Milyen a jó csatajelenet? Hogyan írjak jó csatajelenetet?

Hieteles, nem túlzsúfolt, nem színpadias. Röviden. :)

Hiteles, vagyis a szereplők nem csapkodnak fél kézzel a kétkezes pallossal és hárítanak visszkézből. Akár el is játszhatod, ha van vállalkozó kedvű ismerősöd, hogy az adott mozdulat kivitelezhető-e. Ezek után ezt értelmesen át kell tudni adni, nem lineárisan, hogy "ezt csinálta, azt csinálta, megfordult, hárított, szúrt, vágott, hárított, lépett stb.". Mindezt inkább a párbajnál (ha van ilyen, vagy arra koncentrálsz), nagyszabású csatajelenetnél nem az egyéni képességek a lényegesek, hanem a hadműveletek, csapatmozgás. Vagyis mindig olyan szemszögből nézd a jelenetet, ahol a leginkább értelmes. Párbaj? Testközel. Csata? Madártávlat, adott esetben fókusz a főszereplőre. Háború, több csata? Madártávlat, és kitekintés a taktikán túl a stratégiai megfontolásokra (itt már nem a harcoló felek, hanem a háttérben működő parancsnokok a lényegesek).

Nem túlzsúfolt, vagyis egy csatát ne száz külön párbajként írj le. Ne kapkodj. Józsi elesett? Kit érdekel? A főszereplő, vagy legalábbis a lényeges szereplők a fontosak, rájuk koncentrálj. Nincs ilyen? Akkor nem érdekes a párbaj, az egyén, csak a csapatmozgás. Legfeljebb annyira "nézzen le a narrátor", hogy milyen fegyverekkel harcolnak milyen népek stb. Ne akarj többet mutatni, mint ami az olvasónak érdekes lehet. Ez ügyben lásd a filmeket: mit mutat a kamera? Milyen kameraállásból veszik a jelenetet?

Végül a színpadiasság. Ezt kerüld. Az ellenségek nem állnak meg, hogy bemutatkozzanak. Nem vágják le a másik fejét, ha szenved (nincs rá idő). Nem látványosan harcolnak, mint a filmekben, hanem rövid, hatékony mozdulatokkal. És nem beszélnek! A hadseregek sem állnak fel egymással szemben, hogy két fő karakter előre jöhessen és beszélgethessen egymással. Nem kérdezősködnek egymástól csak úgy. (Vagy különben halál a vége. Az ember a harcmezőn harcoljon, ne pofázzon.) Nem csinálnak kunsztokat, ha mégis, az csak az energiát pazarolja. Az arcmimikára kevesen figyelnek, fontosabb, hogy az ellenség hogyan próbálja őket megölni. Nem figyel meg senki cikronyás rászleteket pajzson, kardon, vérten (ha ilyenekkel harcolnak), ezért a narrátor csak külső nézőpontból írhatja ezt le, ha fontos.

Más kérdés a modern harc. Itt ritka a klasszikus csatajelenet, mert megváltozott a háború dinamikája, de a hitelesség nagyobb szerepet kap. Értelmes mozgás, rendes fegyverek. Kevés lehetőséged van hibázni.

A végére még: a hibák. Igen, szabad. Nem a leírásban, a szereplőknek. :) Mindenki hibázik, nagyon sok csata bagatell dolgokon csúszott el (nem tudott megállni a lovasság... ó, azok az angolok!). Ne legyenek tökéletesek, de azért ügyelj rá, hogy ne a hajánál fogva előrángatott csavar legyen a csatajelenet vége. A hős ne csak azért nyerjen, mert a főellenség elcsúszik egy banánhéjon.