Azok az emberek, akik (számomra felfoghatatlanul) gyorsan olvasnak, és váltakoznak a könyvek között, általában mennyire tudnak elmélyülni érzelmileg és gondolatilag a könyv történeteiben, gondolatmeneteiben?

Tény, hogy számomra talán azért "felfoghatatlan", mert viszonylag nagyon lassan olvasok, és gyakran hetekig eltudok rágodni egy könyvön, és örömet lelek abban, hogyha megoszthatom valakivel azt, amit olvastam, vagy megihlet és annak hatására teszek valamit. Kicsit visszamaradottnak érzem magam attól, ha nem olvastam könyvet, amit mások fontosnak tartanak, és csodálom azt, amikor valaki rövid idő alatt eltud olvasni egy hosszú könyvet, olyankor nem igazán tudom elképzelni azt, hogy milyennek élte meg, kicsit mintha az lenne a benyomásom másokról, hogy azért olvasnak, hogy gyarapodjon a szókincsük és a nyelvhasználatuk javuljon.

Furcsállom, amikor arról hallok, hogy valaki drámaian rövid idő alatt milyen sok könyvet olvasott el(bár részben a lustaságom miatt is nem lennék képes erre, de amiatt sem, hogy sosem siettetem magam olvasás közben), olyan mintha irigyelném azokat, de másrészről nem annyira, mivel csak akkor állok neki, amikor úgy érzem, nagyon beletudom élni magam a történetbe, annyira azonosulok a szereplőkkel, vagy egy író gondolataival, hogy utána sokáig védjegyemként tekintek rá.

Bár tény, hogy ahelyett, hogy irigyelném, inkább többet kéne olvasnom, de valamennyire erőltetettnek tartom, és úgy tűnik hátráltathat abban, hogy igazán elsajátítsam az olvasottakat, ami lehet csak az él gyengeségem is, mert lassabb a felfogásom:))