Könyvrészlet segítség. Vélemények, ötletek?

Egy könyvet írok. A főszereplő egy 19. század végéről a 20. századon keresztül áttranszformálódott és napjainkban még mindig érezhető munkás milliőböl származó anarchista, aki hatalmasat ugrott a társadalmi ranglétrán. Így egy olyan személyről beszélünk, aki, mivel az aranykornak számító munkáskorszak eltűntek, ám a családon keresztül áthagyományozódott munkás életérzés nem, képtelen beintegrálódni és elfogadni az individualista, "atomista" kapitalizmusba. Utolsó próbálkozásai között elmegy egy pszichológus ismerőséhez:

Álladóan azt érzem, hogy belefáradtam a harcba. Egészen gyerekkorom óta mindig volt valami, amiért meg kellett küzdenem. Persze mindenkinek volt. Alkoholista tolvaj szülők, akik alig tudták a cigi és a pia mellett felnevelni három gyereküket. Rengeteg nélkülözés és szégyen, a napok, amiket étel nélkül kellett túlélni tizenévesen, amikor még fel sem fogtam, hogy nekem miért nem jár az ami mindenki másnak. Az iskola, ahol saját aggyal értem el fele olyan eredményeket, mint mások szülő támogatással, magántanárral. Míg a többiek vígan élvezték a csajokat és a bulikat én a gyárba mentem iskola után, hogy 18 éves koromtól kezdve, hogy én fizessem külön kiadásaimat (ruha, számlák, bérlet). Lányok, sose volt senkim, ám sokat szívattak a külsőm miatt. Persze voltak bulik is, ahol én rendszerint a legolcsóbb sört raktam le mások whisky-e mellé. A legutolsó kiadnivalóért keményen tanultam és dolgoztam. Persze úgy, hogy se barátnő se szerelem. Ami később igaz eljött hatalmas pofáreséssel. Majd az egyetem (büfészak) ahol önerőből plusz feladatok, nyelvtanulás, nyelvvizsga, publikációk, hajtás az ösztöndíjakért, bekerülni a következő szintre. Testvérek, szülők támogatása tervek kieszelése hogy hogyan lehet kiügyeskedni, ha bajba kerültek. Minden alkalommal nagyobb és nagyobb a nyomás. Aztán arra eszméltem, hogy már csak azért dolgozok, mert semmi mást nem tudok csinálni. Felvet a pénz, de nincs mire vagy kire költenem, igaz lenne, de Ő nem akarja, annál sokkal függetlenebb. Lemehetek inni a régi barátokkal, de egy ideje abból is csak a reggeli másnap hagy nyomot. Egy jó dolog van de azt is mondhatnám, hogy volt, Ő, ám Őt is egyre gyakrabban érzem tehernek, és csak azért nem hagyom ott, mert képtelen vagyok ilyet tenni vele, szeretem, Ő is engem, de nem akar kapcsolatot, a távolsági kapcsolatok sose működnek, de már olyan barátok mint azelőtt sosem lehetünk. Minden nap hiányzunk egymásnak percről percre jobban, és szenvedünk. Az ebből fakadó problémáit a vállamon hordom, önszántamból, nem teher, de néha túl sok, ha megremeg a lábam, egy gyenge pillanatomban elfutok, a bajok elől ő egyből összeroskad és jogosan engem hibáztat. Lázad az érzései és az érzéseim ellen, néha imádja a helyzetet máskor gyűlöli. Lenyugtatom, eltaszít, visszahúzom, örül, aztán szégyelli magát, majd otthagy és gyűlöli magát emiatt. Kimondja, majd visszavonja, hazudik, majd visszavonja. Olyan a kapcsolatunk, mint egy hullámvasút, izgalmas, de néha hányingert okoz, és ha úgy szállsz be, hogy elfelejted becsatolni az övet.. hát barátocskám akkor mindenedet összetöri. Ha nem ő lenne az felrugnám az illetőt. Ezért is őrjítő egy kicsit, mert ezért szeretem, ha most ilyen izgalmas az élet vele, milyen lehetne később. Sose fogom megtudni, már távolodunk egymástól, mint két porszem a szélben. Ugyan olyan esélytelenek és magányosak is vagyunk egymás nélkül. Egyszerűen szeretem, ha beszélném a nyelvét valószínűleg most is azon lennék, hogy boldoggá tegyem, és nem innen hanem onnan. Vele minden olyan egyszerű Ő az egyetlen akire koncentrálnom kell, ha Ő boldog én is az vagyok nem számít, hogy egy konferenciát az egész karrieremet vagy az utolsó filléreimet kell feláldoznom érte. Ő az egyetlen, aki képes volna oltár elé tuszkolni, aláírni a hozássági papírokat, vele szeretném felnevelni azt a barnahajú kislányt, az öccsét na és persze a húgukat akiket a szemem előtt látok mint a jövőbeli gyermekeimet. Ő lenne az egyetlen, akitől elviselném, ha megcsalna, vagy önfejűen viselkedne egy házasságon belül. Ha keménykalapos kapitalistaként élné mindennapjait. Leszarnám, négy éve ismerem, és az óta szeretem is, persze ez egyre erősebbé vált és a barátság szerelemmé fajult, de sosem múlik el igazán. Tökéletes lenne, és mindent megteszek érte a józanész határán belül, de van, hogy ez is kevés. Soha mást nem akarok elképzelni jövőmként csak Őt. Különben is ennyi idősen apámnak már két gyereke volt, lassan túlkoros leszek egy normális családhoz. Ha a rendszer jelszava, hogy mindent elérhetsz, amit csak akarsz, ha igazán megdolgozol érte, akkor miért nem működik? Mi miért nem lehetünk egymáséi. Csak még egy jele annak, hogy ez a rendszer csak hiteget...

Szebb napjaimon magasan képzett, nyelveket beszélő, értelmes embernek mondanak, aki igazán különc, de a jó értelemben, még sincs jövőképem. Amikor volt az mindig szertefoszlott. Családot, nyugalmat akarok, nem pedig minden nap azért harcolni, hogy ne hulljon a hajam, ne hízzak el, ne szokjak rá a dohányzásra, kínomba ne igyak vagy drogozzak. Vagy egyszerűen csak ne húzzak el innen mindent magam mögött hagyva. Egy ideje ugyanis ezt érzem. Ha nappal van, mikor jön már el az este, ha meg este akkor reménykedek, hogy holnap történik valami érdemleges. Egy fél évre számolva akár havi szinten el tudok számolni egy kiégéssel. Hiába megyek el nyaralni, ideig, óráig jó, de aztán ugyan olyan unalmas lesz minden. Aztán visszajövök, egy hét munka és úgy nézek ki megint, mint aki sose pihent. Különben is, hiába vagyok, 2000km távol a fejemben ott vannak a problémák továbbra is legalábbis tudat alatt biztos. És csak rettegek, hogy egy nap nem fogom bírni a terhet többé, se az Övét se az enyémet, se a többiekét. Ha én összetörök Ő és még páran jönnek velem. Neki pedig úgy hálálom meg, hogy vele tarthattam az újrakezdett életében is, hogy nem hogy segítem, hanem tönkreteszem azt. Elegem van mindenből, békét és nyugalmat akarok, elég volt a folyton megújuló, előkerülő bajokból és az eredménnyel nem járó de kikerülhetetlen feladatokból és még csak 26 múltam...

Kérdések: Vélemény a srácról? Vélemény az írásról? És főleg mit válaszolnátok a barát helyében? Am bármi komment jöhet.