Szívesen elolvasnátok ezt a lányos ifjúsági regényt?
Részletet írok belőle, várom a véleményeket! ;) Ha van rá érdeklődés, kiteszem a blogot, ahova írom a sztorit.
Természetesen az egész osztály be volt sózva. Még tegnap délután este tízig ment a chatelés, mindenkinek ezer kérdése és még több véleménye volt. Én kimaradtam belőle, mert este nemigen szoktam gépezni, de Zita mindenről alaposan beszámolt suliba menet reggel. Én mosolyogva hallgattam, néha felnevettem a képtelen ötleteken, de összességében nagyon büszke voltam az osztályra, amiért mellettem állnak, és senki, de tényleg senki nem cikizett!
Ja és a szájukat is tartották, hiába akarta tudni egy rakás tizenegyedikes Philiptől, hogy mit értett azon, hogy Helló, Broadway! (ezt posztolta ki Facebookra, persze csak mi értettük) és hiába kérdezgette Bauer:
– Magukkal meg mi van? Úgy viselkednek itt, mint a sajtkukacok!
Félénkebb osztálytársaink erre megszeppenve néztek össze, a lármásabbak pedig bekiabálták, hogy „Mindjárt itt a vakáció!”, vagy „Annyira izgalmas ez a kémia, hogy nem bírok a helyemen ülve maradni!”. Bauer erre berágott és kihívta felelni Mónit, aki végül negyedórás kínszenvedéssel és az egész osztály súgásával összehozott egy kétharmadot. De nem sokáig örülhetett neki, mert aztán a tanárnő kiosztotta a fizika dolgozatokat, amik összességében ugyan jól sikerültek (nekem ötös lett, de épp ponthatáron), de az övé karó lett. Jól indít egy gimiben!
– Végre lyukasóra – lélegzett fel mögöttem Kornél, amikor megszólalt a csengő.
– Igen és megbeszélés – tettem hozzá vidáman. Már nem izgultam annyira, sőt, kifejezetten örültem, hogy dumálhatunk a darabról.
– Ja, igen: tényleg – kapott a fejéhez Kornél és előhúzott a táskájából egy hatalmas, hihetetlenül vastag papírcsomagot. – Lefénymásoltam a forgatókönyvet, ahogy kérted – és átadta.
– Hú, köszi – forgattam a kezemben a lapokat. – Kemény munka volt?
– Á, nem, simán beengedtek apám munkahelyére, még segítettek is kezelni a fénymásolót – dicsekedett.
– És, el is olvastad? – kérdeztem, mire ő bólogatott:
– Legalább ennyivel előrébb vagyunk – jegyezte meg és kiment a teremből.
Legszívesebben már szünetben szétosztottam volna a többiek közt a szövegkönyveket, de túlságosan sokan csoportosultak a padunknál (jórészt Philip és Zotya vonzza a törzshelyünkhöz a menő felsőbb éveseket). Viszont amint becsöngettek, mind felsprinteltünk a 101-es terembe. Miközben kiosztottam a szövegeket, folyamatosan beszéltem, és úgy éreztem magam, mint egy igazi főnök.
– Akkor, az első pont az lesz, hogy mindenki megkapja a szerepét – jelentettem ki.
– Én leszek Lena! – kiabált be Adél, amint meglátta, hogy a szereposztásban melyik név szerepel legfölül.
Összenéztem Angival, Olíviával és Kornéllal – csak ők olvasták végig – és egy pillantással megegyeztünk, hogy Lena azért nem olyan, mint Adél.
– Inkább legyél te Victoria – javasoltam türelmesen. – Lena nyomi lány, végig Willt akarja megszerezni, aki a legmenőbb srác a suliban. Victoria meg egyet csettint, és a végén megkapja a fiút – meséltem. Na, ez már tetszett neki.
– Oké, én leszek Vicky – írta fel a szereposztás felé gyöngybetűkkel. – De akkor ki Lena?
– Hát, ezt nem tudom – legyintettem. – Ki akarja a szerepét?
Mindenki kukán nézett rám.
– Oké, akkor olvassátok el az utolsó lapon a történet menetét – mutattam meg a sajátomon, hogy hol találják. Mind a tizennyolcan belemerültek, közben én körbesétálgattam a teremben.
– Kész. Én inkább nem leszek Lena – jelentette be Móni. – Inkább Holly. Az ugye, lehetek én?
