Természetfeletti paranormális irodalmakban a lányok mindig örülnek egy vámpír/vérfarkas/angyal/bukott angyal/stb szerelmesnek. Te szereted az ilyen történeteket?

Sablonosnak és unalmasnak találom ezt a témát. Egy könyv lehet jó mindenféle mesébe illő szerelem nélkül... Elsőre még talán jó volt, most már nem tudnak újat mutatni.

És most tegyük fel, hogy léteznek természetfeletti lények. Hát... Ha vámpírral találkoznék, azonnal mennék a szomszédnéni kiskertjébe karót keresni...

Érdekes téma, de elég kevesen fogják meg jól.

A szerelem első fele laza, mindkettőnek új a másik világa, minden érdekes, szokatlan. Aztán beüt a hétköznapi élet, és rájönnek, hogy hoppáca, eléggé különböznek, az életmódjuk nem igazán összeegyeztethető. azaz hogy ennek kellene lennie, de a legtöbb író kihátrál a történetből még ezelőtt a rész előtt.

Nekem legalábbis ez lenne a legnagyobb problémám ilyen esetben. Megrémülni mert nem ember? Hmm, elsőre lehet, de valszeg eléggé gyorsan hozzászoknék. Ahhoz mondjuk több kitartás kellene hogy folyamatosan északázzak valaki miatt vagy hogy azon aggódjak hol fog felébredni másnap reggel egyszál szemmiben az erdő közepén és hog yjut haza? Na igen, ez a szívás...

(Bár ki tudja, az utóbbit némely kissé alkoholista humán egyed is előadja néha).

Általában szeretem a fantasyt, bár a romantikus történeteket nem annyira, szóval a kettő kiegyenlíti egymást. Sajnos manapság a csapból is ez folyik, és bizony a történetek túlnyomó többsége maximum trash-szempontból értékelhető bármire is.

Na most a kérdésed második része már érdekesebb. Először is a legtöbb ilyen könyv figyelmen kívül hagyja, hogy az angyalok nemtelenek. Gondolom egy idő után az is elkezdene zavarni, ha egy halhatatlannal járnék - ráadásul ha nem mazochista az illető, nem hiszem, hogy valaha járna egy emberrel.

Ha veszélyt jelentene az életemre (mondjuk az a fajta vámpír, aki nem tudja kordában tartani a vérszomját) nyilván távol tartanám magam tőle - ez a "sírig tartó szerelem első látásra"-dolog ami mostanában annyira népszerű véleményem szerint 14 éves kislányoknak való.

Alapvetően most, hogy ez a helyzet nem áll fenn, úgy gondolom, hogy pusztán a tény, hogy a másik nem ember, nem zavarna. Természetesen elég nehéz lenne erről meggyőzni, ráadásul ha sikerült, elmennék kivizsgáltatni magamat valami pszichiáterrel, de ha arra jutok, hogy tényleg igazat mondott és én sem vagyok őrült nem hiszem, hogy visszatartana - mint már említettem, fajtól függ a dolog.

Még sohasem voltam szerelmes, de szerintem egy ember egy nem emberrel, aki mondjuk IQ-ban fényévekkel felülmúlja, gyönyörű, nála néhány ezer évvel több ideig él, nem illene össze. Alkalmi kapcsolat az érdekesség miatt valószínű lehet, bár itt pedig a szerelem helyett a becsvágy és a kíváncsiság lehet irányadó.

Szerintem hosszú távú kapcsolat, békés családi élet nem jönne össze.