Szerintetek melyik az a könyv, ami könyvnek jó, de megfilmesítve nem lenne az?

Szerintem ez minden olyan könyvre jellemző, amelyben fontos szerephez jutnak a belső monológok vagy maga az írásmód. Kertész Imre Sorstalanság című műve pl. nagyszerű regény, de (főként a fenti okokból) sajnos nagyon rossz film készült belőle. Szerintem emiatt van az is, hogy pl. a Stephen King könyveiből készült adaptációk ritkán sikerülnek jól, és akkor sem annyira jók, mint a regény.

A klasszikus orosz irodalom nagy része ilyen szerintem. Amit az első hozzászóló is írt: nem a cselekményen van a hangsúly, hanem a belső lelki történéseken. Így pl. a zseniális Bűn és bűnhődés is csak egy detektívsztori megfilmesítve. Én az Anna Kareninától sem voltam elragadtatva, hogy a Doktor Zsivágóról ne is beszéljek. A Háború és béke meg úgy volt elrontva az amerikai marhaságokkal, ahogy volt.