Dante melyik művében található meg ez az idézet, amit lentebb beírtam?

"Oly furcsák vagyunk mi emberek, a lelkünk sír, az ajkunk nevet. Egymásról azt hisszük, hogy boldogok vagyunk talán, s irigykedünk egy-egy vidám szaván. Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog, gondolatai tiszták, szabadok. S nem vesszük észre, dehogy vesszük észre, hogy könnyei égnek csillogó szemében. Hazugság az egész életünk, hisz akkor is sírunk, amikor nevetünk." Sokáig azt hittem, hogy az "Isteni színjátékban" van, de nem, mert abban sehol nem találtam meg. Elvileg eredeti nyelven kellene, de ha legalább azt tudom , hogy miből származik (sajnos erre vonatkozólag sehol nem találtam infót a neten) akkor talán már könyebben rátalálok az eredetire is valami olasz oldalon. Remélem tud valaki segíteni!