Mi van akkor, ha nem szeretek olvasni?

Nem attól leszel értékes, amit olvasol. Se Jókaitól se Gárdonyitól, se a többitől. Az értékesség fokmérője nem a klasszikus olvasottság.

Ha lenézed azokat, akik Jókait olvasnak az gond. (nem tűnsz ilyennek, nem ezért írom.) Ha a Jókait olvasó lenézi azt, aki Danielle Steelt olvas az is gond.

Az én véleményem szerint (nem biztos, hogy igazam van, de én így gondolom) az olvasás (regények) segíthetnek abban, hogy bizonyos helyzetekkel szembesítve saját véleményünket, értékrendszerünket vizsgálhassuk meg. Újabb és újabb helyzeteket "dob fel", ami talán eszünkbe sem jutott, és alkalom arra, hogy megvizsgáljuk magunkat.

A konkrét regények nagy része valóban kitalálás, de az elemeik a valóságban megtalálhatók, és egy-egy adott író ízlése szerint fűzte őket össze, majd díszítgette.

Ha nem szereted olvasni a regényeket, akkor ne olvasd. Fantasztikus, értékes, jószándékú, szórakoztató ember lehetsz anélkül is. (és az ellenkezője is, de nem a regényolvasás hiányától.)

Bizonyos körökben esetleg nehezebb dolgod lesz, mert "kinézhetnek" a társaságukból, ha nem vagy az ő olvasottsági igényüknek megfelelően tájékozott - az már rajtad múlik, hogy' éled meg, ha ilyent tapasztalsz.

***************************************

/Csak egy saját tapasztalat a végére:

A párom sem olvas szépirodalmat. Helyette több történelmi, földrajzi, politikai témájú "szakkönyvet".

Fantasztikusnak tartom, ahogy a különböző területek ismereteit össze tudja kapcsolni, és logikusan érvel az olvasmányaiból szerzett információival, és a való életre (bizonyos területekre, helyzetekre) használható véleményt tud kialakítani.

Tény viszont, hogy nehezen viselem, hogy nem tudunk egy általam olvasott (vagy közösen olvasott) regény cselekményéről, a felbukkant helyzetekről beszélgetni.

Nálunk a megoldás: A párom igyekszik kérdezni arról, amit olvasok, mert tudja, hogy nekem fontos arról beszélnem (na, meg ismereteket szerez a regényekről, és egy-egy másokkal folytatott beszélgetés során be tudja dobni az infó morzsákat, ezáltal még tájékozottabbnak tűnik :) ), én meg érdeklődöm az ő olvasmányai iránt.

Talán nálad is lehet ez egy lehetőség, ha igényed van rá. Másokkal beszélgetve, őket kérdezve szerezhetsz olyan ismereteket regényekről/ből, ami esetleg neked is érdekes lehet, és nem is kell hozzá elolvasni magát a könyvet. :)

Szerintem inkább az a baj, hogy a te elképzelésed szerint a könyvek csak vagy ismeretterjesztők, vagy tipikus régi kötelező olvasmányok lehetnek. Az irodalom hatalmas részét egyszerűen nem is említed. Nálatok otthon nincs egyetlen olyan regény sem, ami mondjuk modernebb? Mintha nem is tudnál a létezésükről. Sci-fi, fantasy, krimi, történelmi regény, életrajzi regény? Semmi?

Kicsit úgy tűnik, mintha valamiért nem fejlődött volna ki a képzeleted, csak szó szerinti dolgokat értenél. Attól még, hogy egy történet nem történt meg pontosan úgy, szó szerint, attól még nem monoton vagy unalmas. Mi van a mondanivalóval? Az átvitt értelemmel? Az értékes gondolatokkal, a képzelettel?

Nekem nem baj, hogy te mit szeretsz, de nem tartom szimpatikusnak, ha valaki a regények (vagy bármilyen médium) összességére rámondja, hogy unalmas meg felesleges. Szerintem ez szemellenzős gondolkodás, mintha az emberből hiányozna egy végtag.

Én amúgy rengeteget olvasok (most is épp azért jöttem fel, mert szünetet tartok), de Jókait meg Gárdonyit pont nem. Most épp Jim Butcher egyik urban fantasy könyvét, előtte egy történelmi regényt Conn Igguldentől, előtte Chris Wooding egyik steampunk könyvét. Hihetetlennek tartom, hogy valakinek semmilyen regény ne tetszen, főleg mert egy regénybe bármilyen technikai téma beleszőhető. Rengeteg olyan érdeklődésűeknek készült regény is van.

