13 éves vagyok, és elkezdtem egy könyvet írni. Mondanátok véleményt? (ez csak az 1. fejezet)

Augusztus 30. szombat

Az egész úgy kezdődött,hogy Szombathelyen megtetszett egy gimnázium, ahova felvettek, de a szüleim nem díjazták az ötletet, hogy oda költözzek kollégiumba, aztán végül megengették, mert a jegyeim jók voltakés soha nem érkezett rám panasz sem. Én mindig úgy nevezett ,, mintadiák" voltam. Nyolcadikban is mindig azzal szekáltak az osztálytársaim, hogy szabad időmben olvasok, kitűnő vagyok stb. Mindegy.

Ma amúgy nyilt nap van a koleszben, amit apu mindenképp szeretne megnézni, hogy az ő ,,egyetlen kicsi lánya" milyen helyre kerül (anyuval már megnéztük régebben). Én ma már itt is alszok, hogy ne kelljen holnap is megtenni a négy órás utat, de persze indulás elött hosszú búcsút vettem anyutól. Amikor már elkezdődött a körbevezetés és a fiú részre került a sor, apu már eléggé komoran nézett a jövendőbeli nevelőmre. Elöször nekem sem tetszett, de véletlenül egy kicsit lemaradtam, és egy fiú (aki egyébként egész helyes) épp jött ki a szobájából, aztán elindult felém. Azt sem tudtam, hogy mit csináljak.

-Szia, új vagy ugye?- kérdezte, azt hiszem tőlem, mert más nem volt a folyosón.

-Igen, a Premontreibe fogok járni- feleltem remegő hanggal.

-Én is oda járok, tizedikes vagyok. Nagy Márknak hívnak. Neked mi a neved?- érdeklődött.

-Horváth Eszti- feleltem, de amikor elnéztem a háta fölött, éppen apu és a nevelőm léptek be a folyosóra- bocsi de most mennem kell, szia-mondtam mielött apa látná, hogy első nap, idegen fiúkkal beszélgetek.

-Nem cserélünk telefon számot?- kérdezte, de én mint ha meg sem hallottam volna, sietős léptekkel haladtam tovább.Szuper most ráztam le ,,életem szerelmét".Vissza mentem apuékhoz, és tetmészetesen megkérdeztem, hogy tetszik-e neki a kolesz. Tetszett neki de közölte, hogy indulnia kell haza, mert holnap korán reggel mennie kell dolgozni. Persze tőle is hosszas búcsút vettem, majd egy kicsit beszélgettem a nevelővel (végre meg tudtam jegyezni a nevét: Éva), aztán bementem a szobámba.Még egyedül voltam, mert a többiek csak holnap jönnek, ezért elővettem egy könyvet, és olvastam ameddig el nem aludtam.