Mi a vélemények Az Éhezők Viadala című trilógiáról?

Szia! :)

Én 14 évesen olvastam először a könyvsorozatot és öt nap alatt kiolvastam mind a három könyvet. Ez úgy két éve volt, tehát lehet, hogy nem emlékszek mindenre kristály tisztán, de beszélgetni róla én így is nagyon szívesen beszélgetek.

Így az elején megemlítem, hogy nekem az egyik kedvenc könysorozatom lett. Ami nagyon tetszett benne például, hogy a legtöbb trilógiánál a középső kötet inkább csak egy híd az első és az utolsó között és ezért általában unalmasabb, legalább is nekem sosem az a kedvencem. Már nem olyan, mint az első, de még sincsenek akkor fordulatok benne, mint az utolsóban, itt azonban nem így jártam. Itt a második kötetben is azt éreztem, hogy lehet, hogy más, de mégis a főszereplővel együtt élem ezt át, és ezért nem furcsa vagy unalmas.

A másik dolog ami nekem nagyon tetszett az a szerelmi szál volt. Leginkább az, hogy nem volt eltúlozva, nem volt nyálas és erőltetett, inkább csak reális. És ami igazán tetszett, hogy más szerelmi háromszögekhez képest, itt tényleg én sem tudtam eldönteni, hogy akkor kihez is húz a szívem, és végig a főszereplővel együtt hezitáltam.

Maga a világ felépítés szerintem remekül meg van írva, és van benne valami, ami miatt a könyv hagyott bennem valamit. Teljesen a könyvhöz szegezett, mikor az Arénában történő dolgokat olvastam, de azon kívül is, mindig izgalmas volt a történet, nem igazán emlékszek úgy nevezett völgyekre, mikor az izgalmassága jelentősen csökkent volna. És szerintem nagyon jól volt megoldva, hogy eleinte csak az Arénát látjuk és a Viadalhoz kapcsolodó dolgokat, és szépen lassan a trilógia végére az egész társadalmi helyzetet, az emberek életmódját, a változásokat, az egész ottani világot megismerjük és megértjük.

Nekem például eleinte egyáltalán nem tetszett, hogy Peetának le kellett vágni a lábát, de utólag mégis valahogy részévé vált a történetnek, és máshogy már el sem tudtam volna képzelni. (ezt most ne olvasd el, ha még nem láttad a filmet, de én hevesen tiltakozásba és lázadásba kezdtem, mikor megláttam, hogy a filmben Peeta sértetlen lábbal tér haza az első Viadalról)

A kedvenc szereplőim között ott van Cinna (és majdnem sírtam mikor meghalt, Prim és Ruta (náluk már tényleg sírtam), Finnick és Haymitch, de alapjába véve rengeteg szereplőt megszerettem olvasás közben még a kevésbé megnyerő karaktereket is, mint például a Kapitóliumi divathoz szokott szereplőket (Effie, Cinna segítői, akiknek már nem jut eszembe a nevük, vagy akár a műsorvezető is).

Katnisst alapjában véve szeretem. Szerintem is negatívabb személyiség az átlagnál, de más könyvekből való főszereplőkhöz képest sokkal önállóbb és magabiztosabb. Szerintem pont a negatív tulajdonságai teszik őt valóságosabbá és számomra szerethetőbbé is. És bár én borzasztó érzelmes típus vagyok, Katniss pedig nem igazán, mégis megtudtam a gondolatain keresztül érteni, hogy mit miért érez vagy éppen nem. Nagyon tetszett a Katniss és Prim kapcsolata is.

A szerelmi szállakkal kapcsolatban már említettem, hogy nem bántam, hogy nem volt annyira erőltetve, azonban tényleg mind két srácot szerettem (sőt egy ideig még Finnicket is), de mégsem hiányzott az, hogy minden lapon valami hatalmas nagy szerelmi fordulatok történjenek. Nem volt az az égető szerelem, és bár Peeta tényleg nagyon szerette Katnisst, náluk inkább szeretet és összetartozás alakult ki, és bár amennyire szerettem Gale-t is, szerintem jobb volt így, hogy Gale megmaradt legjobb barátjának is, ugyanis az ő barátságukat is nagyon szépre alkotta az írónő.

Alapjában véve, mivel nagyon szerettem a könyveket nem igazán tudok negatívumokat mondani, legalább is olyat nem, ami miatt kevésbé szeretném. Lehet kicsit sokat írtam, de gondolom nem baj, hiszen te is sok kérdést tettél fel. Kiváncsi lennék a te illetve mások véleményére is, mert biztos vagyok benne, hogy vannak dolgok, amikről másoknak eltér a véleménye.

Az utolsó részét nem olvastam.

Tetszett, viszont jobbat vártam volna mivel ekkora hírnevet szerzett vele az írónő. Hiába, hogy jó könyv, sok másik is van hasonló szinten és akadnak nála jobbak is.

nna.