Egyetértek az utolsó hozzászólóval.

Harry Potter? Gyűrűk Ura? A klasszikusok? Semmi? :) Nézz körül, biztos van valami ami érdekelhet. Nem tudom hány éves vagy, én 13 éves korom körül kattantam rá az olvasásra. Elképzelni se tudtam hogy ennyi érdekes és jó könyv van. Azt hittem az olvasás borzalmas, és nincs kiút az Egri csillagokból és a Pál utcai fiúk soraiból :D

Egyetértek én is az utóbbiakkal, hogy csak pár műfajt említettél. De semmi baj, ha nem szereted a Harry Pottert vagy a Gyűrűk urát. Nagy moly vagyok, de ezeket még én sem olvastam. Amúgy meg aki nem szeret olvasni, vagy nem szokott, az nem fog elsőre ilyen vaskos könyveket egy csapásra kiolvasni. Először is azt kéne megtalálni, hogy mi az ami az általad említetteken kívűl érdekelne. Vicces, romantikus, scifi, fantasy... olyan sok van, hogy ezek közül biztos megtetszik majd valamelyik.Ha esetleg szoktál filmet nézni, akkor azokhoz is tudsz párosítgatni. Én például nem szeretem a romantikus filmeket, így a könyvekből sem. Igaz vannak kivételek. A vígjátékokat nagyon szeretem. Így a humoros könyvek is a kedvenceim. Ez lehet hülyeség, de szerintem nem alaptalan gondolat.

De akkor sincs baj, ha még így sem tudsz könyvet választani. Sokan nem olvasnak különböző okok miatt. És ha úgy van ahogy te írtad, hogy szókincsed is van akkor náluk szerencsére még műveltebb is vagy.

Nekem nem volt bajom a házi olvasmányokkal, de én sem szerettem olvasni valami túlságosan. Nekem is főleg a regényekkel, és hosszú történetekkel volt a bajom(de pl. a rövid novellákat, vagy meséket bírtam), én is értelmetlennek tartottam.. mégis hiányérzetem volt amiatt, hogy a középiskolás közösségemben mások többet olvasnak.. filozófiai könyveket kezdtem sűrűbben olvasni, mert azokat nem tartottam értelmetlennek, azután belejöttem a hosszabb szövegek olvasásába és így rákaptam a regényekre is, úgy hogy közben másképp tekintettem rájuk, jobban beletudtam élni magam, talán mindenki másért olvas, én például sokat elemezgetem a szereplők gondolatait vagy személyiségét, vagy a külömböző élethelyzeteket.

Sok olyan könyv van a magyar irodalomból, amit nem olvastam el, vagy csak részlegesen, de ha azokon keresztül ítélném meg az "Irodalom" fogalmát, akkor én is biztosan nem úgy viszonyulnék az irodalmi könyvekhez, mint ma. Más az amikor azt érzem egy könyvben, hogy a szereplők üresek, vagy olyan könyveket találok, ami megegyezik a lelkivilágommal.

Az biztos, hogy úgy jobb, ha saját akaratodból olvasol, és nem elvárásból, legalábbis azt nem lehet annyira "olvasásnak" nevezni szerintem, amikor nem tudsz követni egy történetet, vagy gondolat menetet, csak úgy kényszerből áfutsz a sorokon, de semmi sem érint meg benne.

Szerintem ennyiből nem lehet megítélni téged, hogy értékes ember vagy-e, de biztos lehetsz benne, hogy amiről a szépirodalomban írnak, az nem állhat olyan messze tőled, hogy ne tudd átélni, vagyis úgy kell felfogni, hogy átvitten, de rólad is szól!:)) Biztos, hogy autós könyvekben, atlaszokban, stb. nem fogsz szerelemről, jóságról, vagy gonoszságról, hősiességről, önfeláldozásról, összetartásról, stb.:))

Szerintem nem állítható, hogy ne lennél értékes, de biztos te is találsz olyan könyveket, amik felkeltik az érdeklődésed.

Ha a lelkiismereted buzdít az olvasás fele, szerintem neki foghatnál verseknek, mert azok általában sokkalta rövidebbek, kevésbé fárasztóak, talán fellelheted bennük az olvasás örömét:))