Írok egy könyvet, mondanátok véleményt erről a részről? Köszönöm előre is. Legyetek őszinték. (13 éves vagyok, nem mintha ez számítana)

Az apám nyitotta ki.

- Henry? Ki az a lány?

- Clio, a barátnőm.

- A barátnőd? És mit hozod ide? Te bejöhetsz, de a lány kint marad.- Erre oda fordúltam a lányhoz.

- Azt hiszem a cuccot most halasszuk. Viszlát.- Mondtam és bementem, apám meg becsapta a lány orra előtt az ajtót.

- Hogy képzeled, Henry fiam, hogy csak úgy beállítasz ide egy lánnyal? Mióta ismered?- kérdezte apám, miközben mentem a konyhába vacsorázni.

- Ma ismertem meg, csinos lány, nem?

- Ma ismerted meg, és máris hazahozod? Miféle modor ez?

- Manapság ez a divat.

- És te követed a divatot?

- Ha kedvemre való, akkor miért ne?

- Ez neked kedvedre való?

- Hát...igen...miért ne lenne az?

- És most meg hagytad, hogy becsukjam előtte az ajtót. Elhoztad idáig, és most ott hagytad, mintha ő hazakísért volna téged. Mond meg, szereted-e te eggyáltalán az a lányt?

- Nem.

- Akkor miért hoztad haza?!

- Mert ez a mai divat. Jól nézett ki, ágyba való csaj.

- Oh...milyen kicsapongó életű lett a legkissebb fiam...ilyen...esztelen divatokat követ! Mintha nem én tanítottam volna? Hogy lehet ez?

- Na, ne csüggedj apám, meglásd, hirnevet fogok én majd szerezni a családomnak!

- Hírnevet? Te? Azt kötve hiszem, esetleg magadnak a lányok között: a leg csapnivalóbb fiú.- dünnyögte. Ekkor beértem a konyhába. Az asztalnál ült Zack.

- Zack! Hát te mikor jöttél?

- Henry? De rég nem láttalak! Hol voltál?

- A barátaimmal elmentünk egy kocsmába. De te mikor jöttél?

- Most, egy-két órája.

- Egyedűl? Pamela nem jött?

- Nem, dolgozik.

- És te ott hagytad őt egyedűl?

- Igen...van valami baj ezzel? Csupán három napot vagyok itt.

- Három napot? Az kevés.

- És mit csinálsz mostanában?

- Követi a divatot...- dünnyögte az apám, miközben elment mellettünk, és kinyitotta a hűtőt.

- Hehe, mit? Követed a divatot? Ezt meg hogy érti apa?

- Sehogy, csak beragadt valami a fejébe.

- Akkor mit csinálsz?

- Készülődöm egy irtó nagy küldetésre! Készülődöm a...holdra! A csillagúton elmegyek a föld körűl forgó varázslatos égitestre, és ott maradok több évig is, és egész nap nézhetem a csillagokat, mert ott nincs ez az átkozott légkör!

- Csak vigyázz mit átkozottozól le. Légkör nélkül már rég meghaltál volna.- szólt közbe ismét apám.

- Na, nem kell mindenbe belekötni.

- Tehát egy szimpla holdra utazás?- kérdezte Zack a száját biggyesztve.

- Nem, nem, nem! Ez nem szimpla cucc!

- Miért nem?

- Mert...mert több évet fogunk ott ülni!

- Attólmég mindig csak egy szimpla hold-túra, csak egy kicsit hosszabb.- És én is be kellett lássam, hogy, lehet, hogy az igazi cél tényleg elkápráztató, de ez a fedő cucc unalmasan hangzik az olyanok számára, akik jobban ismerik az ilyen dolgokat.

- Hát jó...nem nagy dolog...de azért hadd örüljek úgy neki, mint hogyha messzebre mennék. Még sosem voltam máshol, tehát kezdő útnak ez tökéletesen megfelel.

- És mikor indultok?

- Tizenegy hónap mulva.

- Mi? Minek a dolognak tizenegy hónap? Lehet, hogy hosszú időre mentek, de azért ennyi készülődés...nem értem. És mit tudsz a dologrol?

