Szeretnék könyvet írni, és itt egy saját történetem. Szerintetek van hozzá tehetségem?

Őszinte véleményekre és építőkritikára lenne szükségem.Köszi :D

Első csókom

Március 22.

Ez csak egy lap a naplómból, és csak egy dátum a lapon, de mégis egész életemben emlékezni fogok rá.

Reggel hatkor az ébresztőm vert fel az álmomból. Kikászálódtam az ágyból, magamra kaptam a köntösöm és lebotorkáltam a lépcsőn. Anyu is kisség kómás fejjel készítette a reggeli kávéját.

- Apu? – kérdeztem és a vége egy ásításban végződött.

- Már elment dolgozni. Megbeszélése van. – mondta és elém tett egy csésze teát. Halkan szürcsölgetni kezdtem, míg anyu elkészítette a rántottámat. Apu ingatlanügynök, szinte egész nap talpon van, és többet van máshol egy nap, mint itthon egy héten.

- Tamara drágám, ma később fogok haza érni, mert egy fontos vendég jön. – mondta miközben ő is a reggelijét ette. Anyu esküvői ruhákat tervez, és többször is megfordult már nála egy-két híresség vagy fontosabb személy is.

- Rendben. Suli után lehet, hogy elmegyek Adrival moziba. – ismertettem a lehetőleges tervemet én is.

Befejeztem a reggelimet és kissé már éberebben felmentem a szobámba. Gyorsan letusoltam, megfésülködtem és aztán jöhetett a nap nagy kérdése. Mit vegyek fel? Körülbelül negyed órát ültem a szekrényem előtt, mire egy egyszerű farmer-póló-converse összeállítást választottam. A hajam egyszerűen átfésültem, és hagytam, hogy a barna hajzuhatag természetesen omoljon a vállamra. Feldobtam egy halvány sminket, kis pirosító, szempillaspirál és szájfény. Kész. Felkaptam a táskám és most már kicsit több energiával, szinte kettesével szedtem a lépcsőfokokat. Kiabáltam Anyunak, hogy puszilom és kitártam az ajtót. A küszöbön azonnal meg is torpantam. Na ne már! Zuhogott az eső, és nyálkás szürke idő volt. Ohh, a francba. Visszabotorkáltam, kissé letört hangulattal és felkaptam a dzsekim. Újult erővel indultam el, de már kevesebb kedvvel. A kapuban betettem a fülhallgatót. Egy darabig csak Ellie Goulding és a Little Mix társaságában sétáltam, de az utca végén végre Adri is csatlakozott hozzám.

- Szia! – köszöntem.

- Hali! – köszönt vissza és leszedte a fejéről a kapucniját. Sötét szőke haja, mint mindig, most is sík egyenesre volt vasalva és enyhén vizesen tapadt a homlokára.

- Megyünk ma moziba? Este a szüleim nem lesznek otthon.

- Persze. Aztán meghívlak mekizni, úgy is ideje lesz elköltenem a spórolt pénzemet. – kezdte kicsit szomorkás fejjel.

- Miért? Mégsem kaphatsz kutyát? – kérdeztem és közben elpakoltam a fülhallgatóm. Adri körülbelül két hónapja gyűjt a kis kedvencének, aki ezek szerint mégsem lesz.

- Nem! Lili bedurcázott, hogy ha én kapok kutyát, akkor ő is, és nem volt hajlandó beleegyezni a közös kutyába. Így apáék úgy oldották meg, hogy egyikünk sem kap. – morogta idegesen, és csalódottan.

- Sajnálom. – mondtam, mert nem tudtam mást reagálni. Az út további része csendben telt. Mindkettőnket lehangolt az eső, és neki még ez a kutyás sztori is.

Beérve a suliba az udvar persze üres volt, de a folyosón és az aulában elég sokan bóklásztak. A kávégépből megvettem a szokásos kávémat és felmentünk a terembe. Hát, hogy is mondjam. Az a látvány fogadott minket, ami egy nagy létszámú osztálytól várható volt. Egymást szekálták, az asztalokon ugráltak, vihogtak, ökörködtek. Egyszóval hangzavar. Adrival leültünk a helyünkre (utolsó előtti két személyes pad a jobb oldali sorban) és elfoglaltuk magunkat. Én bedugtam a fülhallgatót a fülembe, lefeküdtem a padra és kizártam a ricsajt. Adri pedig elővett egy Bravó újságot és lapozgatni kezdte. Már majdnem vége volt az Ellie Goulding- Love me like you do dalának, amikor valaki kitépte a fülemből a fülhallgatót.

