Leiner Laura rajongók magyarázzátok már el nekem, hogy mitől annyira bődületesen jók a könyvei? Hogy miért rajongtok ennyire érte!

Én nem vagyok rajongó, korántsem, az SZJG-T a második kötet közepéig bírtam, aztán már úgy éreztem túl sok IQ-m megy ki a fejemből.

De akik rajonganak érte, főleg tinilányok, azok azért, mert bele tudják képzelni magukat a történetbe.

A főszereplő kevés jellemvonással rendelkezik (vagy ha van is neki egy pár, akkor azok elég gyakoriak - csendesség, kétbalkezesség, hasonlók), így még a fantáziahiányban szenvedők is képesek magukat megtenni a főszereplőnek. Ez valóban egy álomvilág, mert én még sohasem láttam olyat, hogy a suli menője felfigyelt volna a suli legbénábbjára (jó, van esély rá, de most ez mennyire reális? Leginkább semennyire). Szirmai Gergő mondásával élnék, hogy "Tökmindegy mi az, csak álljak be tőle", mint a drognál. Nekik mindegy, milyen sablonos/klisés az alapsztori, milyen logikátlan, elhúzott, csak egy pár percre hadd hihessék el, hogy ilyen megtörténik (és velük, mivel azonosulnak a főszereplővel). Pedig nem.

Leiner Laura alapvetően nem valami jó író (és most ezért szét fognak tépni), a kötetek nála mostanában nagyon egy sablonra mennek, csak más szereplőnevekkel (komolyan mondom, a főszereplők 80%-ának megegyeznek a legfőbb jellemvonásai a kötetekben, hiába van már szó másik személyről). Hogy ez miért jó, nem értem. Leiner Laura jól jön ki belőle, de én lassan sajnálni kezdem az olvasóit, hogy nem jönnek rá erre.

Én végigolvastam az SZJG-t. Elsőre jól hagzott, de aztán elkövettem a végzetes hibát. Elkezdtem rajta gondolkodni. Mert én egy könyvön mindig napokig agyalok, miután kivégeztem egyet. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy a sorozatban bődületes baromságok is vannak. Mert a borítóra az van írva, hogy egy történet, ami itt, és most játszódik. A sztori sablonos, és túl szép, hogy igaz legyen. A szereplők is sablonosak:egy tökéletes srác, egy nyomi lány. Aki gonosz, rossza, vagy éppenséggel kedves, az az is marad a végéig. Semmi váratlan nem történik. Nincsenek érdekes fordulatok. De a legfőképpen Virág karakterén borultam ki. Elsőre viccesnek, aranyosnak tűnik a maga buta módján. De ha belegondolunk, hogy Leiner Laura egy gimnazista lányt akart ábrázolni, akkor rá kell jönnünk, hogy Virág rettentően gyerekesre, és hülyére sikeredett. Mert szerintem nem létezik olyan gimnazista lány, aki akkora baromságokon bőg, mint ő. Nekem ez a rövid véleményem Leiner Lauráról. Mindaz, amit leírt, szép, és jó, csak valószerűtlen. Pedig pont a reálisság lenne a lényege. Az írónővel nincs bajom, akinek tetszik a stílusa, olvassa, nem ítélem el. Csak szeretem a kicsit komolyabb könyveket.

15/L

#3 vagyok.

És most plot twist: 14 éves lányként tűzre vetném. Amúgy itt utolsó válaszoló említette, hogy a reálisság lenne a lényeg, és ez pont így van, egyetértek. De ezeknek az önbizalomhiányos olvasóknak kell ez a kis ego-booster, hogy "Jaj, úgyis lehet egy csúnya lányból ronda, meg a külső nem számít, ha belül >>szép<<". Megint ismétlem magamat: "Mindegy, mi az, csak álljak be tőle", magyarul élhessenek tovább a kis álomvilágukban. Nekem aztán hótmindegy, felőlem úgy esnek majd pofára, ahogyan ők akarnak.

"Csúnya lányból ronda", na, ezt jól megmondtam.

"Csúnya lányból szép" akart az lenni.

Fantasyt (J.R.R Tolkien) és szépirodalmat (Tolsztoj), magyar íróktól nem nagyon olvasok semit, maximum a klasszikusakat (vegyük példának Szabó Magda: Abigéljét). Most fogok belekezdeni Tolsztoj egyik művébe.

Szóval nálam nincsen nagyon magyar kortárs irodalom, amit szeretnék. De ennek is megvannak az okai természetesen.