Lehet attól jó egy középkori regény, hogy a vallás teljesen kimarad belőle?

Ha fiktív a világ, csak hasonlít a mi középkorunkra, akkor nyugodtan kihagyhatod a vallás kérdését. (Úgy vettem ki, hogy erről van szó.)

Amennyiben mégis a valódi, földi középkor adja a környezetet, akkor teljes egészében nem érdemes kihagyni a vallást, de persze az sem szükséges, hogy a szereplők teológiai vitába bonyolódjanak. Elég lehet, ha megjelenik egy-két pap, mint szereplő, és a párbeszédeken érezhető a karakterek vallásossága. (Pl. "Ki ez, még sose láttam a vasárnapi misén", stb.)

Egyéni történetekben is ott a vallás, még ha fiktív a világ, akkor is. Elég nehéz elképzelni egy középkori fejlettségű univerzumot, ahol mindenki ateista, mert meg kell magyaráznod pár dolgot, amit a vallással nagyon egyszerűen lehet, de így kicsit nehézkes.

Érdekes agytorna elképzelni egy vallástalan világot, szerintem az a nagyobb érték benne, hogy totálisan nincs vallás, bár te valószínűleg csak mellékzöngének szánod. (És a vallástalanság nem ugyanaz, mint az, hogy nincs intézményesített vallás.)