E/1. vagy E/3, melyik a jobb?

Ha minden megvan, akkor a nézőpontot is tudod, tehát a kérdés fölösleges. Éppen ezért attól félek, megint a levegőbe beszélek, de a remény hal meg utoljára.

Nem az a lényeges, hogy ki szerint mi a "könnyebb" (ilyen nincs), vagy melyiket találják az emberek szimpatikusabbnak. A statisztikák szerint amúgy fele-fele az arány a kiadott művek között. A lényeg az, hogy a történet és az elbeszélés mit követel meg. Ezt pedig te tudod, nem mi! Tehát nem is mondhatjuk meg. Véleményt sem formálhatunk róla, legfeljebb a történet részletes ismeretében.

A legegyszerűbb, ha eldöntöd, mit akarsz. Sok szál, különféle történetek, minden szereplőről el akarsz mondani valamit? E/3. (és ominpotens narrátor). Leginkább egy szálra koncentrálnál, arra a fiúra, ő a főszereplő, a többi nem érdekes? Lehet E/1., azt általában könnyebb átérezni (emiatt olvasni, de megírni ettől még nem lesz könnyebb, elrontani ugyanúgy el lehet). Ha a főszereplő gonolatait át akarod adni, akkor megint ez a javallott, de ekkor a többi szereplő gondolatait ki kell zárnod. Ha más karakter fejében is olvasnál, marad megint az E/3.

Mindez attól függ, mi lesz a történet. Ha be akarod mutatni mondjuk a gonosz karaktert, akkor nem lehet E/1., érthető. Ha olyan szálakat is tennél a sztoriba, ahol a főhős nem lehet ott, mondjuk börtönbe kerül, és a barátai kiszabadítják, akkor megint nem érdemes E/1.-gyel operálni, hiszen legalább egyszer ki kell lépned ebből. A kevert nézőpontokat egyelőre hagyjuk, abban igazad van, hogy először írd meg egységesen, és ha így biztosan megy, akkor a következő nagyobb lélegzetvételű műnél megpróbálhatsz összetettebb narrációs technikát is. Vagyis E/1., ha a főhős a legfontosabb és mindent az ő szemén keresztül mutatnál be, E/3. ha nem (de ilyenkor is koncentrálhatsz a főhősre, csak ez általában több lehetőséget rejt magában).

Mellékes megjegyzés, de tapasztalatból fakadó tanácsok: ha nem tudsz rendesen külső leírást adni, és úgy véled, tükörrel oldanád meg, hogy bemutathasd, hogy néz ki a főszereplőd, akkor E/3. és hanyagold a tükröket. Ha ingerenciád támad, hogy minden karakter fejébe belemássz, és unos-untalan a gondolataikban matass, E/1. és maradj a főszereplőnél. Ugyanígy, ha túl sokat töprengene a karaktered, E/3. és senkinek ne láss bele a gondolataiba. (Ez nehéz, a legtöbben nem bírják megállni.) Ha túl "pörgős" cselekményleírásaid vannak, E/1. (Ez az, amikor egyszerűen felsorolod a történéseket, mert nem adsz rendes súlyt nekik. Az E/1. megoldja.) Ezzel a leggyakoribb idegesítő hibákat elkerülheted. Illetve még egy, a személyes "kedvenc gyűlölt fordulatom": ha hajakkal jellemznél (mint a szereplők legelsőként leírandó, ezért legfontosabb tulajdonsága), akkor E/3. Meggyőződésem szerint a világon sokkal kevesebb hajfetisiszta van, mint amit az amatőr írók leírnak.

A végére a kérdésre is válaszolok: nekem édes mindegy, melyik, írd meg jól. Ez a fontosabb. És illeszkedjen a történethez. Könnyebbnek az E/1.-et szokták mondani, mivel jobban átéled a szereplő érzéseit, emiatt jobban bele tudsz helyezkedni a helyzetébe, és jobb lesz a szöveg is, de mivel itt lehet sokkal nagyobb baklövéseket véteni (kiesni a nézőpontból), én ezt nem erőltetném minden áron.

Egyet értek az előttem szólóval, csak annyival egészíteném ki, hogy ha E/1-ben írsz, a többi szereplő érzéseit nem tudod kifejezni, mert ugye a személy, akinek a helyében vagy, nem tudja, hogy ki mit gondol, hogyan érez.

Szerintem könnyebb E/3-ban írni, mert akkor mindenkiről tudsz írni mindent, és szerintem a jó író minden karakterébe bele tud helyezkedni, azért író :D