Mit szóltok ehhez a részlethez? Egyik novellasorozatomból van. Érdekelne, érdemes-e foglalkoznom vele. Nos?
– Hiszen te egy törpe vagy – mondta meglepetten. Bár egy ideje sejtette, hogy valaki követi, de egyáltalán nem erre számított.
A marcona alak biccentett egyet, s megszívta a fogát.
– Elismerésem. Lenyűgöz a megfigyelőkészséged. Mégis miből jöttél rá? – köpte oda gúnyosan amaz.
– Mióta követtél? És miért? Jobb ha tudod, hogy nincs pénzem.
Raek tudta, hogy a törpék nem arról híresek, hogy lopnak, de az évek során már megszokta, hogy ha követik, azt általában vagy azért teszik, hogy meglopják, vagy azért, hogy megöljék, így a kijelentés önkéntelenül csúszott ki a száján.
– Már azért megérdemelnéd a halált, hogy tolvajlással mersz vádolni egy törpét!
– Erre még visszatérhetünk, de előbb áruld el, hogy ki vagy, és miért követtél.
– Aggor vagyok, Belgor sarja, és nem követtelek. Most te jössz ficsúr. Nem szívesen ölök meg olyat, akinek még a nevét sem tudom – dörögte a törpe, majd jobb lábát előrébb helyezte, a karjain pedig pattanásig feszültek az izmok.
– Nyugalom Aggor uram! Ne rontsunk mindjárt ajtósul a házba! A nevem Raek. – mondta, majd leeresztette a kardot, jelezvén, hogy ha nem szükséges, akkor nem áll szándékában harcolni.
A törpe vonásai szemmel láthatóan nyugodtabbak lettek. Lassú léptekkel odasétált a férfihoz, ám a fegyvereit nem engedte le.
– Ha jól sejtem a prédámra fáj a fogad – mondta Aggor, majd megszívta a fogát. – Le kell, hogy lombozzalak. Ez a troll ugyanis az enyém. Nem mondok le tíz aranyról a kedvedért, úgyhogy jobb lesz, ha odébb állsz és hagysz dolgozni, mielőtt még megszúrod magad azzal a piszkavassal – bökött a roppant pöröllyel Raek kardja felé.
Raeknek egyszeriben minden világossá vállt. A báró nem csak őt küldte el a szörny megölésére. Az a hájas disznó a törpét is felbérelte, arra az esetre, ha ő kudarcot vallana. Vagy talán arra számított, hogy miután végeznek a trollal, összevesznek a jutalmon, és egymással is végeznek. Így Halsen mindenképp jól jár. Ha pedig történetesen mindkettejük túléli, a báró úgyis csak annak fizet, aki a végzetes csapást mérte a szörnyre. Attól a sunyi kis patkánytól minden kitelik.
– Ha Halsen báró küldött, akkor sajnálom, de azt kell mondanom, hogy átvertek. Úgy tűnik ugyanazért vagyunk itt. Szóval, vagy megküzdünk, és a győztes végezhet a trollal – amint Raek megpillantotta a törpe arcán elővillanó kaján mosolyt, síteve folytatta –, vagy összefogunk, és együtt megyünk el a jutalomért. Méghozzá fejenként húszért, a nevetséges tíz helyett. Cserébe azért, hogy mindkettőnket megpróbált rászedni.
– Elég ebből! – mordult föl Aggor. – Nekem se társra, se segítségre, se semmi másra nincs szükségem, csak arra, hogy elkotródj az utamból. – Aggor egészen közel lépett Raekhez, majd mindkét fegyverét megforgatta, aztán maga elé emelte őket. – Nos? Melyikükkel szeretnél közelebbről megismerkedni?
Egyáltalán nem volt sem kedve, sem ideje egy törpével való viadalhoz. Noha biztosra vette, hogy a hetvenkedő kis mitugrásznak semmi esélye sem lenne vele szemben, mégis jobbnak látta megpróbálni békés mederbe terelni az elharapódzófélben lévő vita folyamát.
– Lehet, hogy nincs szükséged segítségre. Hidd el, egy erdei trollal én is elboldogulnék. De csak gondold át. Húsz arany mégis csak több, mint tíz. Tiéd az egyik agyara, enyém a m......
Raek elharapta a mondat végét, amikor észrevette, hogy a törpe rá sem hederít. Mintha nem is hozzá beszélnének, Aggor elfordult, és a barlang bejárata felé szimatolt, mint egy vadászkutya.
– Mi az? Neked meg mi bajod? Hozzád beszélek, ha nem tűnt volna fel.
A törpe sandán a férfira pillantott, majd visszanézett a bejáratra, és úgy bámulta a benti sötétséget, mintha abból akarná kiolvasni a választ az élet nagy kérdéseire.
– Te nem érzed, ficsúr? – dünnyögte.
– Mit kellene éreznem? És egyébként Raek. De ezt mintha már említettem volna.
