SZJG leírnátok?

Ha még nem találtad meg akkor itt van:

-Kedves Cortez!-(ezt kihúzta) Cortez!

Fogalmam sincs, hogy olvasod-e valaha ezeket a sorokat, de igazából nem is érdekel.Már nem.De ha egyszer még is lesz elég bátorságom odaadni, akkor jó, ha tudod, te vagy a hibás.Igazából mindenért.-Elnézést az indulatokért, de most tényleg nagyon mérges vagyok.-(ezt kihúzta)Nem fogok elnézést kérni az indulatomért, mert nem hiszem, hogy bármit is tettem volna, vagy legalábbis olyat nem tettem, amit te nem tettél volna velem, legalább ezerszer!Nem tudom, hogy mi a bajod.Nem tudom, mit vétettem.Nem tudom, hogy valaha helyre jön-e az, ami még el sem kezdődött, de már elromlott.Fogalmad sincs semmiről.Fogalmad sincs arról, hogy mi volt/van/lesz bennem, és ami igazán elkeserít, hogy nem engeded megmagyarázni.Megharagudtál egy ostoba vicc miatt, ami nem is igaz? Te komolyan azt hiszed, hogy én csináltam belőled hülyét?Na, ez már mindennek a teteje!Tudod milyen az, amikor reménykedsz?Lestél te valaha mást messziről?Forgolódtál végig éjszakákat elejtett félszavak miatt?Zokogtál fájdalmadban, mert valaki kétértelmű dolgot tett?(Igen, arra a bizonyos szilveszterre gondolok!) Haltál már bele majdnem a reménykedésbe?Néztél végig egy kapcsolatot úgy, hogy minden pillanata olyan fájdalmat okozott, hogy azt hitted nem éled túl?Mit tudsz te ezekről a dolgokról?Olyan baromi nehéz lenne a menőségen túl is látni?Mást.Másokat.Azt hiszem, ha valaki hülyét csinált a másikból, az egyedül te vagy!Nekem csak egy kitalált francia fiú jutott,ennyi, amivel szolgálni tudtam.És te ezt zokon vetted.Hát, csak gratulálni tudok.Az egész párizsi utazásom arról szólt, hogy vártam, hogy jelentkezz.Ó, elnézést, javítanám.Nekem az egész Szent Johanna arról szólt eddig, hogy vártam a jelentkezésedet. Ha kedved volt, írtál.Ha kedved volt, kedves voltál vele.Ha kedved volt, egyszerűen megcsókoltál!!!Ha kedved volt, csettintettél, és én, mint olyan sokan mások is, azonnal ugrottam.De volt, amikor nem volt kedved.Olyankor nem szóltál hozzám.Átnéztél rajtam.A barátnőddel (!!!) voltál.Nem foglalkoztál velem.Órákig?Napokig?Hetekig?Ki tudja már?Nem is számít.Szeretném azt hinni, hogy csupán gyerekes vagy, és nem gonosz!Jobb lenne, ha gyerekes lennél, mert a másik lehetőség sokkal, de sokkal jobban fájna, és ha lehetséges, még ennél is nagyobb törést okozna.Szeptember 8.Gyűlölöm azt a napot, néha azt kívánom, bár sose történt volna meg.De aztán, valamiért, ki tudja, miért, még is örülök, hogy megtörtént.Akkor szerettem beléd.Igen, kimondtam, leírtam, tök mindegy.Azóta szól minden egyes napom rólad.Azóta nem tudlak kiverni a fejemből.És azóta nem is akarlak.Csak ott voltál, én pedig...Nem is tudom.Egyszerűen megszűnt körülöttem a világ, és...hagyjuk, már nem fontos.Bizonyára szórakoztat majd, a világ legnevetségesebb vallomása (főként, hogy egy Jane Austen-regényben érzem magam ezzel a kézzel írt levél miatt) de nem számít.Le kellett írnom.El kellett mondanom.Haragszol rám a Francia sztori miatt?Vajon miért?Mert most először nm úgy történt valami, ahogyan szeretted volna. Egyáltalán mit szerettél volna?Mindegy, már nem fontos.