Mit csinálsz, ha elfogy az ihlet?

Hallottam erre egyszer egy jó mondatot, nem tudom, ki találta ki, de irigylem tőle. Az ihlet a lus­ta írók kifogása.

Mondta Lőrincz L. László egyik riportjában...

és én is mindig így járok... és tudom milyen érzés... általában egész éjszaka ezen agyalok és vagy kitalálok valamit vagy nem...

Nem tudom, mennyire gyakori, ahogy én írok, de most megosztom veled. Sohasem tudtam úgy megírni egy történetet, hogy elkezdtem az elején, haladtam sorban, és végül leírtam a legutolsó karaktert. Nem.

Ha eszembe jutott egy-egy jelenet, akkor leírtam, és odaböktem elé címként, hogy miről szól. Jöttek az újabb és újabb darabok, közben a vázlat is összerakódott, mint valami mozaik, és a végeredmény egy teljesen egységes, logikai baki nélküli sztori lett. Egyszóval ilyen puzzle-módszerrel is lehet írni. Ha tényleg úgy kéne, hogy eleje, közepe, vége és pont, akkor ha belegebednék, se tudnék összehozni semmit. Nálam ez nem működik. Sajnos a "megálmodom" meg "elalvás előtt gondolkozom rajta" dolog sem.

Általában leülök, visszaolvasom a legutóbb írt bekezdést, és vagy jön az ihlet, vagy nem. Erőltetni nem tudom. Bár igaz, általában sikerül írnom (evés közben jön meg az étvágy, ugye), de olyan is volt, hogy csak olvasgattam.

Ehhez hozzá kell tennem, hogy az eddigi történeteim nem is voltak túl bonyolultak és sok szálon futóak. A mostani egészen más. Eddig nem volt előre megírt vázlatom, nem kellett kutatómunkát folytatnom, most mindez kell. Kíváncsian várom, mi sül ki belőle, mert a témám jó, és szeretnék méltó lenni a megírására. :)

Sok sikert kívánok neked is! :D