Én először 16 évesen olvastam. Szerintem a könyv maga nagyon jó, ráadásul egy aktuális témája van: hogy az emberek hogyan viszonyulnak az őket körülvevő társadalomhoz. Egy tanárom mondta egyszer, hogy az ember okos lény, de nagy tömegben buta és hisztérikus állat - végig ez járt az eszemben, miközben olvastam, hogy a kapitóliumi birkákat az elégiti ki, hogy évente 23 embert végeznek ki, akiknek a többsége életében is miattuk nyomorgott. a legjobban az tetszett, ahogy a miniszterelnök reagált az eseményekre - természetesen az állam sokkal erősebb, mint egy szaros tinédzser, aki úgy dönt, hogy élőben fellázad az egész rendszer ellen, és ezt eddig egy ilyen fantasyregényben sosem tapasztaltam. igenis a miniszterelnök azért lett miniszterelnök, mert nem lehet hülyét csinálni belőle ilyen könnyen. lehet, most itt le fognak húzni, de nekem marhára tetszett, hogy katniss meg a többi hős újra bekerült az arénába. az pedig mégjobban, hogy nem azért, hogy életben tartsa a sztorit és mégnagyobb hirót csináljon katnissből, hanem mert ez volt a rendszer bosszúja. "szarozol a velünk a mi népünk előtt? nesze." ráadásul az iró mindent megmagyaráz, "azért nyirjuk ki most a győzteseket, hogy mindenki lássa, a legjobbak sem tudnak győzni a kapitólium ellen". zseni. ha a rózsaszin buborék kipukkan, akkor elkezdünk bekeményiteni és megfélemliteni - igy alakul ki a diktatura meg számos más dolog a mi világunkban is.

amit eltörölnék? katniss. na jó, nem, végre van egy hősnő, aki nem egy szexszimbólum, és nem is egy revolveres lara croft, hanem igenis női értékekkel van felruházva, és igazi nőként nem a nagy mellei, hanem az esze menti meg. de hogy ez a lány mennyire egy érzéketlen paraszt, aki maga körül az összes emberrel a lehető legrosszabbul bánik! ennek ellenére teljesen elfogadhatónak tartom, sőt, egy ilyen ész mellett a szerelemnek semmi helye sincs. csak az idegesit, hogy még a harmadik könyv vége is ez: "najó, végülis majdnem meghaltál értem 56szor, és újra belém szerettél annak ellenére, hogy az egész lényed azt diktálta, gyűlölj, hát akkor talán mégis szülök neked egy gyereket."

kedvenc szereplőm haymitch. bár lehet csak azért, mert a filmet előbb láttam, és woody harrelson zseniális.

nem szeretem galet. nem tudom, miért, mindig is peeta-párti (:D) voltam, gale-ben folyamatosan éreztem valamilyenfajta önzést, ami peetánál egyáltalán nem volt jelen. gale ki nem álhatta peetát, mig peeta tudta, hogy katnissnek fontosabb gale, ennek ellenére sohasem nézett rá csúnyán.

a három rész közül nekem a másodiktetszett a legjobban. az utolsó rész már nagyon amerikai - háború és puska és lövöldözés és down with the capitol, az első meg csak szimplán nem jött be annyira, mint a második. nagyon tetszik finnick alakja, meg maga az aréna is sokkal jobb. ez a collins egy zseniális nő, mégis micsoda fantázia kell nemhogy az egész könyv kitalálásához, de már az arénához, aminek a váza egy óra? :D

szóval összességében nekem nagyon tetszett, és minden a helyén volt- kivéve, hogy az utolsó rész szerintem kicsit vontatott volt már, pont, mint az avatar-ban. túl sok harc, igazi történés helyett csihi-puhi. na meg katniss - bár azzal mondom, nem vitatkozok, egy ilyen termászetű nőhöz tényleg nem passzolnak a mély érzések, és sokkal-sokkal jobb, mint egy csontvárosos clary, aki meg mindennek a középpontja, miközben 6 könyvön keresztül csak vinnyog.

remélem ezzel a kis beszámolóval nem bántottam meg senkit.:)

17 L

Szerintem alapjába véve nagyon jó könyv, de a filmet egy kicsit elrontották, mert túlságosan is romantikus a könyvhöz képest. Rám a könyv nagyon nagy hatással volt, rengeteget sírtam a harmadik kötet végén. Ami nagyon tetszett, az az egész történet, ahogy ki van találva, bár pár dolgot nem magyarázz meg eléggé, és ez néha kicsit hiányzott nekem. Soha nem volt így kimondottan kedvenc karakterem, de mondjuk Gale-t eléggé bírtam. Katnisst én nagyon kedveltem, bár pár döntésével azért nem értettem egyet, de amúgy semmi bajon nem volt vele. A legjobb rész talán a harmadik, mert az a legizgalmasabb. Amelyik nekem legkevésbé tetszett, az a második, mert valahogy az egésznek olyan gyászos hangulata van, de ezen kívül az is nagyon jó könyv.

Szerintem mindenképp érdemes elolvasni, nagyon ajánlom mindenkinek.