Kérhetnék véleményt és tanácsokat erről a részletről?

A párbeszéd attól jó, hogy életszerű. Ne magyarázzanak egymásnak a szereplők olyasmiről, amivel mindketten tisztában vannak, csak azért, hogy az olvasóval tudasd az adott dolgot.

Tehát az igazgató ne mondjon olyat a másik ott dolgozónak, hogy "ugye felvesszük ezt az átlagos gyereket a mi szuper iskolánkba, ahová egyébként csak gazdag gyerekek járnak?"

Mindketten ismerik ezt a helyzetet, nevetségesen hat.

Ez a részlet kevés a történet megítéléséhez, de egy blogra bármit feltehetsz. Kérdés, hogy sikerül-e olvasókat találnod. Talán jobban járnál egy kifejezetten amatőr íróknak létrehozott oldallal, ahol esetleg kritikát is kapnál.

Írástechnika, mondtam már? :) Ez ügyben pedig a Boncnok (2.0 újratöltve) az egyik legnagyobb szabadon elérhető blog magyar nyelven. Neked most elsősorban ez kell, ha jól értem a szavaidat, de azért ne feledd, a törénet a lényeges. Ha blogba töltenéd fel, úgyis ez vinné el, sőt, kifejezetten bukdácsoló szövegű művet is rengetegen olvasnak, ha jó a történet. Az átlagos olvasó, rossz kimondani, de magasról tesz arra, milyen a szövegezés, neki a sztori számít. Ettől még az ember törekedik a maximumra, és aki azért konyít az írástechnikához, az konyíthat valamit a történetvezetéshez is, meg legalább nem emiatt veszt olvasókat. (És még mindig jobb esélyei vannak a tényleges könyvpiacon.)

Valahol írtad, válaszul az ötös válaszolónak, hogy a párbeszéd helyett leírás jobban sült volna el, mert ott lehet "művészkedni". (Vagy nekem mondtad? Mindegy.) Frászt. Ha ezt komolyan gondolod, felejtsd el az írást és állj be a gagyigyárosok közé. :) A "szép fogalmazás" semmi, de őszintén semmi. Az amatőrök azért erőltetik, mert úgy érzik, ettől lesz valami magas- meg szépirodalmi, és akkor hú, de jó. Nem, pont ettől lesz gagyi és amatőr, méterekről kiszúrni. Egy jó párbeszédet megírni rendkívül nehéz, te beleszaladtál ebbe a problémába, és tisztességgel vetted a feladatot. tlagos, kezdő, kisiskolás - na, innen lesz hová fejlődni. Igaz, hogy az információk javát, amit itt párbeszédbe erőltettél, narrációban kellett volna, de pont ezt kell megtanulnod, mikor melyiket alkalmazd. "Jó az elgondolás!", ahogy édespám mondaná (oké, ő meccse elrontott passzra mondja ezt), mert az olvasó figyelmét egy pörgős párbeszéddel jól meg lehet fogni a mű elején. Bemutatsz két fontos szereplőt, felvetíted a jellemüket, a helyzetet, információt is át tudsz adni - tökéletes. Más kérdés, hogy ebben az esetben nem így kellett volna megoldani. (Azért vigasztaljon tudat, hogy "jó az elgondolás".)

Hogy még hosszabb legyen a válasz, leírok egy ötletet, mit lehetett volna ebből a jelenetbl kihozni. A kommentárkat nem jelzem. Bemutatja az igazgató és beosztottja kapcsolaát, a Lord felépítését és még a világról is ad valami képet. totáliasn az én elképzelésem, de nézd csak (másoltam tőled, nem javítok):

"- Shane Fisher, 178 cm, 67 kiló, 16 éves, AB vércsoport, pozitív. Az apja autóbalesetben halt meg 14 éves korában, jelenleg az anyjával él, testvérei nincsenek.

- A "Hatos Út Árvája" Fisher? Érdekes... tanulmányi eredményei?

- Átlagosak, uram. Nem teljesített egy tárgyból sem kiemelkedően.

- Hagyjuk az uramozást, William, mégis a nagybátyjád vagyok! No... Akkor a sport? Nem emlékszem, hogy írták volna a lapok.

- Valóban nem, semmi komolyabb sporteredény. Iskolai sakkbajnokságon negyedik helyezés. Egy időben lovagolt, de nem versenyszerűen, abba is hagyta.

- Gondolom, elfogyott a pénz, az árvasági segély nem elég. És így jelentkezik a Lordba? Te felvennéd, William?

- Ha megengedi, véleményem szerint nem válna hasznunkra. Persze, Ön az igazgató, az Ön döntése.

- Gondolj csak bele. Egy szegény fiú, akit csak az édesanyja nevel, bejut egy, a miénkhez hasonló iskolába, ingyen, ösztöndíjjal. Szerinted a sajtót nem érdekelné egy ilyen sztori? Szólj Monroe szenátornak, hogy vegye fel az alapítványába! Az öregfiúra ráfér egy kis jótékonykodás a legutóbbi fegyver-botráy után.

- Értem. Erre nem gondoltam. Természetesen a sajtó ráharap a hírre, kinyomozzák, hogy ez ugyanaz a Fisher, a szenátor majd mond egy megható beszédet, az anya sír, a fiú vigyorog a Lord új uniformisában...

- És az alapítvány új támogatókat szerez. Kell az a tíz százalékuk, William! Még ma küldd el a levelet!"

Nem legjobb, de látod: bemutatja, Fisher mitől "különleges", bemutatja, kinek állhat érdekében támogatni, és ez az igazgatónak miért lehet jó, bemutatja, hogy milyen a rokoni viszony az igazgató és William között és bemutatja, mik a követelmények a Lordba való jelentkezéshez. (Speciel a szenátornak előbb szexbotrányt akartam írni, de egyedülálló édesanya fiát támogatni ilyen ballépés után másféle sajtóvisszhangot generálna.)