leírhatod, hogyan tette ezt, pl közelebb lépett majd szembefordult vele. Vagy leírhatod, milyen a mozgása. Kecses, vagy egy Csámpás Rozi?

- "-Hol vagyok és mi történt velem?- tört ki belőlem a kérdések sorozata, aztán újra hasogatni kezdett a fejem, visszatért az iszonyú fájdalom. " - ha kérdések sorozata, akkor a hol vagyok után is kérdőjel és a mi történik velem után is.

- "Mintha a rejtélyes nő olvasott volna a gondolataimban. Vagy talán az arcomon látta." - mit látott? Egy mondattal később kérdezi meg, megint előre szaladtál.

- "azzal maga után rángatott..." - miért rángatta? Alexandra nem akart menni?

- "Jobban szemügyre vettem amikor megláttam ... te jó ég , hisz ezek gyémántok." - miből jött rá? csak a csillogásból? Írd le, milyen volt az alakjuk, a formájuk például. Le is hajolhat, megtapinthatja őket. Ilyenkor az összes szereplő te vagy! Te mit tennél?

- "Az egész taj ragyogott." - akkor most kültéren vagy beltéren vannak, mert eddig még nem jöttem rá.

- "-Bocsájts meg, de mi ez a hely és miért vagyok én itt?.-nyeltem egyet- Talán meghaltam? -A rejtélyes nő nevetni kezdett, hangja messzire visszhangzott akar egy mennyei dallam. " - Bocsáss meg, helyesen, és a kérdőjel után már nincs pont, bár biztos csak elütés. A nyeltem egyet elég szűkszavú, persze akár maradhat is így. "A rejtélyes nő" pedig leúszhatna egy sorral lentebb, egy következő bekezdésbe.

- "-Nem. Nem haltál meg Alexandra. Ez csak egy átmeneti állapot. Hamarosan visszatérhetsz a saját világodba,saját életedbe-ekkor elkomolyodott-de annyit el kell meg mondanom neked, hogy életed soha többé nem lesz olyan, mint azelőtt. Teljesen meg fog változni, ahogy te magad is" - lehetne beszúrni egy - magyarázta,- betoldást, hogy ne legyen olyan hosszú és egybefüggő a párbeszéd.

- "-hangja visszhangzott a fejemben. Nem értettem mire gondol ahogy azt sem, hogy mi történik velem." - ez szerintem nem kell. inkább írd le a gesztusait, hogyan beszél, mit csinál közben, pl felemeli a kezét, csavargatja a haját vagy mit tudom én. Nem igazán értem, ez miért visszhangzott a fejében. Nem volt annyira lényeges a mondanivalója, hogy ennyire elgondolkozzon rajta.

- "A minták alapján ókori lehetett de mégis lenyűgöző volt." -görög? római? ékírásos? Javaslok egy kis kutatást, nézd meg hogy például milyen mintákat használtak mondjuk a görögök a művészetben, nézz meg ilyen képeket, és aztán "beszélj róla" az írásodban.

- "Először azt hittem képzelődöm, de a kísérőmre tekintettem aki mélyen meghajolt, szemét a földre szegezte majd alázatos hangon mészólalt. " - Először azt hittem képzelődöm. A kísérőmre tekintettem aki mélyen meghajolt, szemét a földre szegezte majd alázatos hangon megszólalt: (szerintem :))

- "Már inkább isteni idillikus volt mintsem emberi. " - Ez tetszik. Ez egyedi.

- "-Elnézést úrnőm! – esedezett a kísérőm de mintha nem az istennőhöz hanem hozzám. Nem értettem miért hisz semmi értelme nem volt.

-Nos elfogadod a bocsánatkérését?

-Hogy… hogy én ?

-Igen kedvesem, nem is én. Hozzad esedezik, téged sértett meg !- magyarázta mosolyogva

-Igen, megbocsájtok, csak számomra ez olyan fura?

-Fura?" - Ez nekem... nem tudom, nem illik ide. valami leírással esetleg lehet segíteni rajta, vagy plusz párbeszédekkel, hogy passzoljon, de ez a rész most úgy kirí a szövegből. Annyira nem sértő, amit mondott, miért kell ilyen hosszan beszélni róla?

Na, ha idáig eljutottál, akkor vagy fakír vagy, vagy tényleg szeretsz írni és szeretnél jobb lenni. Én nagyon remélem, hogy a második. Maga a történet nem rossz, és biztos vagyok benne, hogy majd átdolgozod, és kijavítod a hibákat, és egy egész jó, vámpíros harcos hercegnős könyvet kapunk a végén. Minden esetre azt javaslom neked, hogy a negatív kritikák ellenére se add fel az írást, mert van tehetséged hozzá. Írd át, ahányszor szükségét érzed és figyelj oda arra, hogy:

- nem szaladtál-e előre,

- mindent bemutattál-e, még ha nagy vonalakban is. Adtál-e elegendő támpontot, hogy az olvasó el tudja képzelni a helyet, a szereplőket, a tárgyakat. A történet a te fejedben van, és én - nem úgy, mint a te egyik szereplőd- nem vagyok gondolatolvasó. Ha már megadod a támpontokat, az olvasó fantáziája beindul, és saját maga teremti meg azt a világot. (lásd Stephen King: csak vázlatos jellemzést ad)

- ha szükségét látod, a történet megkívánja, akkor kutass utána a helyeknek, tárgyaknak, jelenségeknek stb. Nem kell nagyon belemélyedni, mert nem minden olvasó egy Einstein, és nem mindenki ért a maghasadáshoz, ha érted mire akarok kilyukadni.

Igaz, azóta eltelt pár év,mióta ezt felraktad, de ha azóta is írsz, akkor már biztosan nincs is szükséged erre a kritikára, mert azóta már sokkal jobb vagy. Legalábbis remélem, hogy nem hagytad abba!

Sok sikert a továbbiakban!