- Mi van? – kérdeztem és azonnal a zenelejátszóm után kaptam. Marci és Márkó volt az, a két jómadár. Marci barna hajú, barna szemű átlagos kinézetű srác, csak kicsit kevesebb észt kapott, amikor osztották. Márkó kicsit magasabb nála és szintúgy barna haj és szem, csak ő egy fokkal helyesebb. Közös bennük, hogy mind a kettő idióta gyerek, aki szinte sose fog felnőni.

- Hé! Mit csináltok ma? – kérdezte és belehallgatott a zenébe de azonnal fintorodva adta vissza.

- Adrival moziba megyünk. Miért? – kérdeztem vissza, mert ez gyanúsnak tűnt.

- Héé Levi! Dani! Megvan a program! – ordított át Marci a terem másik felébe – Megyünk Tamiékkal moziba! – És erre már felkaptam a fejem. Dani szőkés hajú, mélykék szemű eléggé helyes fiú, de én Levi reakcióját figyeltem. Már régóta tetszik nekem, nem hiába. És sajnos nem én vagyok az egyetlen. Magas, sötét barna hajú sötétszürke, szinte már fekete szemű, nagyon helyes fiú. Mint mindig most is eszméletlenül nézett ki. Kellően zselézett haj, kék kapucnis pulóver és farmer a kihagyhatatlan Converse cipőben. Észveszejtően laza.

Felkapta a fejét és Marcira nézett aztán pedig rám. Azonnal elkaptam a pillantásomat, és a kezemet kezdtem bámulni. Éreztem, ahogyan elpirulok, pedig csak egy pillantás volt.

- Oké! Benne vagyok! Mit nézünk? – kérdezte Levi és elindult felénk. Jaj ne!

- Télleg’ mit nézünk? – kérdezte Márkó.

- Nem tudom…Még…nem néztük meg, hogy mit adnak. –dadogtam, mert addigra Levi oda ért hozzánk és a padomra támaszkodott. Adri bokán rúgott és felszisszentettem. Haragos tekintettel néztem rá aztán pedig megpróbáltam felnézni. Levi engem nézett. Éreztem, ahogyan a fejem egyre vörösebb és inkább Danira néztem.

- Most adják a Kódjátszmát. – kezdte Levi – azt mondják az jó film.

- Oké akkor nézzük azt! – ujjongott mellettem Adri és olyan „ne legyél hülye” nézéssel figyelt.

- Oké. Akkor suli után menjünk. – Jött oda Máté is és akkor már heten megyünk. Remek!

Bejött a tanár és erre mindenki a helyére slisszolt. Pár perccel később Adri egy levelet nyomott a kezem alá.

„Láttad, hogy nézett Levi?” – olvastam magamban.

„Ja mint egy, hülye dadogósra. ”

„Ne legyél már ilyen, megyünk moziba jön Levi is és Dani is. Most meg miért duzzogsz?”

„Nem duzzogok, csak tudod, hogy tetszik, és nehéz úgy a társaságában maradnom, hogy ne égessem le magam.”

„Nem fogod. Jó lesz! Ne aggódj már annyit!”

„Oké!”- írtam vissza neki és újra a tanárra figyeltem.

Egész nap esett az eső és ez mindenkinek rányomott valamicskét a hangulatára. Pár fokkal halkabbak voltak, mint szoktak és Adri sem volt olyan pörgős kedvében.

Suli után az aulában bevártunk mindenkit és elindultunk. A mozi nincs messze úgyhogy gyalog mentünk, de mivel még mindig esett kicsit sietősebbre vettük a figurát. Egész úton mind jól el voltak nevettek, hülyéskedtek csak én mentem a sor szélén csendben. Nem tudtam mit hozzászólni a témákhoz, én inkább csak figyeltem.

- Hé! Hát te min búslakodsz? – kérdezte Levi, amikor valahogy mellém került. Felnéztem rá és a szeme azonnal megbabonázott, az esős időben fekete volt.

- Én…- kicsit megköszörültem a hangom, mert olyan volt, mint valami egércincogás. – Én csak nem…nem tudok mit mondani. Nem búslakodom. – dadogtam és gondolatban fejen vertem magam, amiért nem bírok egy értelmes mondatot kinyögni.

