Nekem sem voltak szimpatikusak, mert a menő fiúkat az életben se szerettem különösebben. Aztán ahogy egy kicsit felnőttebb lettem, nagyobb emberismeretre tettem szert, és megtanultam, hogy az emberek hátterét is vizsgálni kell, akkor kaphatunk választ a viselkedésükre.
Már régebben olvastam utána, szóval az információk halványodtak, de amennyire emlékszem, James a szülei egyetlen, késői gyermeke, akit emiatt túlságosan elkényeztettek. Pénzük volt dögivel, James mindent megkaphatott, és a könyvben mintha írná is Rowling, hogy James külsőre, Pitonnal ellentétben a szülői ajnározás jeleit mutatta. Az, hogy a viselkedése 11 éves korára olyan lett, amilyen, sokkal inkább a szülei, mintsem az ő hibája. 11 évesen már hiába kezdesz nevelni egy gyereket, pláne, hogy utána jön a kamaszkor.
Sirius egy jó hírű és gazdag család elsőszülött gyermeke, aki kiskorától nagyon szép arcú, utána meg piszokul jóképű fiú volt. Oké, hogy nem értett egyet a szülei gondolkodásával, pláne, miután megismerkedett Jamesszel, de az biztos, hogy gyerekkorában neki sem volt sok gondja az élettel. A családja megbecsült volt, ennek megfelelően viselkedtek, őt is ennek megfelelően nevelték, szerintem a szülei is hasonlóan viselkedhettek a környezetükkel, ezt a mintát látta, és alkalmazta is. Aztán a Griffendélbe osztották, és elszakadt a korábbi közegtől.
A két menő gyerek egymásra akadt, egymás katalizátorai lettek, még szép, hogy tovább menőztek. Választottak maguk mellé két másik gyereket, akik folyton csodálattal adóztak nekik, akármit csináltak. Ki ne élvezné, hogy körülrajongják?
Lényeg a lényeg, úgy vélem, mindkét fiú viselkedése a 11 éves koruk előtti nevelés következménye, nekik nem róható fel. Ez persze nem mentség, és nyugodtan utálhatja őket bárki továbbra is. :)
Ja, és igen, az Azkaban sem feltétlenül járult hozzá Sirius személyiségének építéséhez.
A merengőbeli jelenethez:
Azt tudom ismételni,amit talán Lupin mondott Harrynek:
As alapján akartok véleményt mondani róluk,ahogy 15 évesen viselkedtek? Akkor még nem voltak túl szimpatikusak,de később benőtt a fejük lágya és azt is vegyétek figyelembe, hogy James bele volt zúgva Lilybe,persze,hogy menőzött.
Nem védem azt, amit műveltek,de biztos,hogy volt előzménye,valószìnűleg Piton is annyira kedves volt velük,mint Malfoly Harryvel,ott szúrt, ahol a legfájdalmasabb,amikor még nem is ismerte. Lehet,hogy Piton és James között is hasonlóképp zajlott le jópár találkozás. Ja és Piton mélységesen lenézte Lupint, Jamesék meg annak ellenére,hogy ők voltak a nagymenők befogadták, majd amikor kiderült az igazság, nem taszìtották el. Végezetül:engem inkább a Waesly ikrekre emlékeztetnek.
Én sem kedveltem meg őket. A 3. és 4. részben még kedveltem Siriust, de az 5. részben elegem lett belőle. Úgy volt, ahogy Hermione megfogalmazta:
"Nem lehet hogy Sirius azt szeretné, ha helyette élnél?"
Nem pont így volt a könyvben, azt hiszem.
Amit a legjobban utáltam az, hogy Harry mindig azt nézte, hogy apjához képest milyen, James így, James úgy... Miért nem látta, hogy ő az anyjára üt inkább? Miért nem volt inkább arra büszke? Komolyan, mintha nem is létezett volna, csak kihordta és megszülte, amúgy az apja a szentlélek, a minden...
17-es: Harryék is 15 évesek voltak, akkor ilyen alapjon róluk se ítélkezzünk? Az meg nem derült ki, hogy Piton is szemétkedett-e velük, amikor Harry felelőségre vonta Lupint és Siriust, csak annyit mondtak, hogy Piton furcsa kis különc volt, akit csak a fekete mágia érdekelt, James-nek pedig ez szúrta a szemét. Sőt, Lupin váldolta magát, amiért soha nem szólt rá a barátaira, hogy hagyják békén Pitont...
Weasley ikrek? Harry meg is jegyezte, hogy a Weasley ikrek sohasem bántottak másokat, főleg nem unalomból... Mert ha egyébként szemét is volt Piton, a fellógatós incidensnél tényleg nem volt okuk bántani. Engem sokkal inkább Malfoyékra emlékeztetnek... De még ha olyan is lett volna Piton, szerintem akkor sem volt kötelező Jameséknek eddig süllyedni, mint ahogy Harryék sem piszkálták soha Malfoyékat.
Sirius pedig felnőtt korára se volt sokkal normálisabb.
A legidegesítőbb tényleg az, ahogy Harryvel bánt, Harryt se az eszéért szeretem, de az már tényleg nevetséges volt, amikor neki kellett rendre utasítania egy 30+ éves rendtagot, hogy üljön le a seggére és ne sodorja veszélybe az életüket (gondolok itt arra, amikor Sirius megakart jelleni Roxmortsban) a felelőtlenség is lett a végzete... Pedig ha annyira szerette Harryt, annak tudatában, hogy ő az egyetlen rokonja, szerintem gondolkodhatott volna okosabban is. Nehéz elhinni, hogy éltanuló volt :P
17-es vagyok
"A Waesly-ikrek nem bántottak volna senkit unalomból, kivéve aki tényleg megérdemli,például Malfolyt"
Értem én, hogy 15 évesen szemétládák voltak,de biztos, hogy volt előzménye annak, hogy "vele, tudod az a gond,hogy él"-ugyanúgy, ahogy Malfollyal is voltak
És igen ne az alapján ítéljünk meg egy embert, ahogy kamaszkorában viselkedett,mert fel akart vágni egy lánynak
(ja és tegyük hozzá, hogy valóban nagyképű volt,de nem teljesen alaptalanul)
Sirius meg mindig is kicsit forrófejű volt, igen ez lett végül a veszte,de azt se felejtsük el, hogy Piton provokálta, piszkálta a legérzékenyebb pontján.
Ne értsd félre, nem védem őket, csak azt mondom, hogy nem kell őket utálni ezért
(VÖ[vesd össze]: Hermionét is utálják az első könyv elején,aztán amikor jobban megismerik, kiderül, hogy nem is olyan rossz ember
Jamesékről sajnos keveset tudunk ilyen szempontból
Én mindig is kedveltem Siriust (mármint a 3 végétől az 5-ig)
Jamesről meg túlságosan kevés,töredezett és végletes információim vannak, úgyhogy róla nem mondok ilyen véleményt
Piton meg sem próbált kedves lenni Harryvel,pedig ő nem ütött az apjára, legfeljebb külsőben
Piton még a halála után is utálni akarta Jamest és ezt rávetítette Harryre is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!