Milyen lett szerintetek? Most kezdtem foglalkozni vele
Sziasztok!
Egyik ismerősöm tanácsára elhatároztam, hogy elkezdek én is irogatni. Eléggé az elején vagyok még a témának, de igyekszem, hogy minél jobban menjen:)
Eddig 14 oldal van készen, és szeretnék nektek bemásolni belőle egy részletet.
Ki tudnátok fejteni a véleményeteket róla? Mi az ami tetszik és mi az ami nem?
A történet két vadászó tizenévesről szól(17 és 18) egy baleset miatt (ami az ez előtti részekben van) elvesztik zsákmányaikat, és az ezek után jövő ötletekről szól..
1200-as években játszódik.
Jó olvasást, és köszönöm előre is a válaszokat!
____...
- Mit tegyünk? – csapkodott a levegőbe mérgében Conann - Minden zsákmány odaveszett!
- Mégis mit tegyünk? Nincs több idő, lejárt a próba.. Elbuktunk – Arthur mélyen lehorgasztotta a fejét, nagyon elkeseredett volt.
- Átkozott medve! Hát nem meg mondtam, hogy ez lesz belőle? Máskor hallgass rám, kérlek! – Fekete szeme csak úgy szikrázott Arthurra a szavak kimondásakor.
- Jól van, nem olyan nagy ügy.. Még van egy kevés időnk..
- Egyáltalán nincs jól! Igen van néhány percünk.. Keresgélj csak, bízom a szerencsédben!- A délceg fiú megállt egy pillanatra, dühösen körbenézett maga körül. Kezébe vette íját, és betöltötte utolsó nyilát.
- Megvesztél? Vaktában lőnéd el ezt is? Még jól jöhet az később is, tedd csak el! Vagy csinálj, amit akarsz, de én nem fogok neked új vesszőket készíteni, abban biztos lehetsz! – Hosszú és vaskos kezeivel megragadta Conann karját és a föld felé nyomta. – tedd csak vissza a helyére, és csillapodj le végre!
A szőke hajú Conann nem szólt semmit, szinte egy pisszegést se hallatva visszatette vesszőjét a tegezébe.
- Ugye, hogy nem nehéz? Idegesen sosem jutunk semmire! Várj csak.. van egy ötletem! Mi lenne ha..
- Mi lenne, ha azt a dögöt vinnénk zsákmányként? – mutatott a délceg fiú felfelé a dombon, amerre haladtak.
- Az is egy megoldás lehetne! – Arthur a döghöz rohant, szép kövér nyúl teteme volt, nemrég pusztulhatott el.
- Hát.. talán megfelel.. – Conann közelebb lépett hozzá - az biztos, hogy valami betegség végzett vele! Nézd a szemét! Gennyes és sápadt. – szólt Arthur és vaskos kezeivel óvatosan vizsgálgatta a jószágot.
- Talán azért sápadt, mert halott, vagy tévedek? – érdeklődött a fiú, és vékony kezeivel a nyúl után kapott.
- Na igen, tegyük csak el, jól jön még! Nesze! – Azzal a mozdulattal Arthur Conann kezeibe nyomta a vén, de még nem oszló nyulat.
- Kellene azért még valami mellé, ez így kevéske!
Nézd, azért van tartása ennek az állatnak, puhítani kell rajta! – A szőke fiú ledobta a nyulat a földre, és ráugrott. Hangos recsegés zaja hallatszott – így már jó lesz!
- Esztelen.. – mondta a barna és testesebb kamasz és továbbindult az úton.
____...
Heló!
Átolvastam volna a helyedben, mielőtt kirakom. Legalább kétszer. Javaslom, tedd Te is ezt.
Továbbá figyeld meg, hogy a köynvekben hogyan épül fel egy mondat, és a mondatokból a szöveg. Mert láthatóan ez még nem megy.
Valamint ez így roppant kevés, ebből csak a fentieket lehetett leszűrni - meg talán azt, hogy még nincs akkora szókincsed, hogy hobbi szintnél több legyen az írás.
"Mit tegyünk? – csapkodott a levegőbe mérgében Conann"
Csapott, esetleg teljesen más ige, az ember nem szokott mérgében a levegőbe "csapkodni".
"Nincs több idő, lejárt a próba" Inkább, lejárt az időnk, vége a próbának.
"Arthurra a szavak kimondásakor. " Ez nagyon túl van művelve. " ... - förmedt Arthurra szikrázó tekintettel./döhösen/mérgében"
"Kezébe vette íját, és betöltötte utolsó nyilát" Betölteni a nyílpuskába lehet a nyilat. Íjnál a húrra lehet illeszteni a vesszőt.
