Fantasy könyvemből részlet. Mit gondoltok?

10. Fejezet

a félelem újra itt van

A király.

Robert Király először lelt, újra félelmet.

Ez nem történhet meg, mondogatta magában, Ez nem történhet meg!

Megint a nagy teremben voltak és Tanácsüléseznek. Michael Király folyamatosan írt valamit egy papírlapra, Melodyel Királyné feszülten ült a székén és a még feszültebb Robert Királyt nézte. Dantos Király nem jött el mert még nem gyógyult meg a feje. Kész csoda hogy az esküvőt végig tudta ülni anélkül hogy összeesett volna.

- Mégis hogyan tudtak betörni a Holdpalotába? - mordult Melodyel Michael Királyra. - A Birodalom legbiztonságosabb és legvédettebb területére? A legmélyebb terembe?

Michael Király csak épp hogy rápillantott Melodyelre, majd tovább írta azt amit.

Egy Szépek Népe Testőr rontott be az ajtón, először Melodyel, majd Michael, legvégül pedig Robert Király előtt ereszkedett féltérdre.

Sötétzöld pácélt viselt és Melodyel felé fordult.

- Megtudtok a tolvajt Úrnőm. - mondta mire mindenki feszülten fészkelődött a székében. - Egy Szélhámos volt.

Melodyel az arcát a kezébe temette, Robert Király hangosan felsóhajtott, Michael pedig kidüllesztette a szemeit.

- Láttad a szeme színét? - kérdezte rekettes hangjával.

Melodyel tekintete találkozott Robertével. Egyre gondoltak. Robert Királynak felállt a szőr a hátán. Csak akkor szólalnak meg, ha nagyon muszáj, emlékeztette magát.

A Szépek Népe egyik lábáról a másikra állt.

- Zöld volt, Halhatatlanok Ura. Zöld és macskaszemű.

Michael Királynak eltorzúlt az arca, majd Melodyelre pillantott.

- Kerestessed meg! - mondta nemet nem tűrő hangon.

- De...uram...meghalt.

- Nem halt meg! - kiáltott fel. - Ha zöld és macskaszeme volt, akkor nem. Az a legöregebbi fajta. Ahányszor meghal, ujjá születik. Én csak tudom, találkoztam vele. - egy pillanatra elnémult. - Ő lopta el a tojást?

- Igen Tudás Atyja. - bólintott.

- Hát persze! Ezért tudott bemenni a Holdpalotába. Ezért tudott lemenni a legmélyebb terembe. Ezért tudta kiszedni a tojást a jégből. - egy pillanatra elhallgatott. - Azonnal el kell küldenem a levelet amit írtam. De most nem biztonságos, lehet hogy lelőnék a hollómat. - ránézett Melodyelre. - El kell mennem Melodyel Királyné. Majd visszajövök , de most muszáj kiderítenem valami nagyon fontos dolgot.

Melodyel ránézett a Testőrre. - Sikerült megszerezni a tojást? - kérdezte.

Az őr nehézkesen szólalt meg. - Az utolsó pillanatban fogta magát, és eltűnt Úrnőm. A tojással együtt. - Melodyel fáradtan felsóhajtott, az őr gyorsabban folytatta. - Mi minden tőlünk telhetőt megtettünk Szivárvány Szemű Úrnőm...

- Igen, nem is haragszom. - az ajtóra mutatott. - Köszönöm a jelentésedet. Szólj ha még valami eszedbe jut.

Az őr meghajolt, a többieknek pedig biccentett, majd kiment a teremből.

Robert akkorát ütött az asztalra hogy majdnem az egész leszakadt.

- Robert mit csinálsz? - kapkodta a levegőt Melodyel Királyné. Szivárvány színű szemeiből fáradtság és ijedtség lappangott. Sötétzöld haját most szorosan feltekerte.

Robert Király az arcába temette kezeit.

- Nem történhet meg! - motyogta. - Ez nem történhet meg!

- Vajon kinek akarta vinni a tojást? - kérdezte egy idő után Michael.

- Honnan veszed hogy nem magának akarta? - kérdezte Melodyel.

Robert Király maga előtt látta ahogy Michael Király elmosolyodik.

- Óh, a Szélhámosoknak nincs szükségük semmire, viszont szeretnek másokat szolgálni. Tehát ha majd újjászületik, meglesz minden kérdésre a válaszunk.

- Nincs időnk. - nézett fel Robert Király.

Michael abbahagyta az írást.

- Tényleg nincs. - folytatta.

Robert felhorkant. - Hogy van az hogy csak én nem vagyok nyugodt? Mert tudtommal elég nagy veszélyben vagyunk! Vagy tán eltelt száz év?

- Ne űzz gúnyt Robert Király! - rivallt rá Melodyel, majd miután Robert motyogott valami bocsánatkérést, folytatta. - Megértem az aggodalmadat Emberek Ura, de nincs miért aggódnunk.

Robert kidüllesztette a szemét.

- Hogy mondtad? Nincs miért aggódnunk?

- Nincs. - mondta Michael. - Elfelejtettél valami nagyon fontosat Emberek Ura; Ha még ki is kell, nem engedi magát megfogni. Csak annak engedi, akit úgy lát hogy megérdemli és ez csak egy embernek sikerült eddig, ha nem, kettőnek!

- És ha megtörténik?

Michael legyintett. - Addigra biztos lesz egy tervünk.

- És ha nem?

Melodyel összehúzta a szemöldökét. - Akkor marad a Pokol Három Hercege.

- Eltelt száz év?

Melodyel haragosan fújta ki a levegőt és rákönyökölt az asztalra. - Nem! Igazad van, nagyon rosszak az esélyeink.

Michael Király felnézett. - Még nem találtuk meg a Szélhámost.

- Nem hiszem hogy bármit is fog mondani.

Michael vállat vont. - Megfelelő manipulációval minden kérdésre választ lehet kapni.

- Hogy a fenébe tudnánk egy sárkányt legyőzni? - kiáltott fel Robert.

Melodyel fáradtan pillantott rá. - Ahogy Michael Király mondta, nem biztos hogy ki kell.

- Épp ez az! Nem biztos.

- Mitől félsz Emberek Ura? - nézett rá Michael.

- Hogy szembe találjuk magunkat egy új Vulgarral.

A név hallatára mind a ketten összerezzentek. Nem is csoda. Robert Király maga sem értette miért mondta ki a nevét. Már régen nem említette senki közöttük. Csak ők négyen meg talán még páran tudják hogy Vulgar létezett.

Hogy ő volt az ötödik Király.

Régen Öt Királyság volt. Volt Viharvég ami Északon, Ezüstvég ami Délen, Holdvég ami Keleten, Sötétvég ami Nyugaton, és Árnyvég ami a Birodalom Közepén helyezkedett el.

Már tizenhat éve, hogy legyőzték Vulgart. Már tizenhat éve, hogy béke van.