Kezdő író vagyok, szeretnék megírni egy könyvet. Nektek mi a véleményetek róla? Miben javítsak, illetve jó úton haladok-e egy jó könyv megírásához? (ez csak egy részlete, de kíáncsi vagyok a véleményekre)

(...)

Kurtis rémülten lépett be a kórterembe,előre rettegett attól,ami várt rá.Az ágyon Lara feküdt egy kényszerzubbonyban,megkötözve.Barna szemét Kurtisre szegezte,arcáról az eszelősség sugárzott.

-A Rendnek egy kicsit spártai a módszereik vannak,nem gondolod?-kérdezte megvetően,miközben figyelte,ahogy a férfi leül mellé az ágyra.

-Lehet,de mindez a te biztonságodat szolgálja.Ha a Sötétség Angyala felébred benned,már nem fogjuk tudni megállítani.-felelte Kurtis.

-Biztonság!Hol van a biztonság abban,hogy meggyaláznak,megvernek és tömlöcbe vetik a valódi énedet?!-üvöltötte Lara.Vadul próbált kiszabadulni a zubbonyból,de csak azt érte el,hogy bejöttek az orvosok és még egy adag nyugtatót nyomtak bele.Az egyik Kurtis felé fordult.

-Biztos,hogy maradni akar?-kérdezte.

-Mindenképp.Én segíteni tudok neki.-mondta.Az orvosok kimentek,Lara pedig mintha egy kicsit csillapodott volna.

-Sajnálom ezt az egészet.-suttogta Kurtis,miközben megsimította Lara arcát.

-Semmi baj.Én ezt inkább a sors iróniájának nevezném.Küzdj meg a gonosszal és te magad válsz azzá.Még a jósok sem tévedtek velem kapcsolatban.-nevetett Lara.-De tényleg,Kurtis,mégis ki gondolta volna,hogy egyenltalán túléljük idáig.Én itt kiszállok.Majd ti folytatjátok nélkülem.

-Nem!-kiáltotta Kurtis.-Túl fogod élni Lara!Meg tudsz küzdeni a benned rejlő gonosszal.Csak kitartás kell hozzá.Majd a Rend és én segítünk.Csak tarts még ki egy kicsit...

-Ez ellen nem tehetünk semmit!Érzem,ahogyan gonosz minden pocikámat átjárja.Bolondság volt ebbe belemennem.De nekem nem volt választásom!Nekem meg volt írva a sorsom,nem fordíthattam másra,Kurtis!Nem futamodhattam meg,hiszen akkor kiben hihettek volna az emberek?De most fordul a kocka,bizony!-mondta két köhögés között.-Elveszem tőlük az utolsó reményt!A Bukott Angyalt.....-az utolsó mondatai már csak suttogásnak hallatszódtak,pedig Lara belül üvöltött.-Viszlát,Kurtis.Én örökké emlékezni fogok rád.-mondta,majd lehunyta a szemét és mély álomba merült.

-Nem,nem,nem!Most nem adhatod fel,Lara!Tudsz győzni a gonosz ellen!Már nem egyszer bizonyítottál.Nem...te nem mehetsz el..nem most..-suttogta Kurtis,majd megcsókolta a lányt.Érezte a kavargó gondolatok áradatát,melyeket nem érinthetett meg.Tudta,hogy Lara most a legbelső démonaival harcol.Igyekezett saját magából energiát küldeni Larának,aki csak úgy nyelte el a segítséget.Amikor Kurtis úgy érezte,ennyi még nem elég,próbált még erőt gyűjteni a körülötte levőkből.Az ő energiája is megcsappant,de tudta,hogy most minden segítség sokat ér.Mikor a lány gondolataiba nézett,egy pillanatra csak a nagy fáradtságot és hirtelen csendességet észlelt.Ekkor Lara szeme felpattant,szembogara feketén csillogott,miközben felüvöltött.

-Bolond!-sikoltotta,majd szárnyai kirobbantak a kényszerzubbony alól.Felpattant,letépte magáról a bilincseket,Kurtist pedig egy mozdulattal a falnak röpítette.

-Bolondok!Mind azok voltatok,de most ezt meg fogom bosszulni!

(...)