Mondanátok vélemény? Hobbiból elkezdtem könyvet írni, és érdekelne a véleményetek, mivel lehet, hogy komolyabb szinten is folytatnám, majd az írást. Így jó lenne tudni, mások véleményét is. Szóval lejjebb találhattok egy kis részletet. 15L

1.fejezet.

Futok. Három napja mást sem csinálok, csak futok. Még pedig az életemért. Egy olyan lény elől menekülök, amilyet emberfia még nem látott. A lény szemei vörösen izzanak, léptei szinte nesztelenek és lehetetlenül gyorsan mozog.

Félek. Nem is csoda. A szemem láttára ölték, meg édesanyám. Most értettem meg, hogy miért óvott állandóan, hogy miért nem engedett el sehova se sötétedés után.

Egy hatalmas erdő sűrűjébe kergetett be a fenevad, ahol senki és semmi sincsen. Hiába könyörögtem, hogy valaki segítsen. Senki sem jött segíteni. Egyedül voltam egy végtelennek tűnő erdőben egy szörnyeteggel, ami valamilyen oknál fogva mindent elkövet azért, hogy elkaphasson.

Fáradt és kimerült vagyok. Három napja futok, a végkimerülésig hajszolom magam, hogy túlélhessem ezt a rémálomszerű valóságot. Az elmúlt három napban alig ettem egy-két falatot és azok is csak pár bogyók voltak, amit az erdőben találtam. Pár korty vizet ittam a folyóból, ami kettészeli az erdőt. Nem vagyok biztos benne, hogy élve hagyom el ezt a helyet, de azt se, hogy valaha elhagyom.

Eljött a negyedik nap. Újabb kilátástalan helyzetbe kerültem, de most már egyre közelebb ért hozzám a rém. Nem tudtam merre menjek. Csak előre mentem és túlkésőn vettem észre, hogy egy ösvényen haladok. Nem csoda, hogy olyan könnyen követni tudott. Már a végső tartalékaimat használtam fel azon a végzetes napon. Egyre lassabban és lassabban haladtam előre, már a szememet is alig tudtam nyitva tartani.

Kényszerítettem magam arra, hogy eszméletemnél maradjak és a semmiből vettem magamhoz energiát, hogy tovább tudjak menni. Jó párszor hallottam magam mögött dühös üvöltéseket. A fülemben dobogott a vér, annyira ideges voltam. Muszáj volt megnyugodnom, hogy hallhassam nagyjából a szörnyet, de képtelen voltam rá. Megbotlottam egy kiálló gyökérben és elterültem a földön. Nem sokkal később hirtelen csönd támadt, ami nem jelentett semmi jót se. Gyorsan feltápászkodtam, majd ismét útnak eredtem. Csak rohantam előre nem figyelve arra, hogy merre megyek. Már órák teltek el azóta, hogy utoljára hallottam a lény üvöltését. Épp, amikor meg akartam állni egy szakadékhoz értem, amit nem vettem észre. Csak akkor, amikor már lezuhantam.

Nem volt olyan mély ahhoz, hogy belehaljak, de ahhoz eléggé mély, hogy megzúzódjon a lábam vagy valami másom. A zuhanás miatt egy ideig nem tudtam megmozdulni, mivel elhomályosodott előttem a kép és levegőhöz is alig jutottam, de amint újból képes voltam normálisan lélegezni, feltápászkodtam. Amint rá nehezedtem a karomra éles fájdalom hasított bele, majd a lábamba is. Összeszorítottam a fogam és elindultam. A szakadékból csak egy irányba lehetett kimenni. Bicegve mentem tovább. Órák teltek el, mire a folyó partjára értem, hogy ihassak. Onnan elindultam a folyó áramlásával ellenkező irányba. Nem sokára kezdett esteledni. A lábam miatt nem tudtam gyorsan haladni és egyre nehezebb volt ébren maradni.

Az egyik pillanatban még teljesen nyugodtan mentem a következőben pedig már megpróbáltam futni, ugyanis mögöttem jött a bestia és most már látható is volt. Nem sokkal később be is ért. Felsikítottam bár tudtam, hogy tök mindegy. A vadállat neki vágott egy fához. Az ütődés hatására megroppant a gerincem és a fejem is betörött. Démoni ereje miatt, már nem voltam képes mozogni. Kezdett homályosodni a kép, de annyit még tisztán láttam, hogy egyre jobban közeledett felém a démon, majd hirtelen megtorpant és utána elhomályosodott a kép. Egy tárgyon itt-ott megcsillant a fény, de nem tudtam beazonosítani. Most már mindegy volt, hisz így is úgy is eljött a vég. Nem bírtam megmozdulni. A végtagjaim elernyedtek és a fejem is teljesen kiürült. A következő pillanatban pedig, már teljesen elvesztettem az eszméletem.