- Oké. akkor beszélgessünk. – mondta és én felnéztem a szemébe aztán még mielőtt elpirulnék el is kaptam a fejem. Csak megrántottam a vállam.

- Hé! Ha te nem beszélsz, akkor én sem! – emelte fel az állam és nekem az arcom tűz forrón égett. Álltam a pillantását pár másodpercig aztán újra elkaptam a fejem.

- Oké. – mondta és ezzel csendbe maradt. A hátra lévő úton kényelmetlenül éreztem magam, ahogyan csendben lehajtott fejjel sétáltunk egymás mellett, míg a többiek röhögtek.

Beértünk a moziba és a száraz helyen végre levehettük az elázott dzsekiink. Míg Márkó megvette a jegyeket addig mi a büfénél álltunk sorba. Adrinak elkaptam a pillantását és ő csak egy „Nyugi”-t formált a szájával és kacsintott. Oké. Nyugi.

- Te mit kérsz? – kérdezte tőlem Levi.

- Közepes popcorn és kóla. – mondtam és éreztem, hogy egyre vörösödik a fejem ezért inkább előkotortam a pénztárcámat.

- Hé! Hagyd! Majd én fizetem. – fogta le a kezem és én rákvörös fejjel néztem fel rá.

- Erre….nem köszi, semmi szükség. – dadogtam és képzeletben egy újabb maflást kevertem le magamnak. De hiába mert ekkor már kifizette és a kezembe nyomta a popcornt és a kólát.

- Köszi. – motyogtam egy kissé kábán.

- Igazán nincs mit. – mondta és elővette a száz megavattos mosolyát, amitől szinte elolvadtam. Mennyire dögös. Ahhw colonthree hangulatjel .

Bementünk a vetítőterembe és a harmadik sorba ültünk le. Én a legszélső helyre ültem és mellém pedig Adri.

- Figyu! – suttogta – Átülök Dani mellé, nem bánod? – kérdezte én pedig olyan „Ne csináld már!” fejjel néztem rá. De inkább megadtam magam.

- Oké. –mondtam és Adri azonnal átfordult a másik oldalra

- Hé! Levi! Nem cserélünk helyet? – kérdezte és ekkor megállt bennem az ütő. Ne már! Ezt direkt csinálja? Adri visszafordult és egy „Bocsi” mosollyal felállt, kacsintott aztán elindult a másik oldalra. Én haragosan néztem utána, de azonnal lesütöttem a szemem, amikor véletlen Levire tévedt a tekintetem. Engem nézett. Levi is átjutott a lábakon és leült mellém.

- Szia! – suttogta.

- Szia! – suttogtam vissza és újra kezdtem vörösödni, de reméltem, hogy nem látszik a sötétben.

Elkezdődött a film, de nem igazán tudtam figyelni rá. Folyamatosan azon szorongtam, hogy ő ott ül mellettem. Rövidebb idő után sikerült ellazulnom egy kicsit és valamicskét, a filmet is kezdtem megérteni. Kivettem egy kis popcornt és a kezem utána lazán a karfára akartam tenni, de már ott volt Levi keze. Hirtelen elkaptam és úgy tettem, mintha megint popcornért nyúlnék. A szemem sarkából láttam, hogy rám néz és az elfojtott mosolytól megrándul a szája. Zavarban éreztem magam, és a kezemet inkább a combomon pihentettem. Egyszer csak észrevettem, hogy engem néz, és egy idő után kezdett zavaró lenni.

- Mi az? – kérdeztem tőle halkan.

- Semmi. – suttogta és szégyenlős kis mosolyt villantott. Aztán a keze megindult az én kezem felé, tudtam mi a szándéka és féltem.

- Hozok még kólát. – suttogtam és azonnal visszarántotta a kezét.

Sűrű bocsánatkérések közepette araszoltam ki a sorból, és a vetítőből kilépve megkönnyebbültem. Odamentem a büféhez és kértem még egy közeped kólát. Miután fizettem indultam volna vissza, és megfordultam. Levi ott ált mögöttem és mosolyogva nézett.

- Miért jöttél ki? – kérdeztem tőle.

- Unalmas a film. – mondta egyszerűen és leült a kanapéra. – Te visszamész? – kérdezte tőlem és én égő fejjel azt sem tudtam mit mondjak, végül csak lehuppantam mellé.