A férfit egyre jobban kezdte dühíteni ez az ostoba időpocsékolás, és már-már úgy érezte, talán mégis jobb lenne megvívni a törpével, hogy végre azzal foglalkozhasson amiért idejött. A törpnek amúgy sem kellene itt lennie, és valószínűleg nem fog letenni arról a szándékáról sem, hogy egyedül söpri be a jutalmat.
– Mi az a raek? – kérdezte a törpe értetlenül.
– A nevem. Már mondtam. És megköszönném, ha nem ficsúrnak szólítanál.
Aggor a vállára csapta a hatalmas fejszét, és tetőtől talpig végigmérte a férfit. Amikor meglátta Raek sápadt, márványszerű arcbőrét a csukja alatt, felvonta a szemöldökét, majd vállat vont.
– Ahogy akarod. Viaszképű.
– Tudod mit? Már nem is erőlködök – mondta a férfi, majd sóhajtott egyet. – Hívj ahogy akarsz, csak ne vesztegessük itt tovább az időnket. Szóval? Mit kellene éreznem? Mármint a bűzön kívül.
– Vért. Méghozzá jó sokat. Hallgasd csak, a szuszogás is abbamaradt – mondta a törpe mély, dörgő hangon, és ismét a sötétségbe fúrta bősz tekintetét. – Ez a troll épp most lehelte ki a lelkét.
– Na és? Annál jobb nekünk – bökte oda Raek.
A törpe megszívta a fogát, megforgatta kezében a fegyverek markolatát, és széles, gúnyos vigyorral az arcán Raekre sandított.
– Csakhogy nem emberek ölték meg. Nem érzek emberszagot.
A férfi elcsodálkozott a kijelentésen, és nem értett amire céloz a törpe, bár egyébként sem tűnt teljesen épeszűnek.
– Akkor mi...
– Nem tudom mi végzett vele, de nagyon remélem, hogy még odabenn van. Maradj itt Hóvirág! Nehogy még megsérülj nekem. Semmi kedvem sírgödröt ásni. – dörögte Aggor, s azzal bevetette magát a barlang sötétjébe.
Csatlakoznék az előttem szólókhoz, nekem is tetszett a részlet :)
Amikor átnézed, érdemes figyelned arra, hogy a mondatokban ne legyenek semmitmondó, vagy fölösleges szavak. Csak pár helyen vettem észre ezt, de ha átnézed te is biztos észreveszed őket. De itt van például ez: "A törpe vonásai szemmel láthatóan nyugodtabbak lettek." -> itt úgy beszélsz a vonásokról, mintha valami lények lennének :D Kicsit furcsának találtam, és a kifejezés "szemmel láthatóan" nem rak hozzá a mondathoz, felesleges szerintem.
"Noha biztosra vette, hogy a hetvenkedő kis mitugrásznak semmi esélye sem lenne vele szemben, mégis jobbnak látta megpróbálni békés mederbe terelni az elharapódzófélben lévő vita folyamát." -> ennek a mondatnak az eleje nagyon jó, aztán a végén én már fölöslegesen megcsavartnak találtam ezt a megfogalmazást, és nem is ütött úgy, ahogy szeretted volna. Valahogy így értem: "... békés mederbe terelni a vitát/elharapódzó vitát."
Ezektől az apróságoktól eltekintve (amiket biztos te is észrevettél volna) nagyon jól írsz, érdekesen fogalmazol, és humorosak a dialógusok is, nem erőltetett. Azt sajnáltam, hogy nem tudtam, hol vagyunk, vagy, hogy mi vesz körül minket. Sosem árthat pár részlet elszórása a dialógusok közben, hogy mindig legyen egy nagyon kis elképzelésünk a környezetről, pl. hogy valaki hunyorogva beszél, mert erősen süt a nap, tépi a haját a szél, árnyékot vet rá a barlang, stb., mint ahogy a vége felé is tetted a fiú sápadag bőrével. Mivel tudtam, hogy ez egy részlet, gondoltam, hogy a tájleírás valahol máshol szerepel, de ezzel a kis fűszerezéssel is sokat lehet dobni az elbeszélés minőségén.
Összességében nagyon jó írás, mindenképpen folytasd a történetet! :)) (20/L)
Kedves imkinga!
Köszönöm, és örülök ha tetszett. Külön köszönet, hogy ilyen figyelmesen végigolvastad, és kiemelted a hibákat. A tájleírás, sok más dologgal együtt, valóban az ezt megelőző oldalakon került leírásra. Ez csak egy sima kis dialógus, amit kiragadtam, és még valóban tele van hibákkal. Átolvasás és átírás még nem történt, így itt csak a szöveg "írtam, ami jött" verzióját látjátok. amikor másnap reggel átolvastam, nekem is feltűnt rengeteg hiba, ami remélhetőleg idővel egyre kevesebb lesz. (A sokszori, időnkénti újraolvasás aranyat ér. :D ) Szóval köszi a biztatást, és a hasznos tanácsokat. Azok mindig jól jönnek.