– Drágám, Hollyt senki nem tudná úgy eljátszani, mint te! – felelt helyettem Angi és nem is túlzott. Holly mintha Móni ikertestvére lenne valahol, Los Angelesben.
Közben tovább sétálgattam, vártam a jelentkezőket – és ekkor hirtelen megtorpantam Szilvi felnyitott padjánál.
Dugig volt színházplakátokkal és feltűnően sokszor ragasztotta fel a Szegedi Szabadtéri Játékok jeleneteit, jegyeit, cikkeket az előadásokról.
– Szoktál a Szabadtérire járni, Szilvi? – kérdeztem hanyagul, de közben felgyorsult a szívverésem és keresztbe szorítottam az ujjam, hogy igaz legyen a meglehetősen képtelen sejtésem.
– Igen, nyaranta leutazunk Szegedre a nagyszüleimhez – fecsegett Szilvi, majd mellékesen hozzátette: – Már szerepeltem is benne.
– Hogy micsoda? – kapta fel mindenki a fejét. Ő elmagyarázta:
– Igen, egy-két éve játszották a Valahol Európában-t, és mivel úgyis annyira szeretem a színházat, meg amúgy is lent voltunk az előadás ideje alatt Szegeden, arra gondoltam, miért ne? Elmentünk a castingra még tavasszal és hát kiválasztottak.
– Ez tökéletes! Te leszel Lena, ez nem is kérdés, miért is ne lennél te Lena! – hadarta Angi egy kicsit megzavarodottan. Szilvi helyeselt, felkerült a neve a szereposztás felé, mindenki beszélni kezdett, nekem meg még annyira se volt lehetőségem, hogy megkérdezzem, melyik szereplő is volt Szilvi a Szabadtérin.
– Gondoltam arra, hogy én szeretnék lenni Lena, de ez így tökéletes – magyarázta tovább Angi. – Akkor viszont Zoey leszek!
– Oké, az illik hozzád – helyeseltem és elképzeltem a búgócsiga Angit a búgócsiga Zoey szerepében. Egyszerűen perfekt lesz!
– Olívia, te nem szeretnéd Stephenie szerepét? – kérdezgettem tovább, és mivel Olívia rávágta, hogy „Miért is ne?”, így ő lett a diákönkormányzatis zseni lány, Stephenie.
– Oké. Regi és Szabina lehetne Brigitte és Becca – javasoltam. Ők összenéztek és egy rövid tanácskozás után megállapodtak. Az ő nevük is felkerült.
Itt egy kis holtpont következett, mert nem igazán találtunk helyet a fiúknak. Csöndben néztük a padlót és agyaltunk, amikor rezegni kezdett egy mobil.
– Hé, ez az enyém! – kotorta elő a zsebéből az ultramodern készüléket Szilárd. – Tanácskozzatok nyugodtan, nekem bármelyik szerep jó lesz, ha nem kell hozzá szoknyát viselnem!
Felnevettünk, ő pedig felvette a telót és a házirend tiltása ellenére kiment a folyosóra tárgyalni.
– Szerintem Marci legyen Colin – nyögtem ki az ötletem, ami már jó ideje forgott az agyamban.
– Colin… a srác, aki végül Lenát megkapja? – gondolkodott el egy pillanatra Marci. – De neki elég sok szerepe van, biztos rám akarjátok bízni?
– Tuti – feleltem. – Neked legalább jó fejed van bevágni a szöveget.
„És legalább közelebb kerülhetsz Szilvihez” – gondoltam, de persze senkinek se mondtam el. Angi úgyis értette, mire megy ki az egész: ő rám vigyorgott.
– Hát jó – vonta meg a vállát. Addigra már Philip és Zotya is megállapodott, hogy az utóbbi lesz Will, a másikuk pedig Mike, aki szintén ugyanolyan menő, csak nem kell a végén Victoriával összejönnie.
Lassan összeállt a dolog, mindenki talált egy magának való szerepet, amikor Szilárd visszatért.
– Ez hosszú dumálás volt – sóhajtott, majd körbenézett. – Mi maradt nekem?
Lenéztem a papírra és elvigyorodtam. Milyen fura a sors! Hát, ezt vicces lesz hónapokon át hallgatni!
– Jason – mondtam ki a nevet. Többen felhördültek, Szilárd csak furán nézett:
– Igen, és ki ő?
Nagy levegőt vettem és próbáltam nem nevetni...