Pár percig néma csendben ültünk. Aztán felnéztem rá, és ő pont engem nézett. Elkaptam a tekintetem, és égő fejjel a kezemet kezdtem piszkálni. Megfogta az állam és felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek. Rákvörös fejjel álltam a tekintetét és hagytam, hogy összefonódjon a pillantásunk. Kék a szürkével. Aztán közeledni kezdett. Én nem tudtam, hogy mit csináljak. Sokszor beszélgettünk, mint barát, de ilyen még nem volt. Én még nem is csókolóztam. Mi lenn, ha elrontanám?

Hirtelen felpattantam, ő pedig döbbenten nézett rám. Fogalmam sem volt, hogy mi tévő legyek így csak sarkon fordultam és kimentem az esőbe. Kicsordultak a könnyeim, és összezavarodtam. Miért csináltam ezt? Már nagyon régóta tetszett Levi és itt volt az alkalom. Mi tegyek? Menjek vissza? Mit mondjak neki? Nem tudom…

- Tami! – Levi szakította meg a gondolatmenetem, de nem mertem ránézni, nem mertem megfordulni. – Hé! Nézz rám! – és ekkor lassan megpördültem a tengelyem körül, és egyenesen a szemébe néztem. Értetlenség és zavarodottság csillogott benne. – Miért csináltad ezt? – nem tudtam mit feleljek, csak néztem rá és megrántottam a vállam. – Mi baj? – kérdezte és elindult felém. Megállt egy féllépésnyire előttem és a tekintetét az enyémbe fúrta. – Kérlek! Mondd el! – és megfogta a kezem.

- Nem …nem tudom. – dadogtam és a hangom rekedt volt a visszatartott könnyektől. Miért sírok? Mi okom van rá?

- Miért jöttél ki? Miért hagytál ott? Mitől ijedtél meg? – halmozott el a kérdéseivel és hirtelen nem tudtam, hogy melyikre válaszoljak.

- Én még...sosem…- kezdtem, de nem tudtam befejezni a mondatot.

- Mit sosem? – kérdezte és folyamatosan az arcomat fürkészte.

- Csókolóztam… - suttogtam és elkaptam a tekintetem az övétől. A szemem sarkából láttam a megkönnyebbülés mosolyát az arcán és újra rá néztem.

- Ezen segíthetünk. – mondta és beletúrt a hajamba, közelebb húzott magához, átkarolta a derekam és megcsókolt. Ott álltunk kint az esőben és csókolóztunk. Csókolóztam azzal a fiúval, akivel sohasem hittem, hogy egyszer tényleg megengedi nekem a sors. Egy világ fordult meg velem, és a lábaim mintha zseléből lennének. Elengedett és a reakciómat figyelte. Az arcomat fürkészte és én akaratlanul is elmosolyodtam. Egy puszit nyomott a számra és magához szorított. Aztán újra eltolt magától csak annyira, hogy a szemembe nézhessen.

- Ugye tudod, hogy megőrjítettél? – kérdezte én pedig elkerekedett szemekkel néztem rá.

- Miért? – kérdeztem, mert nem értettem.

- Tami, már régóta tetszettél nekem, és valamelyik nap, Dani mondta nekem, hogy Adri kikotyogott előtte valamit. – kezdte én pedig összeráncolt szemöldökkel néztem rá. – Azt mondta, hogy te sem vagy irántam közömbös. És csak ez adott nekem némi bátorságot. – neki? Bátorság kell ahhoz, hogy kezdeményezzen? Ezt nehezen tudom elhinni. – Azt, mondta Adri, hogy összehozza nekünk ezt a napot, és próbálkozzak. Próbáltam megfogni a kezed bent, de te kimentél. Mindig elkaptad a tekinteted, ha rád néztem, és amikor meg akartalak csókolni akkor kiszaladtál ide. – mutatott körénk. – és megijesztettél. Azt hittem, hogy Adri tévedett, hogy nem is érzel irántam semmit. – nézett mélyen a szemembe. Aztán elnevette magát. – és most, kiderült, hogy csak féltél. Féltél az első csókodtól. Amit tőlem kaptál meg elsőnek. - mosolygott és újra megcsókolt. Nem tudtam mit mondani, és egy ép gondolatom nem volt. Tetszettem neki. Megőrjítettem. Aztán kézen fogott és visszamentünk a vetítőterembe. És ujjainkat összekulcsolva néztük végig a nem túlzottan romantikus filmet. Én pedig belül szinte repültem az örömtől.

Hogy ezek után mi történt. Azt a fantáziátokra bízom.