Valaki leírja azt a párbeszédet Reni és Cortez között? Több lent.

-Láttam, hogy bejelölt - közölte minden bevezetés nélkül. Nem tettettem, hogy nem tudom kiről van szó, egyértelműen Gombára gondolt, úgyhogy csak beleharaptam a minyonba, és bólintottam.

-Igen.

-Töröld ki - mondta, nekem meg elkerekedett a szemem.

-Tessék?

-Töröld ki - ismételte, ugyanolyan nyugodt hangon.

-Bocs, de semmi közöd hozzá, hogy kit jelölök vissza. Azt meg végképp nem mondhatod meg, hogy kit töröljek ki! - háborodtam fel. A körülöttünk lévő társaság egyre feltűnőbben pillantgatott felénk, és egyre ritkábban szólaltak meg. Diszkréten hallgatóztak.

-Jó - nézett a szemember Cortez, amitől kicsit elbizonytalanodtam, és még ülve is megremegett a térdem - Nem érdekel a francia barátok. Sem a kifestett szemű haverod. Tudod mit? Még Neményi se - mondta a fejét rázva, amitől megállt bennem a szusz. - De ez egy barom, töröld ki.

-Ricsi zenésztársa, és még Virág is jó fejnek tartja - értetlenkedtem. - Miért törölném ki? Neked is az ismerősöd.

Az, hogy jó fej, nem jelenti azt, hogy jó ember - mondta Cortez komolyan. Nekem meg kezdett elegem lenni belőle.

-Nem fogom kitörölni, csak mert te azt mondod! Nem hiszem el, hogy zavar, hogy van még egy ismerősöm a hülye közösségin. Csak egy ember, aki bejelölt, mert ismer! - fakadtam ki.

-Nem ismer, egyszer látott! - emelte fel Cortez a hangját.

-Ó, értem. Szóval töröljek ki mindenkit, aki valamiért zavar téged. Tudod mit? - tártam szét a karom. - Nem! Engem is sok mindenki zavar. És már megszoktam, hogy nem tehetek ellene semmit. - fejeztem be kissé hisztérikusan. Cortez idegesen rágózott, aztán előszedte a telefonját, és felém nyújtotta.

-Tessék. Be vagyok jelentkezve a Facebookra. Töröld az ismerőseim közül, aki zavar. Nem érdekel - mondta egyszerűen, én meg a döbbenettől szinte lebénultam.

-Mi? Nem fogom kitörölni az ismerőseidet! - nevettem el magam kínosan.

-Jó, akkor majd én - vette vissza a telót - Ki idegesít? Viki? - nézett rám, közben meg folyamatosan nyomkodta a telefonját. - Töröltem. Mondj még, mert sokan vannak, és nem tudom, kire gondolsz.

A szám elé kaptam a kezem.

-Megőrültél? - sziszegtem.

-Na, mondd, tuti, hogy ez nem minden. Ő például zavar? - bökött a telefonjával egy 12/b-s lányra, aki Kingáék felé igyekezett az udvaron. - Biztos zavar, kitörlöm. - tette hozzá, meg sem várva a válaszom, majd kérdőn körbenézett. - Mondja már meg valaki, hogy hívják - biccentett ismét a lány felé. Az egyik végzős fiú, aki a pad előtt ácsorgott, megmondta, mire Cortez kitörölte.

-Miért csinálod ezt? - kérdeztem félig rémülten, félig viszont határtalanul boldogan. Cortez elengedte a füle mellett a kérdésem, és tovább "takarított".

-Móni törölve - mondta, azt hiszem, a telefonjának.

-Hagyd abba! - kaptam ki a kezéből vörös fejjel a készüléket! - Mit akarsz? - néztem a szemébe.

-Hogy ne ismerd meg azt az embert - mondta őszintén.

-Miért? Mert te nem akarod? - kérdeztem vissza hitetlenül.

-Mert nincs kedvem felrúgni, miután sírni látlak - felelte, nekem pedig felébredtek a gyomromban szunnyadó lepkék, és együttes erővel kezdtek csapkodni odabent. Azta! Ilyen válaszra nem számítottam. Szívem szerint vigyorogtam volna,de láttam, hogy Cortez arcán, hogy ez nem a szokásos "idegesítsük egymást" helyzet, úgyhogy ránéztem a kezemben tartott telójára.

-Hogy kell ezzel az izével bejelentkezni?

-Add ide - enyhült meg egy kicsit az arca, aztán nyomkodta a készüléket, és amikor az jelszót kért, visszaadta, hogy írjam be.

-Oké kitöröltem. - sóhajtottam, és a kezébe nyomtam a Black Berry-t.

Némán ültünk egymás mellett, Cortez a keze között forgatta a mobilt, én pedig a könyvem borítóját bámultam.

-Ha azt mondod, nem rendes, elhiszem. Nem kellett volna kitörölnöd az ismerőseidet, anélkül is hallgattam volna rád - vallottam be.

-Tökmindegy - vonta meg a vállát, én pedig majdnem elsírtam magam, annyira szerettem abban a pillanatban - Nem léptél ki. És jött egy üzeneted. - nyújtotta vissza a készüléket.

-Mindegy, jelentkezz ki nyugodtan.

-Meg se nézed? - vonta fel fél szemöldökét.

-Nem hiszem, hogy olyan sürgős - ráztam meg a fejem.

-És ha Párizs írt? - gúnyolódott, mire ösztönösen elmosolyodtam.

-Párizs majd vár - vágtam rá gondolkodás nélkül. Mert bár tuti, hogy nem Arnoldtól jött az üzi, és az is tuti, hogy nem Jérome-tól (értelemszerűen), akartam, hogy Cortez tudja, per pillanat semmi más nem érdekel, rajta kívül. És nem csak azért, mert eszméletlenül, felháborítóan és imádnivalóan menő volt, ahogy elkezdte kitörölni az ismerőseit (:)), hanem mert nem akarta, hogy megismerjek egy olyan embert, akit ő szemétnek tart. Ezt értékelem. Nagyon.

(...)