Nagyon tetszik! A történet is, a karakterek jelleme is jó. Habár apró hibák vannak benne, de ezt az előzőek is említették, és nyilván nem javíthatatlanok :) Elsőre senki sem írhat hibátlan művet, ahhoz át kell nézni párszor.
Szerintem mindenképp folytasd!
Egyébként, kíváncsi lennék eredetileg hogy is néznek ki pontosan a szereplők, mert a leírás ugye pont lemaradt. Én elképzeltem magamnak valamit, de hogy az mennyire felel meg a te elképzeléseidnek... :D
béna.
a nevek borzasztóak. Aggor? Raek?Belgor?
amúgy a törpékről írni?! Az nem valami jó, nekem pl. nagyon nem jön be.
Raek ember? meg ki az Halsen báró? miért küldte őket egy troll megölésére?
miért becézi Reak-ot hóvirágnak? a ficsur még oké de ez :D
meg ahogy keződik a sztori....
Kedves 13- as válaszoló! Köszönöm a biztató szavakat. Íme:
Raek:
Az éjszaka leple hamar leereszkedett, s Raek szorosan maga köré vonta fekete gyapjúköpenyét. A tábortűz fénye zord és ijesztő külsőt kölcsönzött a férfi sápadt, már-már fehérnek tetsző arcának. Ezt a tulajdonságát nem kellett túlzottan lepleznie, mert csupán néhány árnyalattal volt fakóbb a bőre a legtöbb emberénél, és mindig gondosan ügyelt arra, hogy a csuklyája a lehető legtöbbet takarjon. Egyedül a szeme színét volt kénytelen elrejteni egy apró varázslat segítségével. Itt viszont, az istenek háta mögött, ahol egyetlen épeszű ember sem bolyong szívesen – főleg nem az ilyen kései órákban – erre sem volt szüksége. Hideg, szürke szeme kísértetiesen csillogott a lángok fényében, a teljesen tar fejére tetovált szimbólumok pedig még sötétebbnek látszottak mint amilyenek valójában voltak, s ezzel némileg ellensúlyozták a férfi finom arcvonásait. Az emberek nem véletlenül aggatták a fajára a különböző neveket. A birodalomnak ezen a táján Arcnélkülieknek, az északi hegyekben pedig Fehérárnyaknak, nevezték a Seyron nép tagjait.
Aggor:
Raek megfordult, s a tisztás másik oldalán egy furcsa alak lépett ki az egyik fa mögül. Egy törpe? – csodálkozott magában. Alacsony, mégis jól megtermett férfi volt. Vaskos nyakán ujjnyi erek dagadtak, s noha a feje búbja Raek mellkasáig sem ért, a válla majd' kétszer olyan széles volt, mint egy emberé, s a karjain hatalmas és erőtől duzzadó izmok feszültek. Egy bőrből készült és szegecsekkel díszített, ám igencsak réginek tűnő mellvért takarta csupán a roppant felsőtestet. Bő szabású nadrágja szakadozott, megviselt ócskaság volt, akárcsak a bakancsa. Vörös szakálla már ősz szálakban is bővelkedett, s egyetlen, az álla alatt összefont vaskos tincsként lógott a derekáig. Középkorú férfinak tűnt, habár ezt egy törpénél sosem tudhatja az ember biztosan. Jobb arcán otromba sebhely éktelenkedett, mélyen ülő, apró szemeivel a férfira meredt, miközben kopasz fejét csóválta. Jobb halántékát egy csatafejsze, a balt pedig egy pöröly alakú tetoválás díszítette. Mosdatlan volt, és láthatóan elég dühös is. A fegyverei még köszönő viszonyban sem voltak a külsejével. Mintha csak tegnap kovácsolták volna őket. Jobbjában óriási csatabárd, baljában emberfej nagyságú harci pöröly pihent, s ahogy Raek elnézte a markolatokat szorító kezeket, az a benyomása támadt, hogy a törpe öklei önmagukban is halálos fenyegetést jelentenének.
Kedves 14-es válaszoló!
Nem, Raek Werthon nem ember, hanem egy általam kitalált faj tagja, ezért ilyen a neve. A törpe nép ugye az ősi fajok közé sorolandó. A törp nyelv tele van "torokhangokkal", ezért próbáltam ilyen hangzású neveket kitalálni. Mellesleg, ha körülnézel a fantasy irodalomban, szerintem találni fogsz az Aggor - tol jóval "furább" törpe neveket is. Azt, hogy kicsoda a báró, és miért küldte őket oda, azt most bonyolult lenne kifejteni. A sztori nem itt kezdődik, ez csak egy kiragadott dialógus. Azt pedig, hogy kinek tetszik egy történet ( egy festmény, egy dal, vagy bármi más) mindig egyénje válogatja. Ha neked történetesen nem tetszett, természetesen azt is teljes mértékben megértem, és elfogadom.
Minden esetre köszönöm a kommentet és a rászánt idődet. Szép napot! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!