Élvezd tovább a rajongást, ami körül vesz,ha úgy tartja kedved, döfj belém kést újra, és tetszelegjpunk barbie-kkal vagy Dina-féle lányokkal.Nem érdekel.Már nem fog érdekelni.És tudod, miért nem? Mert a fájdalom minden egyes típusát megismertetted velem velem, kizárt, hogy újat tudsz mutatni.Ha vissza mehetnék az időbe, és látnám magam szeptember 8.-án talán felképelném az akkori énemet, és jól megrángatná, hogy azonnal felejtse el ezt a képtelenséget.Talán az lenne a helyes.De, mivel ez nem történhet meg, inkább hálás vagyok azért, amiért aznap reménytelenül beléd estem.Mert azóta tudom, hogy az élet nem csak igazságtalan, de kegyetlen is.Ezért köszönettel tartozom neked!Köszönöm, hogy átvertél, hogy hülyét csináltál belőlem, hogy ezerszer nevetségessé tettem magam miattad és hogy megtanítottál veszíteni.Ezért is köszönettel tartozom neked!Nélküled nem ment volna.Így már sokkal jobb...Ó igen.És azt is köszönöm neked, hogy az egész (!!!) történet végére még én lettem a szemét, én lettem akire haragudni lehet, aki az utálat tárgya és aki miatt sajnálni kell téged!Ezt, hogy csináltad?Komolyan érdekelne, mert az, hogy az egész végére még én magyarázkodom, ez egyszerűen képtelenség!Rémlik még? Korrepetálások, beszólások, a hülyítés, a "Gyere ide-Menj innen" típusú, kiszámíthatatlan viselkedés, Viki, Wonderwall (!!!), a szilveszter, a szilveszter után, gitározás, a gyűrű, a gyűrű utáni nem jelentkezés...ugyan.Biztos, hogy ezeket még így soha nem gondoltad végig? Ha egyszer eléggé összeszedem magam, és odaadom ezt a levelet, és esetleg megtisztelsz azzal, hogy elolvasod, örülnék ha átgondolnád a soraimat, mondjuk, az én szemszögömből nézve.Hibáztam? Lehet.És te?Mert ha az enyémet hibának nevezzük, akkor a tiédre ki kell találni egy új kifejezést!Tudod, hogy mi a legfurcsább az egészben?Így, utólag visszagondolva, minden félreértés és minden hülyítés ellenére végig ott volt bennem valami.A remény.A remény, hogy te is így érzel, ahogyan én.A remény, hogy talán megtörténhet az a képtelenség, hogy esetleg te és én.A remény, hogy egy olyan srác mint te, viszontszerethet egy olyan lányt, mint én.Bármi történt, bármit tettem, tettél, a remény ott volt bennem, egy pillanatra sem hunyt ki. Néha felerősödött, néha szinte majd nem kialudt, időnként belobbant, majd valami miatt (vagy miattad, vagy miattam), de épphogy csak pislákolt.Szeptember 8.-án reményt kaptam tőled.Ami eddig tartott.Mostanra azonban elfogyott és nincs többé.Köszönöm, hogy eddig reménykedhettem, igaz, néha fájó volt, néha boldog, néha kilátástalan, néha pedig éltető.Mindenféle volt, de egy biztos. Most már semmilyen sincs.Tudom, hogy lezártad a kettönk dolgát, már ha egyáltalán valóban volt kettőnk dolga. Itt az ideje, hogy én is lezárjam.Ja, és ha érdekel, hogy mi lesz velem a remény elvesztése után, akkor csak annyit tudok mondani, hogy ne aggódj, "Majd kitalálok magamnak egyet"!