Mi a véleményetek erről a rövid részletről?

Hallom a robbanások távoli zaját, látom a haragvó lángnyelvek ágaskodását és érzem az orromban a meggyulladt házak füstjének fojtogató bűzét. Érzem a rám zúduló forróságot is, perzseli az arcomat, égeti a torkom. Hamu és korom hullik a szemembe.

Az ébren látott szörnyűségek éjjel újra és újra sót szórnak meghasadt lelkemnek sebeibe.

Reszketve ülök az ágy szélén, félnem, rettegnem kéne, mert előbb még folyton kísértő rémálmom pusztító forrósága gyötört, most pedig körülfon a hideg, és hallom saját, fuldokló zokogásom. Nem bírom elviselni tovább a hangomat. Hideg verejtéktől ázottan tápászkodok fel, és bizonytalanul remegő kézzel törlöm le a könnyeim.

Az asztalon egy pohár víz áll, a tetején olvadozó jégkockák lebegnek. Nem rég óta lehet ott. Keservesen ki vagyok éhezve rá. Pillanatnyi habozás után érte nyúlok. A jéghideg vízbe egy nagyot kortyolva a vastag ablakon keresztül bámulok kifelé. Megremeg a kezemben a pohár, mikor meglátom a nőt odakinn. Mintha felém nézne. Szigorú kontyba tűzött szalmaszőke haja fénylik valami furcsa olajtól. Arcát sűrűn behálózzák a kor és gondok redői. Egy borzasztó egyszerű gesztenyeszín ruhát visel, nadrágja hanyagul a fekete bakancsába van tűrve. Egy halvány mosoly, vagy fenyegető vonás, ami nem sok, nincs az arcán. Csak bámul üres tekintettel, megtörten. Újra a pohár köré görbítem ujjaim. Lehunyom a szemem, és élvezem a jégkockák összekoccanásának pajkos csengését, miközben a hűsítő víztől még a hideg is végigfut a hátamon.

...