- Hát...nem nagyon mondtak semmit...de...

- Milyen dolog ez? Ennyit készültök, nem tudtok semmit, és közben ez csak egy holdra utazás?

- Ö...igen...de most hagyjuk ezt, beszélgessünk másról. Neked, hogy megy a munka? Milyen az új város, az új ház, a feleség?

- A munka jól megy, a város, a ház szép, és kellemes, a feleség meg...az is nagyon jó.

- Vannak szomszédaitok?

- Igen, kettő. Egy öt személyes család, meg egy testvérpár, akik egész nap csak festenek. Mindenki nagyon kedves, blablabla. És te egész nap csak az utazással vagy el?

- Nem, inkább a divatjával foglalkozik.- hozta fel megint a témát az apukám.

- Ja, apa, halgass már ezzel!- csattantam fel.- Össze zavarod Zacket. Azt fogja hinni, hogy megbolndúltál, és mást nem tudsz mondani.

- De végre megmondanátok, hogy milyen divatról beszéltek, mert azt gondolom, hogy nem öltözetben, ugyan is elég gyatrán öltözködsz. Tehát: mi ez a divat?

- Semmi.- mondtam.- Ne is figyelj az öregre. Hülyeségeket beszél! Én egész valómat a csillagoknak áldozom, és nem érdekelnek a divatok. Semmilyen divat. Éngem csak az ég tud felajzani. Azon kívül csak a családom fontos számomra.

- A jövőbeli családod, ugye?- mormogta az apám.

- Nem. Hogy is gondolhatsz ilyenre? Én nem vagyok érdekelt eféle...dolgokban.

- Á, tehát már értem. Lányokkal töltöd az idődet.- mondta Zack.

- Nem, nem, nem, nem, nem! Csak ma...tört rám az...eféle...földi csillagok utáni...vágy.

- Hahahaha! Mióta lettél ilyen költöi?

- Amióta megfogdosta annak a lánynak a seggét.- kotyogott bele megint az öregem.

- Nem fogdostam én semmit!!! Hogy mondhatsz ilyet, a saját fiadról?! Én becsületes fiú vagyok. Nem fogdosok semmit!

- Becsületes, egy frászt! Aki haza akarja hozni az aznap megismert barátnőjét, az nem becsületes, és nem is józan!

- Aj, na, ne csináld már ezt! Te nem tudsz semmit a márol. Még mindig a multban élsz. Ma már ...szabad világban élünk! Ez itt: a jelen! És most, a jelenben, ez a normális. Ezt mindenki tudja. Találd ki, hány barátom van, aki még nem feküdt le senkivel. Megmondom: nulla! És én...én vagyok a kakukk tojás. Mindjárt elmegyek a földről, s a holdon nem lessz nagy választék. És mire vissza jövök...kitudja...már megöregszem! És akkor már egy lány se fog kívánni engem. És az szörnyűség lenne!

- Méghogy téged csak az ég tud fel ajzani! Úgy pörögsz, mint egy pörgettyű.- mondta Zack.

- Eh, dehát csak boldog vagyok, hogy itt a testvérem! Ez nem amiatt a kis kaland miatt van. Olyan rég nem láttalak Zack, hogy most nem tudom hova tegyem az örömömet! Nagyon jól nézel ki! Mintha fiatalodtál volna az elmúlt két évben, amióta nem láttalak!

- Csak négy hónapja nem láttál, Henry. Már az időérzéked is megromlott?

- Nem mindegy, hogy két év, vagy négy hónap?

- Hát...azért nem.

- Hány óra van? Fél egy? Hú, leragadnak a szemeim! Megyek, lefekszem. Jó éjszakát apa, jó éjszakát Zack, jó éjszakát anya!- Mondtam, aztán bementem a szobámba, bezártam az ajtómat, felnyitottam az ablakom, leeresztettem a távcsövemet, majd kiugrottam én is, és egész éjszaka, illetve hajnali ötig, amikor már kezdett virradni, vissza másztam, a távcsövet is visszavittem, majd lefeküdtem.