Mi a velemenyetek errol a (konyv) reszletrol? Az ekezethianyert elnezest kerek.

Akkor jöjjön a negatív kritika:

Semmi "irodalmi" nincs a részletben (a minőségi ponyvairodalom is ide értendő), simán elmenne egy átlag GYK-s kérdésnek magány és egyedüllét témában, csak az átlagnál több benne a pátosz, de inkább mesterkéltnek, hatásvadásznak tűnik az is.

Valahogy olyan benyomást kelt, mintha saját magadat (vagy idealizált saját magadat) írnád be egy sztoriba, ami pláne ezzel a közvetített "érzésvilággal" elég Mary Sue -veszélyes terület (= a rossz karakterformálás iskolapéldája).

Ha már sztori: az ég világon semmit nem tudunk meg miféle sztori akar ebből kisülni, milyen stílusú könyv lenne, gondolom egy életérzést akartál megfogni, de nem sikerült túl jól.

Ami a legfontosabb: NAGY HIBA hangsúlyozni (konkrétan szájbarágni) az olvasónak, hogy a szereplő milyen - hú, de bonyolult, különleges, meg nem értett és rejtélyes, angsty magányos farkas. Ha ilyen a főszereplőd, oké, de akkor a cselekmény, a karakterépítés, a karakter döntéshelyzetei, az érzékletes szituációs leírások által közvetítsd ezt az olvasónak FOKOZATOSAN, hagyd, hogy maga alakítson ki róla egy képet a cselekmény folyama során, simán így leírni egy tömbben borzalmasan erőltetett és dilettáns, ráadásul hatalmas lufi, ami csúnyát pukkan, ha majd később nem támasztja alá ezeket a tulajdonságokat semmi.

Az egyik legnagyobb hiba azzal nyitni, hogy csak úgy simán lepötyögjük milyen a főszereplőnk. E/1-ben különösen kínos.

Ne haragudj, előre szólok, nem bántásból írtam ezt, építő kritikának szánom, de ez ilyen formában tényleg nagyon nem jó. Olvass sokat, és sokféle stílusban, lehetőleg ne kommersz sorozatgyártott tinikönyvek alapján akarj megtanulni írni.