Aki, illetve akik Hunter S. Thompson életművét jól ismerik azok egyetértenek-e velem abban, hogy Jack Kerouac Úton című regényes sokkal inkább vissza tudja adni az életérzést?

Hunter S.Thompson Hell's Angels című művét olvastam, amiről elismerem, hogy a beat vagy inkább hippi generációnak a kordokumentuma, kultuszkönyv, mégis számomra nem tudott akkorát ütni sem ez a könyv, sem a Félelem és reszketés Las Vegasban. Úgy érzem a stílusa kissé szikár, ami nem feltétlenül lenne negatív, de valahogy a könyv sorai nem kelnek fel a lapról. Annyira nem átélhető a Félelem és reszketés, mint az Úton. Az Úton soraiban fellelhető egyfajta életfilozófia, ami nem kizárólag a szexualitás, droghasználat, jazz zene élvezete, száguldás. Az Úton szereplői az amerikai társadalomból menekültek outsiderekként, önkeresők voltak, magukat próbálták meg értelmezni, a körülöttük lévő környezetet. A droghasználat, szexualitás nekem csak mellékszál abban a könyvben. Sokkal inkább megjelenik a társadalomból való kivezető út, valamint az út során a nemzedék próbál magának kialakítani egy másfajta életfelfogást, keresik a transzcendenciával is a kapcsolatot, valamint gyönyörű ahogyan leírja ezeket az utazásokat, a tájat, az embereket.

A Félelem és reszketés című műben ugyanezt nem érzem. Nincs annyira részletezve az elveszett nemzedék érzelmi világa, az amerikai álom kérdésköre reflektálatlan marad számomra. Nincs igazán mélylélektan szál benne. Nem célom Hunte S. Thompsont degradálni, csupán véleményt nyilvánítani. Várom az észrevételeiteket arról ti hogyan látjátok az említett művek közötti kapcsolatot, illetve miben értetek egyet az általam leírtakkal.