"szinte egy pisszegést se hallatva visszatette vesszőjét a tegezébe. " Pisszenés nélkül, vesszőjét a tegezbe/vesszőt a tegezébe.
"kezeibe nyomta a vén, de még nem oszló nyulat. " Nem vén hanem döglött.
"Hangos recsegés zaja hallatszott " Reccsenés. A reccsenés hirtelen, rövid zaj, a recsegés hosszabb és folyamatos.
A párbeszédek egyáltalán nem élethűek, még mai környezetben sem lennének azok, még két magyartanár között sem. Az 1200-as években két kamasz fiú gyanítom, nem így beszélt.
Köszönöm a bíztatást, abba fogom hagyni ne aggódjatok.. Lehet nem így beszéltek.. De akkor hogy? éltél akkor? Nem fogok olyan primitívet leírni, hogy tit ovább fikázzátok, hogy ez mennyire semmitmondó, és tudatlan... Ok.. olvastam pár regényt ebből a korból, azok mintájára írtam a sajátomat. Meg kell hagyni az sem a primitív beszédekben dúslakodik.. Akkoriban is káromkodtak, én kikerülném, de ennek annak nem tetszik. Oké, ennyit ér ez a weblap is, -2 a gyökönt...
Nektek sok sikert.....
Gondolom ezután írjátok, ha nem tűröm a kritikát minek rakom ki?
Talán azért, hogy némi tampontot kérjek és nem csak annyit várok, hogy ez hű de rossz lett, ez mrg az a rossz, de nem mondom meg, hogy lenne jó...
ok..
Heló!
Kaptál megannyi észrevételt. Ezek nagyon nagy része informatív és hasznos volt. Egy része már inkább ízlés kérdése, de még az is hasznos, ha megfelelően használod.
De nézzük meg, mi történt! Bemásoltál körülbelül fél Word oldalnyi szöveget. Ezen szöveg nagy része párbeszéd. Nos, mire is volt elég? Szinte semmire. A nagy része lóg a levegőben, egyből belecsöppenünk egy beszélgetésbe, némi "eligazítás" után. Kapunk egy szituációt, aminek nem tudjuk az elejét, sem pedig azt, hova is jut az egész a végén.
És Te ez alapján azt várod, hogy voltaképp olyan kritikát mondjunk, mintha legalább 30-50 oldalt kaptunk volna. Elég nonszensz. Főleg úgy, hogy még a fenti anyag is hagy némi kívánnivalót maga után.
Senki sem mondta, hogy hagyd abba. Sőt. Viszont nehogy már arra számíts, hogy olyanokat írunk, hogy "Kicsit csiszolhatnád, de amúgy fantasztikus!", vagy "Kisebb hibák vannak, de roppant tehetséges vagy.", ha nem úgy látjuk.
Végezetül annyit, hogy az ilyen "fogadjisten" sok mindent elárul - rólad.
Átlagos, talán túlságosan is keresed azt, hogy
lehetne az izgalmat a könyvbe vinni. Véleményem szerint nem ez a módja! A mondatait nagyon csapongóak, semmitmondóak. Olvass sokat, és ne ponyvaregényeket..
Nem lesz valakiből egy pillanat alatt író, csak azért, mert jónak hiszi magát.
Higgadj le és a szívedből írj, ne az elismerés vágyáért..
Így nem lesz belőled író, csupán egy olyan ember akinek van ötlete de nem tudja kamatoztatni. A remény hal meg legutoljára!
ui.: Olvass, gyakorolj, (nézd mások írásait, annak kritikáit)
Átolvastam a hozzászólásokat, senki sem írta, hogy hagyd abba, sőt, az egyik válaszoló kifejezetten biztatott.
Nem éltem akkor, mégis feltenném rá az életemet, hogy nem így beszéltek. Azért mert senki sem beszél így. Nem káromkodást hiányolok belőle, félreértettél.
Senki sem fikázta. Kritikát kaptál, amelyből tanulni lehet - ha akarsz.
"Oké, ennyit ér ez a weblap is, -2 a gyökönt... "
Igen ennyit ér, négy ember is vette a fáradtságot és elolvasta az írásodat és rászánta az idejét arra, hogy kiemelje a hibáidat, hogy segítsen. Ennyit érünk. Ha azt akarod, hogy valaki megsimogassa a fejedet és azt mondja, hogy ügyes vagy, mutasd meg a szüleidnek.
Egyébként ha nem tűröd a kritikát minek rakod ki?
Kaptál ezer támpontot, hogy mit és hogyan kéne csinálnod.
Én személyesen minden kiválasztott hibádra írtam megoldási lehetőséget.
Őszintén nem értem, hogy mit vársz.
Sok sikert.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!