Mi volt a legdurvább, brutális, akár szókimondó szépirodalmi mű (próza, vers, dráma, novella), amit olvastatok?

De Sade márki

Szodoma százhúsz napja

(Nem,nem olvastam...csak belenéztem...)

Trónok harca ér? Abban is van jó sok vér..:)

Más nem nagyon jut eszembe.

Ha végre nekikezdek Bret Easton Ellisnek, akkor az ő művei lesznek, azt hiszem. Addig egyelőre marad Banks, bár Émile Ajar: Előttem az élet c. regénye sem piskóta, noha egészen udvariasan tálalja a témát. Vagy Vonnegut Ötös számú vágóhídja. Akármilyen könnyű mű látszatát kelti, a téma kegyetlen.

Lírában Faludy. Nagyon erős... még akkor is, amikor játszik a szavakkal.

(Ha ide lehet venni, akkor József Attilától a Szabad ötletek jegyzéke... talán. Egy elme lenyomata. Ennél brutálisabban őszinte nem sok van.)

József Attila: Iszonyat c. verse a gyermeki kegyetlenséget mutatja be, amit a nyomor vált ki. Ennél brutálisabbat még nem olvastam, ha utánanézel és elolvasod, meg fogod érteni, mire gondoltam. Vagy 15 éve már, hogy olvastam, de nem tudom kiverni a fejemből.

Ugyanígy vagyok Móricz Zsigmond: Árvácska c. könyvével is.

Háborús borzalmak: Nyugaton a helyzet változatlan.

Nyomorúságos sorsok, a végletekig lealjasodott emberek: Émile Zola: A patkányfogó és Gorkij: Gyermekéveim.