Miért követi két gondolatjel egymást a regényekben akkor, ha ugyanaz a személy mondja azt? (Részletek lenn. )

Tehát:

ugyebár egy könyvben, regényben, novellában, elbeszélésben stb. gondolatjelekkel jelölik azt, ha valaki beszél. Egymás alatti gondolatjelek jelentik azt, hogy mindig valaki más beszél. Tehát az ábra ez két beszélő esetén:

- (...) - mondta X.

- (...) - mondta Y.

- (...) - mondta X.

Vagyis ha ketten beszélgetnek egymással, s gondolatjelek vannak egymás alatt, abból tudni lehet, hogy ki beszél. Na már most, miért van az, hogy ez a nagyszerű rendszer olykor felborul, s szó szerint a feje tetejére áll?????? Ilyenkor felmegy bennem a pumpa, s legszívesebben széjjel tépném a könyvet, mivel nem tudom, hogy ki beszél, s állandóan újra kell olvasnom!!!!!!!!!!! Iszonyat dühítő!!!

S akkor az ember még szeressen olvasni!!!

Íme az élő példa:

"- Nagyon magabiztos vagy - mondta kissé haragosan Kay.

- Ez magától értetődik. Mi ketten vagyunk a Végzet. A Végzet akarta, hogy találkozzunk. A Végzet hozott össze bennünket.

- Emlékszel, amikor Cannes-ban találkoztunk? Estorilba mentem és amikor odaértem, ki volt az első személy, akivel találkoztam, ha nem a bájos Kay? Akkor már tudtam, hogy a Végzet akarta így... nincs menekvés.

- Nem egészen a Végzet - mondta Kay. - Én akartam!"

Eme bájos kis párbeszéd részlet Agatha Christie: Éjféltájt c. könyvéből van, ti is megnézhetitek, az Albatroszos könyv 64. oldalán a 3. bekezdéstől idéztem.

Jól látható, hogy 4 gondolatjel követi egymást, miközben egy férfi beszélget egy nővel, akit Kay-nek hívnak. És a következő is látható:

1. gondolatjel utáni szöveget Kay mondja,

2. gondolatjel utáni szöveget a férfi,

3. gondolatjel utáni szöveget szintén a férfi (!!!!)

4. gondolatjel utáni szöveget pedig ismét Kay, amit csak onnan tudunk, hogy az írónő vagy a fordító nagy lelkesen odaírta azt, hogy: "mondta Kay".

KÉRDÉS: Miért van két gondolatjel két egymást követő bekezdésben akkor, amikor UGYANAZ A SZEMÉLY beszél????? MIÉRT VAN EZ A HÜLYE RENDSZER???

Miért találkozom vele szinte minden regényben? Hülye az író? Vagy a fordító őrült meg? Mire jó ez az egész????