Mi a véleményetek erről? (nem vámpíros)

Hűvös őszi napra virradt, a szél tépte a fákat, szakadtak le a levelek, s elrepítette az áramlat valahova messze, hogy azt szemmel követni lehetetlennek tűnt. Sötét felhők ölelték körül a hegyet, borongósság fedte el a tájat. Nem is borongósság volt ez, egyféle homály. Félelem. Félelem attól, hogy egyszer teljesen besötétedik és sosem úszik többé a környék napfényben. Nem volt ez alaptalan, a szörnyű idő már épp hat napja tombolt. A ködtől semmit sem lehetett látni, mint egy átlátszó mocsok úgy rejtette el a vidéket. Átlátszó, de olyan tömény, hogy majd belefulladni. Nem fátyolosság volt, ahelyett a világon lévő összes hitványság összetömörülése. Árnyak suhantak a fehér sötétségben, s mind egy helyen megszűntek látszódni, mögöttük csak a tekintélyes méretű kapuzat maradt. Halandó ember, akinek egy kicsi esze is volt, nem lépte volna át azt a kaput a mai napon.

A falakon belül néma melódia szólt, egyféle haláltánc. A hangulat fagyossága és a levegőben megdermedt szavak azt sugallták, rettegés uralkodik a termen. A grófnők és grófkisasszonyok viszolyogva léptek oda a bölcsőhöz, kimérten állták körül. Egyenes hátak, kifogástalan hajkoronák, kényszeredett mosolyok. Megannyi drága parfüm illata keveredett, s táncba fogott egymással, hol édes, hol inkább visszataszító eredménnyel. Hat szempár szegeződött riadtan az újszülöttre, s annak anyjára, Rosenzweig grófnőre. A grófnő józan hölgy volt, kifogástalan modorral. Bájának híre volt az egész hegyen, s a hegy alján, ki tudja még hány vidéken túl is. Ébenfekete, derékig érő haját fegyelmezett kontyba fogta, hamvas bőre kiemelte skarlátvörös száját. Nyakában hatalmas rubin függött, apró fülein hozzá tartozó drágakő díszelgett. Óvatos mozdulattal vette ki fiát a bölcsőből. A csecsemő nem sírt egy percre sem, dús fekete haja égnek állt, habár még csak hat napja született. Éppen hat napja.