Miben nyilvánul meg (vagy mit jelent), amikor valaki azonosul egy karakterrel?
Gyakran látom itt is és más helyeken is, ha kritikát vagy ilyesmit olvasok, hogy ki mennyire tud/nem tud azonusulni a szereplőkkel.
Viszont én soha nem szokta, és nem is akarok egyikkel sem azonosulni, csak mint egy kivülálló tekintek rá és elolvasom a történetét.
Szóvak kicsit fura, hogy mások meg ez alapján választanak könyvet/filmet is stb. Mármint ez tényleg ennyire fontos? Vagy hogyan működik? Azt képzelik, hogy ők az a karakter? Mert tényleg nem értem.
Ezt ne külsőségekre értsd, sokkal inkább pscihológiai folyamtokra. Akkor tudsz azonousulni valakivel, ha kettőtök élethelyzete hasonló, ugyanazok a konfliktusok, problémák jelennek meg.
Vegyük pl. YA műfajt, ami azért ilyen sikeres, mert rengeteg fiatal van mostanság abban a csapdában, hogy ebben a gazdasági helyzetben nem kap munkát, és még 20-25 évesen is a kamaszok életét éli, mert nem tud elköltözni otthonról. Ez iszonyatos frusztrációval, kiszolgáltatottság érzéssel társul, és reménytelenséggel.
Ezek az emberek örülnek neki, ha egy olyan fiatal bőrébe bújhatnak, mint pl. Katniss, Tris vagy Percy, akinek van hatalom a kezében, mégha kiszolgáltatott is, és meg tud állni a saját lábán.
Egy tinivel a tinik tudnak leginkább azonosulni, mert sok a hasonlóság az életükben.
Bár nálam ez nem így megy. Ha a karakter izgalmas, akkor fogom szeretni a könyvet. Többnyire férfi karakterek nézőpontjából szeretek olvasni, holott nő volnék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!