Igazából olyan részletet akartam, ahol inkább a szereplõk jelleme jön ki. De megadom a blog címét, hogy ne csak általánosságban beszéljünk róla
Azt hiszem, szeptember 22-rõl van a részlet.
október 10.csütörtök. Idáig kínlódva de elolvastam. Bocsi, de ez úgy ahogy van nekem nagyon nem jött be.. Se füle-se farka. Se izgalom, semmi. Egyszerűen eddig tartott hogy rávegyem magam, hogy még egy bejegyzést elolvassak. De ennyi.
Vannak ilyen könyvek- Amire az ember max 50 oldal esélyt ad. Ha pocsék akkor leteszi, és örül annak, hogy nem fizetett a könyvért, mert kölcsön kapta, vagy online olvassa.. Na ez is ilyen. Örülök hogy nem adtam ki pénzt rá..
Amúgy az elég röhejes, hogy pont nekem szívjátok a vérem, mikor vannak az enyémnél ezerszer rosszabb blogok is. Csak olyan egyszerű dolgokról beszélek, mint hogy valaki nem ismeri a gondolatjelet, vagy hogy egy háromszavas mondatot nem tud helyesen leírni. Csatlakoztam egy blogos csoporthoz, és ott nem is egy ilyen borzalmat láttam.
Tudom, hogy én kérdeztem a véleményeket, de amikor már ötödjére járkáltok ide vissza, csak hogy azt bizonygassátok, milyen rossz a sztorim, azt már kicsit túlzásnak érzem.
te el vagy tájolódva...
Felteszed a kérdést, hogy mi a véleményünk róla, aztán kapsz egy kritikát, és nem tetszik. Ha nem bírod az efféle vélemény nyilvánítást, nem kell itt kérdezősködni. Ha csak jót akarsz hallani az írásodról, menj anyucihoz, ő biztosan agyondícséri.
És ne hidd, hogy te, a többik tini lány írásánál jobbat írsz, és, hogy mi mégis lehordunk. Ne haragudj meg, de akárki is vagy, akárhány éves, az írásod jó kell legyen. És ne hasonlítsd össze magad mással, mert olvastam már olyan tinilány írását is itt, aki kész művész volt, és nem azért, mert ripsz-ropsz írónak születet, hanem - veled ellentétben - nem hordta le azokat, akik válaszoltak a kérdésére, hanem megfogadta a tanácsaikat, olvasott és sokat gyakorolt. (És az egója nem ütötte ki a falat!)
Leírtam, de a kedvedért leírom még egyszer:
Oké, hogy írtok kritikát. Meg is fogadnám őket. De amikor már sokadjára jöttök vissza ehhez a kérdéshez, hogy lealázzátok, egyre kevésbé vagyok biztos abban, hogy meg kell fogadnom a "bölcs tanácsaitokat".
Vannak többen is, akik érdekesnek találják, és most nem az ismerőseimről beszélek (nekik még meg se mutattam). Nem fogok a kedvetekért fantasyt írni, mert úgy érzem, az még elcsépeltebb, mint a valóságról szóló történetek.
Ha meg ennél magasabb az ingerküszöbötök, inkább menjetek el egy modern művészeti kiállításra.
hol írtam, hogy írj fantay regényeket? nem emlékszem, kérlek mutasd meg.
nem lealázni akarunk téged, ezt csak te gondolod be magadnak. Akkora ügyet csinálsz mindenből.
első vagyok.
Én most írok neked másodjára. Igaz a véleményemet már leírtam, így nem ragozom tovább.
De adnék egy jó könyvtippet, mint ifjúsági regény. Érdemes elolvasnod, és lehet, hogy sikerül majd a lényeget elkapnod, hogy mitől lesz egy ifjúsági regény egyedi, más, jó.
Változatlanul azt mondom, hogy nagyon jó pont, hogy fiatal lány létedre szépen írsz helyesen, és ezt vedd dicséretnek. (ahogy ma írnak a fiatalok a te helyesírásod szemet gyönyörködtető)
A könyv ami ajánlok:
Szilvási Lajos: Egymás szemében..
Jó könyv, magával ragadja az embert, padi fiatal iskolásokról szól..
Nekem tetszett ahogy megfogalmaztad. Jó neveket választottál, nem olyat hogy Sári meg Józsi...
Számomra nem volt unalmas, majd meglátom.
14/L:D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!